Rögtön az elején oszlassunk el egy tévhitet! Gyakran éri az a kritika az elektromos bringát a hagyományos kerékpárt előnyben részesítők részéről, hogy hát azzal könnyű, mert a motor miatt nem kell erőt kifejteni meg tekerni sem, megy a gép magától. Nos, ez az állítás nem igaz. Először is, a motor csak akkor segít rá, ha teker az ember, amikor csak gurul, akkor nem, így időről időre ugyanúgy neki kell állni tekerni, mint egy hagyományos bringánál. Másodszor, a motor 25 km/h-s sebesség eléréséig segít, utána viszont automatikusan kikapcsol, és minden bringás tudja, hogy ha valaki folyamatosan teker, akkor elég hamar az említett sebesség fölött találja magát. Ráadásul 4+1 fokozatba állítható a Gepida bringáját meghajtani képes Bosch-motor, vagyis rajtunk áll – meg persze az előttünk álló út meredekségétől is függ –, hogy mennyire hagyjuk neki a segítséget; a +1 pedig azt jelenti, hogy akár ki is kapcsolhatjuk a rásegítést. Az említett kritika így abból a szempontból jogos, hogy talán a lábunk izomzata nincs annyira igénybe véve, ellenben a folyamatos hajtás és ezzel együtt a kardiózás megmarad. Vagyis, amit a bevezetőben már elmondtunk a pozitív testi-lelki hatásokat illetően, az egy elektromos bringára ugyanúgy áll.
Azt is gyakran felhozzák az elektromos bringa ellen, hogy városon kívüli túrázáshoz, ahol azért könnyebben előfordul a hosszú időn keresztüli felfelé tekerés, tök rendben van a használata, városon belül viszont felesleges. De gondoljunk csak bele: akinek nap mint nap oda-vissza meg kell tennie az utat a belváros meg a Normafa, a Gellérthegy vagy Hűvösvölgy között, netán végig kell hajtania a Kapy utcán, vagy aki a munkája miatt egész nap teker, vagy egyszerűen csak bringával jár minden egyes nap, és nem akar mindenhova izzadtan beesni, annak a városon belül is nagyon jó szolgálatot tesz egy elektromos bringa. És ne legyünk képmutatók sem: vannak kényelmes emberek, nem is kevesen, gondoljunk rájuk is. A Gepida pedig gondol rájuk is.
Indulás: Margit híd budai hídfője
A túrát a Margit híd budai hídfőjénél kezdjük, megcélozva a Hajógyári-szigetet. Ez azért is jó kezdés, mert addig jórészt hosszú, egyenes szakaszokból áll a bringaút. Ha az ember először ül egy kerékpárra – és nem csak elektromosra –, akkor szereti azt elsőre jól meghajtani, hogy megtapasztalja, mire képes a bringa. Végig a Duna partján vagy annak közelében halad a kerékpárút, és csak két akadály van közben: a Tímár utcai gyalogos- és bringásfelüljáró meg a III. kerületi Fő tér macskakövei, bár azokat ki lehet kerülni. Vetünk egy-két pillantást a Filatorigát graffitiseire és falfestményeikre, mielőtt a rövidesen felújításra kerülő K-hídon át behatolunk a Hajógyári-szigetre. Út több irányba is indul, a minőségük elég vegyes, általában inkább nem jó, de a legjobban akkor járunk, ha a hídról letérve azonnal élesen balra fordulunk, az ártér mellett futó töltésre. Kellemes, árnyas út, itt is jól meg lehet tekerni a bringát, nagyjából a kétharmadánál pedig letérhetünk a partra megpihenni kicsit a Dunába benyúló kavicsos földnyelven, ahol kutyások, bringások, kisgyerekes családok töltik az idejüket, és ahonnan átlátni a Gázgyár lakóházaira meg a Népszigetre. Oda vezet a következő szakasz.
Irány az Óbudai Gázgyár és a Népsziget
A szigetről kifelé jövet, a K-híd végéhez érve ismét éleset kell fordulni, de ezúttal jobbra. Hátulról érkezünk meg a Gázgyár pompás régi és a Graphisoft Park modern, vagány épületei közé. Ezután az Összekötő vasúti hídig az autókkal kell osztozni az úton, de ez csak egy rövid rész, kibírható, figyelni kell. A hídhoz érve nem fordulunk a Római-part irányába, hanem határozottan feltekerünk és egészen a népszigeti lejáróig megyünk, ahol legurulunk egészen a híd lába alatt elnyújtózó, szabadtéri helyekkel teli, hangulatos partrészig. Itt akár meg is pihenhetünk, olyan csábítóan hívogatnak a függőágyak, a burjánzó növényzet, a víz közvetlen közelsége, a vidám emberek, a barátságos kutyák, a zeneszó, az ételek ínycsiklandozó illata meg persze az is, hogy a szomjunkat oltsuk. Nem arra megyünk tovább, amerről jöttünk, nem megyünk vissza a vasúti hídra, hanem a kevésbé ismert, betonból emelt gyalogoshídhoz tekerünk, és azon át hagyjuk el a Népszigetet. Így a Marinapart lakóparknál csatlakozhatunk vissza a bringaútra.
A Duna mentén a Szent István park felé
A Jászai Mari térig maradunk a folyó mentén. Két olyan rész következik, ahol alaposan fel lehet gyorsulni a kerékpárral: elsuhanunk a Duna Aréna mellett, majd végighajtunk a Moszkva sétányon. A Dráva utcánál elhagyjuk a víz közvetlen közelét, egy szinttel feljebb, a Gabriel García Márquezről elnevezett kis parkon keresztül visz tovább az út, majd a Pozsonyi úti református templom különleges épülete következik, aztán a Szent István park kutyafuttatója, végül a Jászai. Itt két irányba is folytathatjuk, a cél az Andrássy út, a döntés pedig attól függ, milyen nap van éppen. Ha hétköznap, akkor a Kossuth tér–Alkotmány utca–Bajcsy útvonalon érjük el az Andrássyt. Ha hétvége van, akkor viszont egyértelmű, hogy irány a rakpart, amit a Lánchídnál hagyunk el, majd a József Attila út mellett gurulva közelítjük meg az Andrássyt. Aztán meg sem állunk a Városligetig. Itt ismét tarthatunk egy röpke pihenőt, miközben a parkos fejlesztéseket mustráljuk, meg az építkezések állását.
A Városligettől a Népligetig
A város két gigantikus pesti parkját, a Városligetet és a Népligetet bringaút köti össze, ami előbb végigvezet a Stefánia úton, majd a Hungária és a Könyves Kálmán körút mentén halad. Itt akár be is gurulhatunk a hatalmas parkba, ami éjjel ugyan veszélyes, nappal viszont tetszetős és jól bringázható. A kerékpárútról még egyszer letérünk utunk során – és ismét csak ideiglenesen –, a Müpánál, hogy kifújjuk magunkat kicsit. A Nemzeti Színház előtti, magyar színészóriásokról készült szobrokkal teli parkban kedvenc helyünkre, Goddi Hilda (szobra) mellé telepszünk le. Miután kiücsörögtük magunkat a város egyik legnyugisabb parkocskájában, feltekerünk a Rákóczi hídra, majd át a másik oldalra, Budára.
Panoráma a Gellért-hegy tetején
Innen szinte nyílegyenes út vezet vissza, végig a folyó mellett, a kiindulási pontra, a Margit híd budai hídfőjéhez. De hogy mégse legyen az egész sétagalopp, egy hurokkal mégis megtörhetjük ezt az utolsó szakaszt – pláne hogy egy elektromos bringán ülünk. A Gellért térnél bár vonzó legurulni a Rudas irányába a bringaúton, helyette inkább tekerhetünk is, méghozzá felfelé, a Gellért-hegy tetejére. Tökéletesen alkalmas a terep arra, hogy az elektromos bringa motorjának mind a 4 fokozatával megismerkedjünk. Különösebb elfáradás nélkül fel is ér az ember a hegytetőre, a jutalma pedig az elé táruló várospanoráma, meg az, hogy lefelé már nem kell hajtani, sőt még motor sem kell, mert magától is suhan a kerékpár. Ha szerencsésen jön ki a lépés – vagyis a gurulás –, a végcélig ki is tart a lendület.
A cikk megjelenését a Gepida kerékpárok gyártója támogatta.
