Bár már teljesen nem vagyunk bezárva a négy fal közé, de programok tekintetében azért alaposan le vagyunk korlátozva. Sokszor nem is maradt más, csak a kirándulás, a túrázás és a séta. Arra, hogy erdőbe menjünk, vagy a természetbe, nincs mindig idő, általában hétvégén tudunk rá sort keríteni. De egy-egy kiadósabb sétát a városon belül kis túlzással bármikor tehetünk, akár hétköznap is. Budapest gyönyörű város, és tökéletesen alkalmas a hosszabb gyaloglásra vagy korzózásra.
Végig a Duna mentén
Egészen nagy szerencsénk van amiatt, hogy a város a Duna két partján fekszik. Bár a rakpartok hemzsegnek az autóktól, de azért léteznek olyan szakaszai mind a budai, mind a pesti oldalnak, amik tökéletesen alkalmasak egy-egy nagyobb andalgásra. A budai oldalon a Margit hídtól a Gellért térig tartó szakasz a kedvencünk, míg Pesten az, ahol szintén a Margit hídtól indulunk, csak éppen a másik irányba, az Árpád híd felé, keresztül a közelmúltban, 2017-ben átadott Moszkva sétányon, egészen a Duna Arénáig.
Kezdjük Budán! A Margit híd lábától indulva az első szakasz a Bem térig tart, a folyó mindkét oldalán robusztus és patinás régi bérházak kísérik az utunkat. Meg sok bringás is. A járda mellett ugyanis kerékpárút fut, és van olyan szakasz, ahol a kettő szinte egybeér – nem árt nyitott szemmel sétálni. A Bem téren tehetünk egy kis kitérőt, vehetünk az útra a most 60 éves Bambiban egy kávét, és ha még mindig hiányzik egy kis retró életérzés, akkor benézhetünk a Fő utca elején található Trapper boltba is. Aztán vissza a Duna-partra. Miközben szemben beúszik a képbe az Országház, odaérünk a Batthyány térre, ami a szebbnél szebb épületek (például Vásárcsarnok, Fehér Kereszt fogadó háza, Szent Anna-plébánia) tere. Miután kigyönyörködtük magunkat, mehetünk is tovább a Lánchíd irányába.
Látnivaló pedig bőven akad a további utunkon is. A Szilágyi Dezső téri református templom mint egy vár magasodik a Duna fölé. Átmegyünk a Lánchíd alatt, integetünk a Clark Ádám térnek meg a Budavári Siklónak, majd elhaladunk a Várkert Bazár mellett. A Döbrentei tér és a Rudas Gyógyfürdő a következő állomások, és az előbbinél megint csak tehetünk egy kitérőt, hogy megcsodáljuk Sissi szobrát, utóbbinál pedig elmorzsolhatunk egy könnycseppet, mert még mindig nincs nyitva. A másik könnycseppet a háttérben álló, szépen felújított, de régóta kihasználatlan Rác fürdő miatt ejthetjük. Innen már csak egy rövid szakasz a végállomás, a Gellért tér meg persze a Szabadság híd, ahonnan az igazán keményvonalas sétások még mehetnek tovább a Petőfi híd, majd a Kopaszi-gát irányába, az óvatos duhajok viszont villamosra szállhatnak, és mehetnek is haza.
A pesti oldali séta a Duna-parton jóval egyszerűbb falat. Nem is a hosszát tekintve, hanem azért, mert kevesebb a látnivaló, cserébe majdnem végig a víz közvetlen közelében haladhatunk, nincs köztünk kétsávnyi autó. Vagy legalábbis egy idő után már nincs, mert az elején azért még autók mellett haladnak lépteink, majd nem sokkal azután, hogy elhagytuk a Szent István parkot, már mehetünk is le a partra. A pár éve átadott Moszkva sétány hosszan húzódik a Duna mentén, kizárólag gyalogos- és bringásközlekedésre alkalmas, meg futásra és persze kutyázásra, pláne, hogy egy jókora szakaszon parkos-füves rész is kíséri a sétányt. És azok is jól járnak, akik a sétát egy kis testmozgással dobnák fel, mert útközben pár kültéri fitneszeszköz is található. Az Árpád híd alatt áthaladva már csak egy szakasz vár ránk a Duna Arénáig, majd az épületet megkerülve, előtte elhaladva sétálhatunk is visszafelé.
Budai parkos menet
Hagyjuk el a pesti Duna-partot, térjünk vissza Budára, és tegyünk ott egy újabb remek sétát. A Clark Ádám téren már jártunk, most viszont nem fogunk, de ha átnézünk az Alagúton, aminek az egyik vége ott van, akkor meglátjuk a másik végét, ahonnan elindulunk. Ez pedig a Krisztina tér, a Horváth-kert széle, ahol egykor az Óbudai Színkör állt. A park mellett futó Alagút utcáról rákanyarodunk a Pauler utcára, végigmegyünk rajta, a másik vége merőleges a Mikó utcára, ami pedig a Vérmező mellett halad. Ez pedig a sétánk egyik meghatározó terepe. Bár a Vérmező név a jól ismert történelmi okok miatt akár még vészjóslóan is hangozhat, mégis maga a park barátságosan hívogató benyomást kelt. Változatos, buja zöld, el lehet rejtőzni benne, és tökéletesen alkalmas nagy találkozásokra is. Látnivalónak ott a park egyik oldalán a brutalista Déli pályaudvar, a másikon pedig az Attila út mentén álló szép, régi bérházak, de megnézhetünk pár szobrot is: a kimondottan bizarr Szitakötőket (1979, Kiss István) vagy Babits Mihály első budapesti köztéri szobrát (2008, Marton László), és ott van még A Budai Önkéntes Ezred emlékműve is (1967, Szabó István).
A Vérmezőt az ott kivégzett jakobinus vezérről, Hajnóczy Józsefről elnevezett utca magasságában hagyjuk el, majd az említett utcán végighaladva a Csaba utcába futunk bele, melynek másik oldalán ott vár már bennünket a másik hatalmas és nagyon szerethető budai park, a Városmajor. Az egészen különleges küllemű Jézus Szíve-templom mellett elhaladva érkezünk meg a parkba, ami hemzseg a szabadtéri sportolóktól, a gyerekektől és szüleiktől meg a kutyásoktól, elrejtőzni nem lehet, kivéve, ha te vagy Hüvelyk Matyi szobra (1933 és 2007, Telcs Ede), mert az direkt rejtve van. És ha már szobor: érdemes egy hosszabb pillantást vetni a Tábori vadászok első világháborús emlékművére (1941, Kisfaludi Strobl Zsigmond) és Beethoven szobrára is (1932, Horvay János). A Városmajor aztán véget ér a fogaskerekű végállomásánál, ahol a sétánk is. De azért még eldönthetjük, hogy villamosra pattanunk és indulunk hazafelé, vagy inkább folytatjuk a sétát a Szilágyi Erzsébet fasor mentén haladva, ameddig csak kedvünk tartja.
Kis pesti kacskaringózás
Ha Pesten sétálunk, maradjunk a bárhonnan könnyen elérhető belvárosban, ahol könnyedén találunk szép házakkal teli és némi zölddel vegyített útvonalat a sétára. Egy ismerős környéket, ahol mindig van valami felfedeznivaló, vagy ha éppen mégsem akad, akkor is jó sokadszorra is végigsétálni rajta. A Ferenciek teréről indulunk, végig a Károlyi utcán, egészen az Egyetem térig. Itt megállhatunk egy rövid időre, amíg körbenézünk meg lövünk pár hangulatképet, aztán a Károlyi-kert felé vesszük az irányt, hogy ott is tegyünk egy kört és megnézzük az egykor itt élt nyuszinak állított szobrot.
A Magyar utcán keresztül becsatlakozunk a Kecskeméti utcába, kiérünk a Kálvin térre, átmegyünk a zebrán, majd a forgalom zaja helyett villámgyorsan a Múzeumkert zöldjét választjuk. Az épület mögötti rész csendesebb, ott akár meg is ülhetünk, majd az Ötpacsirta utca irányába hagyjuk el a parkot, és a Szabó Ervin Könyvtár lenyűgöző épületéig meg sem állunk. Onnan visszakanyarodunk a Kálvin térre, de csak annyi időre, amíg onnan rá nem fordulunk a Ráday utcára. A séta aztán a Bakáts téren végződik, ahol egy padra ismét letelepedhetünk, és nézhetjük a többi embert, akik nagy valószínűséggel ugyanazt csinálják, amit nemrég még mi is csináltunk: sétálnak.
