Hiába számít könnyű műfajnak Rejtő Jenő, a ponyvakirálynak olyan utánozhatatlan stílusa és humora volt, amit nagyon nehéz filmre vinni vagy színpadra adaptálni. Időről időre megpróbálkoznak vele, és a végeredmény általában mindig ugyanaz: beletörik a bicskája az alkotónak. A Katona József Színház színészeként és jó pár magyar film (fő)szereplőjeként ismert Keresztes Tamás viszont, ha nem is maradéktalan, de azért alapvetően remek munkát végzett, A tizennégy karátos autó legfrissebb színpadi változata hellyel-közzel pontosan teremti újra Rejtő őrült karakterekkel teli, infantilis és bolondos világát.
Még főiskolára jártam, amikor a csoporttársaim elrángattak színházba. Semmi kedvem nem volt, mert a színházzal mindig úgy voltam, hogy csinálni nagyon jó lehet, de nézni – nekem legalábbis – már nem annyira. De azt mondták a többiek, hogy ez nagyon más lesz, mint amit színház címén addig láttam. Máig áldom az eget, hogy hallgattam rájuk és elmentem velük a Szkénébe, ahol az Arvisura társulat Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényét vitte színpadra. Igazi jófajta őrület volt az előadás, sikítva nevettük végig, ráadásul még olyan pazar, egyszerű és ötletes látványvilág társult a darab mellé, amitől szinte percenként maradt tátva a szám. Új emberként álltam fel a székről az előadás végén, némiképp megenyhülve a színház iránt. Azóta is tartom magam ehhez a darabhoz: ami színház, az minimum olyan legyen, mint amilyen az Arvisura előadása is volt. Ha pedig Rejtő-feldolgozásról beszélünk, akkor pedig ez a kitétel még hatványozottabban érvényesül.
Nem tudom, hogy a Katona színésze, Keresztes Tamás látta-e az Arvisura Piszkos Fredjét, de nekem többször is az eszembe jutott, amikor az általa rendezett A tizennégy karátos autót néztem. De nemcsak az ötlött fel bennem, hanem az Arvisurából indult Pintér Béla némelyik darabja is, például a pont a Katonában játszott Ascher Tamás Háromszéken is – melynek címszerepét éppen Keresztes Tamás alakítja. Mind a három darab a jófajta őrület jegyében született, végtelenül vicces, nem utolsósorban pedig legalább annyira fontos része az előadásnak az egyszerű, de nagyszerű és rendkívül ötletes, ugyanakkor költséghatékony vizuális világ, mint a színészek, vagy jelen darab esetében a zene, a zenészek. Merthogy a Keresztes rendezte darab zenés színház (hivatalosan: koncertszínház) így a színészek legalább annyit énekelnek, táncolnak és mozognak, mint amennyit beszélnek.
A tizennégy karátos autó zenéjét a végig a színpadon bazseváló Budapest Bár zenészei szerezték, nem véletlenül. Az általuk megteremtett kuplés-filmzenés-kávéházi cigányzenés világ tökéletesen passzol Rejtő bohém figuráihoz és humorához. A történet eseményeit sok esetben magyarázó és továbbgörgető dalszövegeket a Budapest Bár két énekese, Szűcs Krisztián és Kollár-Klemencz László írták, a zenészek közreműködésével. Külön piros pont jár azért, hogy egy másik Rejtő-regény halhatatlan sorait („Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál”) is pazarul beleszőtték az egyik, darab közepi dal szövegébe. Bár sokan nem szeretik a zenés színházat, a musicaleket – köztük én sem –, megijedni azért nem kell. A darab nem egy betétdala válhat majd a színpadról lelépő és attól független életet is élő slágerré.
A tizennégy karátos autó című regény bár sok-sok szereplőt mozgat, az abból készült darabban mindössze nyolcan szerepelnek: Dankó István, Lengyel Benjámin (aki a fő karaktert, Gorcsev Ivánt alakítja), Mentes Júlia, Mertz Tibor, Mikó István, Rába Roland, valamint Szécsi Bence és Tóth Balázs egyetemi hallgatók. Majdnem mindenki több szerepet is visz a vállán. Nem lehet rájuk panasz, nagy erőbedobással dolgozzák végig a számukra egyébként kifejezetten fárasztónak tűnő közel két órát, ketten mégis kiemelkednek a sorból. Az egyik a Katonás Dankó István, aki igazi rejtői alak, kis túlzással minden mozdulata egy-egy poén, vibráló és nagyon szellemes. A másik pedig a Vanek urat alakító Mikó István, – akit én már nagyon régen láttam színpadon. Ő egyszerre hozza a regényszereplőt meg Kabos Gyulát a Hyppolit, a lakáj című filmklasszikusból.
Külön szót érdemel a darab látványvilága és díszlete, amit a rendező Keresztes Tamás és Várai Artúr álmodtak meg közösen, annak megvalósításában viszont mások is közreműködtek: Bartos Letícia (jelmez), Nagy Tamás (animáció), Magács Vince (visual) és Mihalecz Tamás (fények). A látvány és a díszlet se nem bonyolult, se nem költséges, viszont rendkívül ötletesen és pompásan adja vissza Rejtő Jenő rajzfilmes-képregényes világát. De ez jellemzi az egész előadást is.
A tizennégy karátos autó augusztus 13-án csütörtökön és 14-én pénteken, este 20 órától nézhető meg a Városmajori Szabadtéri Színpadon, illetve szeptember 14-én hétfőn, este 19 órától az Újpesti Rendezvénytérben (UP). Ez utóbbi lesz a darab szezonbeli premierje is. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk, és nem csak a Rejtő-rajongóknak.
