Fél évszázada suhan a föld alatt a 2-es metró – a virtuális kiállításon most az építési bonyodalmaktól kezdve az első Sztálin-barokk látványterveken át a megnyitóig tartó rögös, két évtizedes építéstörténetéről olvashatunk, melyet eddig nem látott fotók és tervrajzok kísérnek.
A 2-es metró építését számos mendemonda és városi legenda övezi, ami nem csoda, hiszen egy lehetséges atomháború árnyékában épült, részben a legkeményebb diktatúra éveiben, átadása pedig – az első kapavágás után több mint 20 évvel – igazi népünnepély lett. A Közlekedési Múzeum jelenlegi tárlata a hónapban már a második ilyen, a világ bármely pontjáról elérhető virtuális kiállítás, amely közérthető, látványos és rendkívül részletesformában mutat be egy-egy közlekedés- és technikatörténetileg is kiemelkedő eseményt.
A kiállítás anyagát nézegetve megtudhatjuk, hogy a legelső, már mélyépítéses vasútra vonatkozó tervek szerint a 20. század elején merre vezettek volna a vonalak – érdekes összevetni ezeket a ma megvalósult változattal, amely sokat elárul az eltelt 100 év városfejlődésének irányáról és hangsúlyairól is.
A mai 2-es vonal tervezése a második világháború után indult meg, 1947-ben – a metró az ország második legnagyobb beruházása volt Sztálinváros (ma Dunaújváros) után, és a nemzeti jövedelem jelentős hányadát emésztette fel. A tervezés és a munkálatok során a szovjet segítség sem maradhatott el, de a kor gazdasági viszonyai között egyre sűrűsödtek a problémák, és 1953-ban, Rákosi bukása után Nagy Imre konszolidációja alatt szinte le is állt az építkezés.
Az első állomásterveket még a moszkvai Sztálin-barokk/szocreál grandiózus megállók ihlették – Budapesten is a metró mindegyik állomását külön építészeti és képzőművészeti remekműnek szánták, a cél az volt, hogy minden állomás művészeti kiképzése más és más eszmei mondanivalóval rendelkezzen. És emellett persze óvóhelyként is funkcionálniuk kellett.
A munkálatok 1954 és 1962 között hivatalosan szüneteltek, csupán állagmegóvást folytattak. A 60-as években aztán a megerősödött gazdasággal már végig tudta vinni a projektet az ország. Ekkor újratervezték az állomásokat is – a funkcionalitás és a letisztult formák előtérbe helyezésével. A kiállítás egyik különlegessége, hogy közzéteszi az ekkor készült különleges rajzokat, látványterveket, a feladaton dolgozó öt építész kiállításon eddig nem publikált képei ma a Közlekedési Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében találhatóak.
A tárlat a technikai kihívások és korszakalkotó, újító megoldások mellett beszél a balesetekről és nehézségekről is, amelyekkel az építőknek meg kellett küzdenie, mint a város alatt húzódó alattomos homokrétegek vagy a megsüllyedt épületek. A metró első szakaszát, a Fehér út (Örs vezér tere) és Deák tér közötti 1970. április 2-án avatták fel ünnepélyes keretek között az akkori Népstadion állomásnál, a főváros lakossága pedig napokon keresztül tömegesen metrózott és mozgólépcsőzött fel-alá (hasonlóan, mint a 4-es metró megnyitása után), és beletelt egy kis időbe, amíg a lelkesedés elült, és a mindennapok részévé vált az új, gyors közlekedési mód.
A kiállítás az alábbi linken tekinthető meg.
