We Love Budapest: Hogy érezted magad ma reggel, és mivel kezdted a napot?
Laár András: Jól éreztem magam, köszöntöttem fiacskámat, Budát, és Katit, a feleségemet, ezután egy nagy pohár melegvíz éhgyomorra megivása volt az első dolog, amit csináltam.
WLB: A kényszerű bezártság miatt mit változtattál a szokásaidon, az életed ritmusán? Kialakítottál hangulatjavító karanténrituálékat?
L. A.: A legnagyobb változás, hogy csak itthon vagyok, és nem megyek el sehova. Pedig eddig legalább heti 3 napot utazgattam, videki fellépésekre. Abból éltem, hogy elmegyek itthonról.
WLB: Mindennek két oldala van: szerinted mi a legrosszabb a karanténban, és mi a legjobb? De kérdezhetném úgy is, hogy mit élvezel a legjobban benne, és mit a legkevésbé?
L. A.: A legkevésbé szeretem a távollévő szeretteim, rokonaim, barátaim hiányát. A legjobban pedig azt, hogy nagyon intenzívvé vált a családon belüli kapcsolat. Pl. a fiammal, Budával az eddiginél sokkal többet vagyunk együtt, jobban figyelünk egymásra, együtt gitározunk, éneklünk, beszélgetünk.
WLB: Milyen verset, könyvet, filmet, tévésorozatot vagy zenét ajánlanál az olvasóknak, amivel könnyebben átvészelhetik a bezártságot?
L. A.: Mi itthon a zeneileg közös kedvenc együtteseink vagy énekeseink közül csemegézünk: Beatles, Eagles, Genesis, stb. Buddhista, dzogcsen írásokat olvasok. Filmeket is nézünk, pl. Harry Pottert, vagy a Vissza a Jövőbe-trilógiát, Woody Allen filmjeit, Rowan Atkinsont.
WLB: Mi lesz a legelső dolog, amit csinálni fogsz, miután visszaállt a megszokott rend?
L. A.: Meglátogatom rég látott családtagjaimat.
WLB: Az emberek egy része most befelé figyel. Te hogy állsz ezzel: átgondoltál bármit is? Ha igen, mire jutottál?
L. A.: Ebben a nagyon kiélezett helyzetben, amikor össze vagyunk teljesen zárva, a legfontosabb a béke fenntartása. Mindenkinek csiszolódnia kell, hogy harmonikusan illeszkedjen a többiekhez. És vannak bennem régóta hordozott lelki gubancok, amelyeket most időszerű kicsomózgatni.
WLB: Nézz egy kicsit a jövőbe: hogyan látod magad egy év múlva, illetve mit szeretnél, miben változtassa meg a járvány a világot?
L. A.: Örülnék, ha az emberiség felhagyna a mindent elpusztító haszonhajhászással, a folyamatos egymás elleni torzsalkodással, belátva, hogy ha vészhelyzetben lehet egymásnak segíteni, akkor talán a szükségállapot végeztével is tarthatna tovább a kölcsönös segítségnyújtás.
WLB: Mi hiányzik legjobban a járvány előtti életedből?
L. A.: Egy jó étteremben egy jó vacsora, amit más főz.
WLB: Volt-e valamilyen meglepő és/vagy különleges élményben részed az elmúlt hetekben, amióta a járvány és a korlátozás tart?
L. A.: Azon meglepődtem, hogy ha felveszem a maszkomat, ami elég szoros, mennyire szúrja a szakállam a sajat arcomat. Le is borotváltam.
