Testre rajzolt élet – Urbán Tamás Felesleges Pillangó című kiállítása a Capa Központban

A tetőtől talpig tetovált Pillangó (polgári nevén Deák Ferenc) életét Urbán Tamás fotográfus 6 éven keresztül (1988 és 1994 között) dokumentálta, miközben az útját is egyengette. Vagy legalábbis megpróbálta. A hatalmas mennyiségű fotóanyagból, valamint Pillangó rajzaiból, tárgyaiból és naplórészleteiből március 5. és április 5. között nyílik kiállítás a Capa Központban, de a kiállítás anyaga könyv formájában is megjelenik.

Urbán Tamásnak két szenvedélye van. Az egyik a fotózás, a másik pedig a rendszerező és gyűjtőszenvedélye. Előbbinek köszönhetően ismerte meg fotósorozatának későbbi alanyát, akivel szoros barátságot kötött. Utóbbinak köszönhetően pedig az örök kívülálló, tragikus sorsú Pillangóról nemcsak tekintélyes képi anyag maradt hátra, hanem a naplója, a rajzai, a saját maga készítette keresztrejtvényei és játékkártyái, a legkülönfélébb használati tárgyai (kése és távcsöve), valamint találmányainak leírásai (köztük egy tetoválógépé), sőt egyik-másik prototípusa is (mint a rejszológépé).

Pillangót és a fotóst Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora szerint az hozta és kovácsolta össze, hogy mindketten elutasították a konvenciókat. Előbbi a teljes életét és valóját építette erre, olyannyira, hogy már a puszta megjelenése is maga volt a lázadás minden ellen, utóbbi pedig a munkájában élte meg a határfeszegetést, kiemelkedve ezzel is a fotósok népes tömegéből. Pillangó írt is erről a naplójában:

Urbán Tamás nemcsak Pillangót, hanem minden mást is óriási szenvedéllyel fotózott. Amikor az 1987-es nagy havazások idején szinte lefagyott az ország, beköltözött a mentősök központjába, hogy folyamatosan dolgozni tudjon, mindenről első kézből értesülhessen és azonnal indulni tudjon, ha riasztás történik. A 90-es években már egy külön erre a célra átalakított terepjárójával járt, hogy mindig elsőként érjen, gyakran a rendőrök és a mentők előtt, a balesetek helyszíneire. De visszatérve Pillangóra, a tetovált kívülállóra. Amikor először találkozott a fotóssal, a következőképpen mutatkozott be neki:

Pillangó balhés arc volt, aki élete 40 évének felét javítóintézetekben és börtönökben töltötte, Urbán Tamás is ott ismerte meg, a szegedi Csillagban, 1988-ban. Onnantól kezdve egészen a haláláig dokumentálta Pillangó hétköznapjainak szinte minden pillanatát. 1989-es szabadulását, a kommunát, amiben élt, és azt is, amikor a Fekete Yukban lépett fel a Müller Péter vezette Sziámival, meg amikor Friderikusz Sándor vendége volt az akkor még nem a tévében, hanem egy nyíregyházi művelődési házban megrendezett beszélgetős estjeinek egyikén. És láthatjuk Pillangót szex meg jógázás közben is. Utóbbit mindig is nagy szenvedéllyel művelte, a nők pedig bolondultak érte. A leghíresebb róla készült fotó talán az, amikor Urbán Tamás elvitte őt a Széchenyi fürdőbe. A fürdőnadrágra vetkőzött kívülállót úgy veszik körbe a szájtáti emberek az egyik medencében, mintha egy ufó érkezett volna közéjük.

Pillangó 1978-ban, saját maga készítette első tetoválását, egy pillangót a homlokára (10 nap sötétzárkát kapott érte), majd egész gyors ütemben varratta tele a testét, amin még ma is megütköznének az ártatlan honpolgárok, akkor viszont maga volt a rendszerellenesség. Urbán Tamás szerint bár maga is kereste a bajt, de sokszor épp az juttatta börtönbe Pillangót, ahogy kinézett. Az előítéletek, ugyebár. Naplójában több oldalon keresztül sorolja, mennyi minden volt látható rajta és teste melyik részén, a legmegdöbbentőbb ezek közül a 2000 (!) darab horogkereszt, amihez tegyük gyorsan hozzá, hogy Pillangó nem náci volt, hanem punk, ők pedig gyakran provokáltak ezzel a szimbólummal.

Bár Urbán Tamás évekig egyengette az egyébként kifejezetten értelmes és kreatív Pillangó útját a szabadulása után, lakást szerzett neki, kezelte a pénzügyeit, naplót íratott vele és rajzoltatta, egyszóval, igyekezett normális mederbe terelni az életét, de a története mégis tragikus véget ért. Naplójába az alábbiakat írta:

Jóslata sajnos valóra vált. 1994 nyarán a Népszigeten a vízparton piált a haverjaival, majd kiúszott a partra, hogy szétnézzen kicsit. Aztán visszaindult, de már sosem érkezett meg. Testét egy héttel később találták meg a Lánchíd tövében, a legdermesztőbb fotó a halott Pillangó kezéről készült. Nem sokkal előtte végrendeletet írt, amiben Urbán Tamásra hagyta a fejét. Temetését is fotós barátja intézte. Hamvait a Dunába szórták.