We Love Budapest: Tavaly megnyertétek a Nagy-Szín-Pad! tehetségkutató versenyt, aminek köszönhetően felléptetek több hazai prémium fesztivál Nagyszínpadán. Milyen hatással volt rátok a győzelem: nyomasztó elvárásként hatott rátok, vagy épp ellenkezőleg: megsokszorozta a kreatív energiákat?
Csongor Bálint: Az elődöntőből a szakmai zsűri juttatott minket tovább, ez rendkívül inspiráló volt. Nem volt könnyű a mezőny, kifejezetten erős zenekarokkal kerültünk össze. A döntőbe végül a Bluebay Foxes-zal, és a Follow the Flow-val jutottunk, utóbbinak milliós nézettségű klipjeik vannak, így semmi esélyt nem adtam magunknak, elvégre itt a közönség mondta ki a végső szót. Azzal viszont senki nem számolt, hogy a rockzene rajongói meg a rockszíntér összefog, és minket szavaznak meg győztesnek. Az, hogy még mindig ennyire összetartó a rockzenei közeg, hatalmas erőt adott.

WLB: A siker hozott nektek újabb rajongókat?
CS. B.: A bulik elég jól sikerültek. A szigetes koncerttől nem vártam sokat, mert azt hittem, alig lesznek kint magyarok. Aztán pont fordítva lett, amiben persze az is benne volt, hogy utánunk Ed Sheeran játszott, aki elképesztő tömeget mozgatott meg, még az is kiment rá, aki egyébként nem jár fesztiválozni, és még sosem volt a Szigeten. Ez a sok-sok ember minket is megnézett, érezhetően hozott is új rajongókat. Aminek extrán örültem, hogy rengetegen énekelték a szövegeinket, és még a csillogó szemű Ed Sheeren-rajongókat is sikerült bólogatásra késztetni.

WLB: Nem sokkal a zenekar megalakulása után már ki is jöttetek az első klippel (Felhővitorlás) és a bemutatkozó nagylemez is elég hamar elkészült. Ennyire gyorsan és precízen dolgoztok együtt, vagy a hivatalos megalakulás előtti időszakban már volt egy komoly felkészülési fázis?
Cs. B.: Annak, hogy ilyen gyorsan zajlottak a dolgok, megvolt az oka. Nyár végén, ősz elején megalakultunk, pár hónappal később pedig már meg is volt a lemez. Azért voltunk ilyen hatékonyak, mert a zenekar tagjainak, Szalkai Tibi gitárosnak, Varga Zoli billentyűsnek és Anga-Kis Miklós basszusgitárosnak (nem csak a rend kedvéért, de az ötödik tag pedig Markó Ádám dobos) már volt egy csomó dalkezdeménye, amik úgymond összerántották egymást. Született kábé húsz zenei alap, és „csak” ki kellett választani közülük azt a tizenegyet, ami az első lemezre végül rákerült. Tehát a zene pillanatok alatt megvolt, nekem kellett iparkodnom a szövegekkel, ami azért volt melós számomra, mert magyar szöveget korábban csak nagyon keveset írtam.

WLB: A tempó kitartott a mai napig, mert csupán négy éve léteztek, de már a harmadik nagylemezt adjátok ki idén tavasszal...
Cs. B.: A többiek nagyon gyorsan és hatékonyan működnek együtt, és mindig tele vannak témákkal, én pedig loholok utánuk a szövegekkel. Ha nem lennék ennyire lassú, akkor az új lemez már rég megjelent volna, sőt, már a negyediken dolgoznánk. Az utolsóként elkészült dalunkkal például hónapok óta nem tudtam dűlőre jutni, végül egy kellemes csütörtök éjszaka kigurult a szöveg, és két nappal később már fel is vettük.
 
A zenekarból mindenki progresszív irányból jött, sokkal bonyolultabb dalszerkezetekhez vagyunk szokva, ezért egy-egy Useme számot talán könnyebben is rakunk össze, hiszen kevesebb a dalokon belüli téma. Ez persze nem azt jelenti, hogy össze vannak csapva a számok, az igényesség és a precizitás ugyanúgy megvan, csak a Useme dalok szerkezete egyszerűbb. Azt is szoktam mondani a zenénkre, hogy amit játszunk, az prog-pop. A dalok egyszerű felépítésűek, miközben a háttérben nagyon technikás dolgok zajlanak.

WLB: A korábbi dalok személyessége után az új számok csupa globális problémát érintenek. Amikor szöveget írsz, akkor melyik van előbb: egy jó sor, amiből kiindulsz vagy a téma?
Cs. B.: Ha a téma megvan, akkor aránylag hamar megszületik a szöveg. Az első két lemezen még befelé figyeltem, a saját dolgaimat írtam meg, az új album viszont a világ dolgaival foglalkozik inkább. Szerencsére (vagy nem), olyan sok minden történik a világban, hogy mindig van mire reflektálni. Arról írok, amit látok és arról, ahogyan érzek velük kapcsolatban. Szerintem, akinek megadatott az a lehetőség, hogy nagy tömegek előtt hallassa a hangját, annak feladata, hogy a globális problémákra is felhívja a figyelmet, és úgy, hogy ne akarja közben megmondani az embereknek, hogy mit gondoljanak vagy érezzenek, ne legyen papolás. Csak a probléma közönség elé tárása történik, és aztán majd ők kezdenek vele valamit. Mindemellett azt is fontosnak gondolom, hogy minden dalban legyen egy pozitív feloldás. A rockzenére alapvetően jellemző a busongás, meg a mindenrossz-érzés, a Useme esetében viszont koncepció volt, hogy eltérjünk ettől, a töltet minden esetben pozitív legyen, még akkor is, ha a téma amúgy egyáltalán nem az.

WLB: Minden új lemez betekintést is nyújt az előadó fejlődésébe, abba, hogy éppen hol jár. Nálatok most, a harmadik album idején mi a helyzet?
Cs. B.: Klasszikus duma, hogy a „keményebb részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak”, ami vicces ugyan, de most tényleg ez a helyzet. Van rajta egészen popos, elektrós, EDM-s dal (Kapcsold ki című szám), meg progresszív metálos (pl. a Mindenből a semmibe), és lírai, nagy ívű, akusztikus is (Leszel-e még?). Ennyire még sosem voltunk eklektikusak, ez a legsokszínűbb anyagunk.

WLB: Lesz a lemeznek bemutató koncertje, sőt még turné is kíséri…
Cs. B.: Március 13-án indul a turné, sorra vesszük a nagyobb vidéki városokat, több mint 10 állomásunk lesz. A budapesti koncertet az Akváriumban tartjuk április 17-én, a Fatal Error és a Down For Whatever zenekarok társaságában. A fővárosi koncert egyik extrája, hogy előtte fogjuk a lemezünk deluxe verzióját (spoiler alert: extra tartalmak várhatóak!) fizikálisan megjelentetni, és persze különleges látvánnyal is készülünk.
 
WLB: A nem deluxe verziót mikortól lehet hallgatni?
Cs. B.: Az Üveghegy című lemez március elsejétől lesz hallható online.

WLB: A Useme-vel mennyire kacsintgattok a külföld felé? Csak mert magyarul szólaltok meg, azzal pedig viszonylag nehéz külföldön sikereket elérni.
Cs. B.: Csak magyar szövegeink vannak, mert a célunk az, hogy itthon váljunk ismertté. Ennek lesz első komolyabb próbája a mostani országos turnénk, ahol végre le tudjuk mérni, hol is tartunk.

WLB: Ha el kellene magatokat helyezni a rockzene népes és sokszínű mezején, akkor melyik vonulatba sorolnád a Useme-t?
Cs. B.: Modern rock zenekar vagyunk a keményebb vonulatból, akik olykor merészen nyúlnak bele a popba, meg más műfajokba is, mindenbe, ami inspirál bennünket. Igyekszünk reflektálni mindarra, ami a körülöttünk lévő világban történik. Szerintem, hangzásban és hozzáállásban is friss a Useme.

Címkék