látnivalók és kultúra

Szenzációs felfedezés – majd egy évszázadig rejtőzködő falfestés került elő az Iparművészetiben

Szerzők

  • Bartha Dorka

2020. 02. 14. 15:13

Lechner Ödön ikonikus épülete 2017 őszén zárta be kapuit, hogy kezdetét vegye a nagyon is időszerű nagyrekonstrukciója. A több ezer, itt őrzött műremeket a kőbányai raktárbázisra költöztették, jelenleg az épületbe beépített speciális műtárgyak szakszerű leválasztása zajlik, nem egyszer hatalmas meglepetéseket tartogatva az itt dolgozó restaurátoroknak. Megmutatjuk, mi mindenre bukkantak a kiürített múzeumban.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Legutóbb 2018 őszén jártunk a már bezárt épületben, ekkor részletesen láthattuk, hogyan is zajlik a múzeum teljes felmérése és szerkezetének vizsgálata. Persze a tárgyak költöztetése már ekkor is zajlott, volt amit könnyebb volt átszállítani a raktárba – szőttest, bútort, kerámiát, üvegtárgyat – de számos olyan műtárgy is található az Iparművészetiben, amelyek használati tárgyakként magának az épületnek a részét is képezik, mint például a padok, kutak, kilincsek, tapéták, mennyezetek, lámpák, csaptelepek. A mostani bejárás fő fókuszában ezek biztosítása állt az építkezés alatt, illetve a szakértői (ideiglenes) eltávolításuk.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fotó: Bartha Dorka/WLB

Bárhová nyúlnak, a beépített tárgy mögül egy újabb rétegben előkerült egy még régebbi emlék – Cselovszki Zoltán főigazgató szerint olyan a múzeum, mint egy elvarázsolt kastély, az egymásra rakódott korszakokkal és emlékekkel.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Az egykori igazgatói lakrészhez tartozó előtér falát díszítette a színpompás Pávakert című tapéta, amely Radisics Jenő igazgató idejében (1896-1917) került fel mai helyére. A brit Arts and Craft mozgalom ihlette papírtapéta feltehetően egy, a múzeumban rendezett kiállítás után került a helyére, jól láthatóan ide szabták az egy tekercs hosszúságú (11 méternyi) darabot. Mivel a helyszínen nem lehet a felújítás alatt 100%-ban biztosítani a műtárgy védelmét, ezért inkább eltávolítják, hogy majd egy külső helyszínen szelvényenként lehessen restaurálni. Az épületbe visszakerülve vagy eredeti helyén, vagy a volt igazgatói lakásban berendezett, az épület történetét bemutató állandó kiállításon és Szecessziós Szalonban helyezik el. 

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fotó: Koncz Márton/WLB

A műtárgy védelmének érdekében a tapétát a falképleválasztásban bevett gyakorlat szerint a vakolattal együtt szedik le. Előtte persze ki kellett kisérletezni, hogy milyen védőréteggel fedjék le a felülelet, ami nem módosítja a színét, de közben meg is óvja azt. A gézrétegek alatt, ha közelebbről megnéztük, felsejlettek a pávák alakja is.

Fotó: Koncz Márton/WLB

A munkálatok során a lábazati fa falvédők leemelése után előtűnt egy másik tapéta is, ez egy dombornyomású pillangós, kissé historizáló darab, a kéménytisztító nyílás körül, azonban ez sajnos eléggé sérült.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Ez volt egy évszázadon át az állapot, ami alól alőbukkant a festés.

Fotó: Major Kata - We Love Budapest

Ám az igazi szenzáció az első emeleten várt minket, 2018-ban ugyan egy apró darabon láthattuk az Alsórákosi Bethlen-kastély dísztermének ideszállított mennyezet-replikája alól előbukkanó eredeti festés egy darabját, most azonban teljes pompájában tárult elénk a színes mintázat, ahogy azt Lechnerék megálmodták.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fontos megemlíteni, hogy a számos átalakítás során az eredeti állapotból szinte semmi nem maradt meg, ami az üvegcsarnok díszítését és színvilágát illeti, az általunk ismert hófehér belső messze nem az eredeti forma. A Szabó Ervin Budapest gyűjteményében ugyan találtak több, nagy felbontású fényképet, ami segíti a rekonstrukciós munkát, de ezek mind fekete-fehérek voltak, a pontos színeket sehonnan sem lehetett tudni. A reprezentatív térsort 1923-27 között festették le fehérre, de a mennyezetről készült gipszmásolat még 1915-ben felkerült, így maga alá rejtve megőrizte az eredeti állapotokat. Ez annak is volt köszönhető, hogy a korabeli múzeumi dolgozók nagyon gondosan és körültekintően, kötözéssel és szegezéssel rögzítették a műtárgyat. Ez a megoldás amúgy a mai restaurátorok munkáját is megkönyítette, egy kis mágnesdarabbal könnyen meg lehetett találni az összes felfüggesztési pontot.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fotó: Koncz Márton/WLB

Az általános irányelv a felújítás során az, hogy ahol lehet a legteljesebb körűen helyre kell állítani az építés korabeli állapotokat történeti terekben, ám ez jelen esetben akár 1,5-2 évet igénybe vehet, nem is beszélve az anyagi vonzatáról.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Szintén most költöztetik a sümegi püspöki palotából származó könyvtárterem elemeit is, melyekből 1922-ben építettek teljes enteriőrt az Iparművészeti Múzeumban – ezek a kastélyprogram keretében hamarosan visszakerülnek eredeti helyükre Sümegen.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Fotó: Koncz Márton/WLB

Végül még bepillanthattunk a múzeum úgynevezett Maksai termébe is – névadója a maksai református templom 18 méteres festett, kazettás famennyezete, melyet a napokban szereltek le. Ezt is külső helyen alapos kutatásnak és restaurálásnak vetik alá. Mivel az épület kiürítése hamarosan véget ér, elindulhatnak a tényleges rekonstrukciós munkálatok, ebből csak az építkezés alsó hangon 2,5 évet vesz igénybe. A régi épület teljes felújítása mellett az új szárny építéséről sem szabad elfeledkezni, amely változatlanul a tervek részét képezi.

Fotó: Koncz Márton/WLB

Hasonló tartalmak