A dimbes-dombos II. és III. kerület több kirándulóhelyet is tartogat, de van úgy, főleg kijárási korlátozások idején, hogy az ember nem merészkedne messzire, csak épp járna egyet, hogy megmozgassa a tagjait. Körülbelül egyórás sétánkon a Gül Baba türbéjét, a Mansfeld Péter parkot és a József-hegyi kilátót ejtettük útba. Közben emelkedőn kaptattunk, kilátásban és villákban gyönyörködtünk, festői lépcsőkön edzettük izmainkat.
A szerény, mindössze 234 méter magas József-hegynek Szemlő-hegy az új és hivatalos neve, ennek ellenére kilátója és barlangja is a régi elnevezést őrzi. A Hármashatár-hegy tömbjéhez tartozik, lényegében a Rózsadomb része. A Margit híd budai hídfőjétől a környék legcukibb utcája felé vettük az irányt: a Gül Baba utca a közelmúltban történt felújítás ellenére is őrzi romantikus báját. Ez kevésbé mondható el a felújított Gül Baba türbéjéről, aminek esetében az elhagyatott, vadregényes találkahelyből egy komplex, a modern kornak megfelelő kiállítóhelyet építettek ki kávézóval és sok beépített felülettel. Monumentalitásával és rózsakertjével így Budapest nagyszabású turisztikai látványosságai közé emelkedett a 16. században épült török sírkápolna, ami jelenleg a koronavírus-helyzet miatt zárva van, de továbbra is be lehet járni egy részét és bástyáiról megcsodálni a panorámát.
A türbét elhagyva, a Turbán, a Vérhalom és az Apostol utcákra rátérve pár perc alatt elérjük a Mansfeld Péter parkot, ahol az '56-os mártír szobra áll egy futurisztikus kocka közepén. Az alkotást az 1956-os forradalom 50. évfordulóján helyezték ide, a lábainál lépcsőzetesen elhelyezett ülőalkamatosságokról lehet pásztázni az előttünk elterülő Budapestet, a Lánchíd, a Parlament és a Citadella látványát.
Visszatérünk az Apostol utcára, és folytatjuk utunkat az emelkedőn, melyet bájos villák szegélyeznek – lehet álmodozni, melyikbe költöznénk be szívesen, ha nyernénk a lottón. A városrészt az 50-es évek óta csúfolják „Káderdűlőnek”, mikor is a századforduló óta itt épült nagypolgári otthonokat a kommunista pártelit, a „jó káderek” foglalták el. Számos lakóháza építészettörténeti értéket képvisel, a részletekért olvasd el korábbi cikkünket, melyet a rejtőzködő villákról írtunk. Az Apostol és a Vérhalom utca kereszteződésénél elhaladunk az elbontott SZOT-üdülő helyén épült hatalmas társasház mögött is, így hátulnézetből vehetjük szemügyre a budai panorámát elődjéhez hasonlóan meghatározó luxuskomplexumot. A Vérhalom utca végén forduljunk jobbra a Szemlőhegy utcára, ahol még egy rinocérosszal díszített házat is kiszúrhatunk.
A Fajd utcára balra kanyarodjunk fel, ami a Józsefhegyi utcába torkollik, és felbukkan rajta a zöld háromszög jelzés is. Hamarosan elérkezünk a meglehetősen elhanyagolt József-hegyi kilátóhoz és kicsi parkjához. A kör alakú, terméskőből épített, graffitikkel sűrűn kidekorált kilátóból szétnézve a Duna több hídja is látszik jó időben, de nekünk sajnos pechünk volt az eső utáni köddel és párával.
A József-hegyen ne számítsunk érintetlen természetre, a hegy szinte teljesen beépült, a gyomrában viszont páratlan természeti érték rejtőzik: a Budai-hegység harmadik, hazánk hatodik leghosszabb barlangja, a fokozottan védett József-hegyi-barlang, benne a világ legnagyobb hévizes eredetű barlangtermével, a Kinizsi-pályaudvarral. Kár, hogy egyszerű halandó nem győződhet meg róla a két szemével, mivel, ellentétben a közeli Szemlő-hegyi- és a Pál-völgyi-barlanggal, a József-hegyi nem látogatható, de bejáratát a kis téglaházikónál még meg lehet nézni a kilátó mögött. Jelenleg sajnos az összes budai barlang be van zárva, pedig az 5-6 perc sétára található Szemlő-hegyi-barlangot máskor bátran ajánlanánk következő állomásként.
Visszafelé a Sarolta és a Szeréna utca felé tettünk egy kis kitérőt, és a festői, falevéllel, borostyánnal borított Józsefhegyi és Kavics utcai lépcsőn át ereszkedtünk alá a domboldalon. A Frankel Leó út Császár–Komjádi Uszoda-i részéhez érkeztünk meg, és a séta fáradalmaitól megéhezve be is vetettük magunkat az itt található Sütit akarok! cukrászdába egy kiadós zserbóért, persze csak elvitelre.
