A háború utáni modern építészettel hadilábon állunk, esztétikai értelemben jellemzően csúnyának tartjuk ezeket az épületeket, de ebben a negatív megítélésben talán sokkal többet nyom a szocializmus emléke. Általános közmegegyezés, hogy minden, ami abban a politikai érában épült, szükségképpen a hazugság és egy szomorú korszak emlékét őrzi, éppen ezért bontásra érdemes. Az érzelmi töltet érthető, ugyanakkor a szocmodern épületek sokkal inkább az újító szellemiség, a provokáció és a fejlett technológia hírnökei. A kérdés adott: valóban minden esetben bontani és eltörölni kell őket?
Ahogy a PestBuda oldalán is olvasható, a Váci utca és a Régiposta utca sarkán álló, 1984-ben épült Fontana-házat lebontják, hogy helyén egy üzleteket és lakásokat is magában foglaló és a klasszikus szlogen szerint a 21. századi igényeknek megfelelő épület épüljön. A tulajdonos, a Müller Drogéria Magyarország Bt. végleges építési engedélyt kapott az épület részleges bontására és a tervezett új ház felépítésére. Az üzletek, beleértve a cég saját drogériáját, az épület földszintjén, az első emeleten és a mínusz egyes szinten kapnak helyet, míg a felette lévő szintekre 35 nagy méretű lakást terveznek.
A Fontana Üzletházat az Ybl-díjas Vedres György (BUVÁTI) tervezte, aki az 1970-es években Budapest belvárosának részletes rendezési tervét is elkészítette: többek között átformálta az akkori Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere) környékét, és az ő koncepciója alapján jött létre például a Kossuth Lajos és a Petőfi Sándor utca sarkától induló árkád kialakítása is, és ő volt az, aki az ott található szecessziós gyógyszertár megőrzéséről is gondoskodott.
Az 1984-ben átadott, nyolcemeletes Fontana Üzletház a Váci utca és a Régiposta utca sarkán áll, helyén eredetileg egy Hild József tervezte bérház volt, melynek homlokzatát 1912-ben Alpár Ignác tervezte át. A második világháború során azonban olyan mértékben megsérült, hogy az épületet elbontották, a telek pedig üresen maradt egészen az 1977-ben megkezdett építkezésig, hogy egy, a belvárost karakteresen formáló háznak adjon helyet.
Nincs olyan járókelő, akinek ne akadt volna meg a szeme a Fontana Üzletház – ma Fontana-ház – épületén, hiszen a lépcsőzetesen visszahúzott homlokzat és annak cikcakkos ablakainak játéka sokkal nagyobb fantáziával bír, mint jó pár napjainkban épült, vízszintes és függőleges vonalakkal operáló épület.
Kérdés, hogy az új épület vajon hogyan alakítja majd az V. kerület városszövetét, megtartja-e azt a kis teresedést a Hermész-kúttal. Ahogy az is kérdés, hogy egy ilyen építkezés vajon milyen hatással lesz a 20-30 éve a Régiposta utcában lévő kedves kis üzletekre és magára az utca bájos hangulatára.
A szocialista korszak építészete egyáltalán nem ördögtől való, bár kétségkívül az egyik legambivalensebb stílus: a járókelők és a szakma is élesen vitatkozik az épületek milyenségén, de talán pont ez az állandó feszültség is igazolja fontosságukat. Beszélünk róluk, mindenkinek van véleménye róluk – ez ugyanúgy beletartozik az építészet lényegébe, mint az épített környezet alakítása. A várost karakteresen formáló, izgalmassá és megihletővé tevő épületekre sokkal inkább szükség van, mint a környezetbe beleolvadó sokadik ugyanolyan házra.
