A klímaváltozás árnyékában soha nem látott mértékű civil kezdeményezések születnek közvetlen környezetünk zöldítéséért, fák ültetéséért, amihez a hipszter-urbánus szobanövény- és a városikertész-mozgalom is szépen illeszkedik. A Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány egy 42 oldalas összeállítást készített kifejezetten a belváros ökoszisztémájára szabva, hogy praktikus tudnivalókkal lássa el a motivált lakókat, de még inkább a lakóközösségeket, hiszen a lakókörnyezetben bekövetkező nagyobb, látványosabb változásokhoz nem elég egy kis erkélyen bűvészkedni, nagyobb összefogásra van szükség.
A kiadvány először ismerteti a sűrű növényzet klímaszabályozó hatásait, a víznyelő, a csatornarendszert valamennyire tehermentesítő szerepét (ezért is érdemes az utcai fasorokhoz füvesített vagy virágosított zónát hagyni víznyelőnek), ami a mostani hatalmas esőzés láttán különösen értékes praktikának tűnhet. Azt is megtudhatjuk, hogyan lehet a városban esővizet gyűjteni egy kilyukasztott ernyővel, bambusz- vagy vasrúddal és hordóval 4x2x4 méteren, ha pedig savas kémhatású az esővíz, hogyan semlegesíthetjük házi módszerekkel, kavics- vagy homokágyon átfolyatva.
Az ember egymaga is sokat tehet a városi élővilágért: amellett, hogy minden talpalatnyi helyet növényekkel ültet tele az erkélyén, a pusztuló méhlegelők, rétek ellensúlyozásaképpen kedvére tehet a madaraknak, a beporzó rovaroknak és lepkéknek a virágládák cserepében tálalt ivóvízzel vagy speciális növények ültetésével, és ugye méhecskehotelt is létrehozhat akár egy ablakpárkányon.
A legtöbbet persze akkor teszi, ha nem egyszemélyes harcként tekint a zöldítésre, hanem kezdeményezi a pesti belvárosban gyakran lehetetlen vállalkozásnak tűnő összefogást a saját lakóközösségével. Hogy hogyan lehet egy társasház kietlen udvarában élővilágbarát kertet építeni, ami hozzájárulhat az összefüggő városi ökofolyosó épüléséhez, ahhoz a kiadvány elég jó kertépítési tippeket ad. Például hogy milyen növényeket és kertibútorokat érdemes telepíteni kicsi és előnytelen, magas és sivár falakkal körbevett kertekbe, hogyan bűvészkedhetünk az optikai hatásokkal, színekkel.
Egy sötét, nyirkos, párás, hűvös belvárosi belső udvarban is lehet kis oázist létrehozni, hiszen a hasonló klimatikai viszonyokkal bíró szurdokerdőkben is létezik élővilág. A rájuk jellemző fajok ültetésével, cserjékkel, árnyliliomokkal, páfrányfélékkel, nefelejcsekkel, díszfüvekkel, dézsában is nevelhető, árnyéktűrő fákkal (például japán juhar, virágos som, közönséges magyal) nagy hatékonysággal kivitelezhető a projekt. Megfelelő helyre elhelyezve a madarak itatóját, játszótéri elemet, a bringatárolót, az esővízgyűjtőt és mondjuk egy szép lampionsort hasznos és praktikus belső kertet kaphat a lakóközösség, ami gyerekeknek és idősebbeknek is megfelelhet egyszerre. Nem létezik lehetetlen: ha az udvaron nincs hely, függőleges kertet is létre lehet hozni rúdon egymás fölé lecsúszásmentesen illesztett kaspókból, és ültetőközeg nélkül is tudunk salátát termeszteni.
A Budapesti vadon PDF-formátumban letölthető erről a linkről. A Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítványnak nem ez az első kiadványa, régebben összeállítottak különféle ismeretterjesztő munkákat, például magyarországi csillagképhatározót, nyomhatározókat, illetve fa- és cserjehatározót is. A Börzsöny kapujában, Kismaroson egy erdei oktatóközpontot működtetnek, ahol iskolai, környezeti nevelési programokat szerveznek, de erdei kulcsosházként is funkcionál.
