„Többet kapunk a mentésből, mint maguk a mentett állatok” – a járványhelyzetben is pörög az ideiglenes örökbefogadás, sőt!

Több menhely, állatotthon és állatmentő alapítvány is él az ideiglenes örökbeadás lehetőségével, részben hely- és kapacitáshiány miatt. A MFÖEK alapítvány 2014 óta működik körülbelül 100 önkéntessel, akik közé a 20 fős keménymag  (board tagok, ideiglenes koordinátorok, levelezési koordinátorok) és a tágabb munkatársi kör, az ideiglenes befogadók, szövegírók, fotósok, fuvarosok, grafikusok, trénerek, eszközszervezők is beletartoznak. Hozzájuk három vidéki gyepmesteri telepről érkeznek kutyák és macskák, hivatalos nevükön: mentvények.

„Az ideiglenes befogadás pár hétre, pár hónapra szól, de nem az a célja, hogy az unatkozó városi embernek pár hétre legyen egy cuki, szőrös, simogatnivaló társasága.”

Persze nem elhanyagolható a kutyák terápiás hatása, a gondoskodás pozitív lelki hatásai, valamint hogy így mindig akad ürügy arra, hogy kimenjünk sétálni. Az ideiglenes gazdi (vagy ahogy a tapasztaltak rövidítik: „idi”) valójában jóval többet vállal magára: az alapítvány koordinátoraival szorosan együttműködve ők kezdik el az ebtelepekről érkező állat szocializációját, rehabilitációját, egészségügyi helyrehozatalát, hogy a kutyus vagy macska könnyebben illeszkedjen majd el végső otthonában. Letesztelik őket betegségekre, beadatják neki oltásaikat, és az ivartalanítást is elvégeztetik rajtuk. A kutyákat kutyasuliban is „továbbképezhetik”, amire egy ebtelepen bezárva élő, traumatizált, emberi társasághoz kevésbé szokott állatnak gyakran szüksége is van.

Az állatok az ideiglenes gazdiknál megszokják az ember közelségét, a szabályokat, a napi rutint, a pórázzal sétálást, felkészítik őket az együttélésre. Utolsó lépésként profi fotók készülnek róluk, és az alapítvány szövegírói megírják a bemutatkozó posztjaikat: ezek a jópofa, vicces szövegek annak is szórakoztatóak, akik kívülállóként nézegetik az alapítvány közösségi oldalát. „Nagyon fontos része szervezetünknek a pontos dokumentáció, az egészségügyi dolgoktól a viselkedési problémákig/sikerekig mindent vezetünk, így készülhetnek hiteles posztok az állatainkról” – meséli megkeresésünkre Harmath Eszter, az alapítvány egyik vezetője.

A MFÖEK alapítványhoz Ózdról, Miskolcról és Kisvárdáról érkeznek a mentvények. A számuk évről évre nő: tavaly 172 állatot mentettek, 2020-ban már most 120-nál tartanak. A koronavírus okozta nehezített helyzet ellenére abszolút megnőtt az örökbefogadni, de főleg az ideigleneskedni vágyók száma. „Háromszor-négyszer annyi kutyát mentettünk a telepekről, mint tavaly ilyenkor. Számunkra megható és szép, hogy a sok otthon töltött időről rengeteg embernek az jut eszébe, hogy befogadna ideiglenesen egy segítségre szoruló kis lényt” – mondja Eszter. Jelenleg egy sor óvintézkedés mellett lehet ideiglenes gazdivá válni, igyekeznek minimálisra csökkenteni a közeli emberi találkozások számát, az első randi videón zajlik.

„Viszont nekünk fontos, hogy költözés előtt az állat többször találkozzon a jelöltjeivel, és a jövendőbeli családja minél több helyzetben láthassa őt, hogy felelős és biztos döntés születhessen. Ezt nem szerettük volna megspórolni, de az ideiglenes befogadóinkat a lehető legkevesebb találkozásnak tesszük ki.”

A kutyák átlagosan egy, másfél hónapot töltenek el az „idinél”, mielőtt valaki végleg örökbefogadja őket. Néha előfordul, hogy egy kutyus már két-három hét alatt gazdira talál. Az MFÖK-nél az eddig leghosszabb ideig gazdikereső időszak 8 hónap volt, de ilyen esetekben általában előre tudják, hogy nehezebb fába vágták a fejszéjüket.

Az ideiglenes befogadó elsőbbséget élvez a végső örökbefogadásnál, és ezzel a lehetőséggel élt Angi is, aki eredetileg ideiglenes gazdinak jelentkezett az MFÖK-höz Lénáért, mert sürgősen új otthont kellett neki találni.

„Zaklatott és nagyon izgatott volt, amikor megérkezett, cápafogaival karistolta a kezeinket – rögtön bele is szerettünk. Pillanatok alatt lettünk mi a világa közepe, figyelte minden rezdülésünk, és üvöltött, ha egy percre egyedül maradt: erős szeparációs szorongástól szenvedett, ezért számított nehéz esetnek” – mesélte  Angi. 

Szerinte az a legszebb az ideigleneskedésben, hogy végignézheti, ahogy egy bizonytalan, szorongó kis teremtményből boldog, ragyogó szemű csoda válik. „El sem hiszed, milyen könnyedén kezdik újra, milyen szupergyorsan alkalmazkodnak, milyen hálásak minden kedvességért, hogy csak úgy szórják rád a szeretetüket a nulladik perctől.” Angi nemrég egy hét év körüli tacskó-labrador keveréket is magához vett pár napra, de ő már elkerült tőlük.

Niki már tapasztalt ideiglenes örökbefogadó, legutóbb egy háromhónapos kiskutya járt nála, ő öt nap alatt elkerült a végső gazdájához. „A járvány idején, karantén alatt sokkal több ideje van az embernek. Van, aki rendberakja a kertet, van, aki szortíroz, van, aki kenyeret tanul sütni és van, aki ezek mellett ideiglenes befogad egy kis állatot.”

„Mint befogadó, az a feladatunk, hogy szocializáljuk a kutyust, szeretgessük, kicsit jobban megismerjük otthoni körülmények között, hogy milyen is ő igazán. Gyerekbarát? Jól kijön más kutyákkal? Cicakompatibilis? Lustika vagy egy energiabomba? Egy menhelyen ezek a viselkedések nem derülnek ki. Ha ezeket el tudod mondani a gazdijelöltnek, ők is sokkal könnyebben tudnak választani magunknak egy új kedvencet. Ha így megyünk végig ezen a folyamaton, akkor mindenki egy sokkal felelősebb döntést tud hozni” 

– osztotta meg velünk tapasztalatait. Szerinte egy későbbi örökbefogadóknak is jó tapasztalat lehet egy „idiként” eltöltött időszak: láthatják, milyenek a hétköznapok a kutyával, mérlegelhetik, hogy biztos jó lesz-e az időzítés, tudnak-e vele eleget sétálni, pörgősebb vagy lustább típusú ebbel tudnak együtt élni inkább.

„Minden kutya emberi figyelemre és mozgásra vágyik”

Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az országban a gazdira váró kutyák száma meghaladja a kutyára váró emberekét, érdekes mód az MFÖEK-höz köthető körben ez az arány fordított. Az idősebb, viselkedési problémás, beteg kutyusoknak, cicusoknak viszont ők is hosszabb idő alatt szoktak találni otthont. „Ugyanúgy, mint a tenyésztett kutyusoknál, a mentett kutyák esetében is vannak könnyen és nehezebben alkalmazkodók, vannak jobb és rosszabb idegrendszerű, betegesebb és egészségesebb kutyusok is. Közös jellemzőik, hogy mind képesek a fejlődésre és örömmel tanulnak, működnek együtt velünk, emberekkel” – fejti ki Harmath Eszter.

Eszter szerint az országban lévő gyeptelepek nagyon különbözőek lehetnek az állatok helyzetét tekintve – van, ahol iszonyatosan rossz körülményekkel és nagy halálozási aránnyal kell számolni, máshol különös figyelemmel és szeretettel viseltetnek az állatok felé. „Mindenesetre minden kutya emberi figyelemre és mozgásra vágyik, tehát bármilyen jó helyen van bezárva egy állat, messze van az élete a jótól” – tette hozzá. Az MFÖEK-nek rengeteg happy endbe fordult vészhelyzete volt az elmúlt évek során, és az utóbbi két hónapban több olyan kutyát is ki tudtak menteni, akik már idősek voltak, akár 8-9 évesek, és kölyökkoruk óta raboskodtak a gyeptelepen.

„Az egyik legvarázslatosabb érzés végignézni, ahogy neked köszönhetően, egy hosszú évek óta két négyzetméterre bezárt, télen fagyoskodó, nyáron a napon égő, eddig mozgásában  korlátozott kutya először fut szabadon örömköröket a Margitszigeten, majd az öledbe bújva végignyalja az arcod. Többek között ezek a pillanatok azok, amikor úgy érezzük, nemcsak hogy megéri dolgozni, de többet kapunk a mentésből, mint maguk a mentett állatok” – osztotta meg velünk Eszter.