„Olyan vagyok, mint egy online ügyfélszolgálat” – budapesti tanárok mesélnek a digitális oktatásról

„Nincs idő a másikkal beszélgetni óra közben, mert azt hallaná a Tanár úr”

Gyurcsik Péter a Madách Művészeti Iskola művészeti szakgimnáziumban tanít történelmet és magyart 5-12. évfolyamosoknak. A távoktatáshoz a Google Classroom alkalmazását használják, ott rögzítik az adott óra anyagát, kiegészítő videókat, órai vázlatokat. Itt adnak feladatokat is határidővel, amit fel tudnak tölteni a gyerekek. Az órákat a munkahelyi kommunikációban is népszerű Zoom segítségével oldják meg, ebben az alkalmazásban tud egyszerre a legtöbb diák részt venni az online órákon. „Egyedülálló módon mind a szakgimnáziumi, mint az alapfokú művészeti képzésen megtartjuk a táncművészeti órákat, a klasszikus balett, moderntánc, musical, sztepp és néptánc órákat is online platformra helyeztük át, ami új, de kreatív lehetőséget ad a tánctanároknak” – válaszolta megkeresésünkre. A diákok kapnak ugyan házi feladatot, de csak a beadandókat kell visszaküldeniük. A számonkérés, értékelés a Redmenta programmal vagy projektfeladattal történik.

Péter szerint a digitális órákra való felkészülés több időt vesz igénybe, nagyobb körültekintést igényel, mert nem szabad a gyerekeket leterhelni hirtelen. „Eddig is kaptak digitális térben projekteket, feladatokat, de nem minden tantárgyból zúdult ez rájuk, hanem elosztva. Ezért is kell a kollégáknak »lassítani«. A frontális keret ebben a helyzetben nem működik, változatos tananyagokkal kell készülni, ami nyilván több erőfeszítést kíván a tanároktól.”

Neki eddig sikerült tartani a normál órákra jellemző tempót. Nem kéri a diákoktól, hogy írjanak vázlatot, hanem inkább figyeljenek a 3D animációkra, bejátszott videókra, a mozawebes felületre. Ha valami kimaradt az órából, azt befejezik, kiegészítik, mert a Google Classroomban elérhető az egész óra menete, a fontosabb fogalmak, házi feladatok.

„Az egyik osztályban úgy fogalmaztak, hogy most nagyon jól viselkedünk, mert »nincs idő a másikkal beszélgetni óra közben, mert az hallaná a Tanár úr«. Az első tapasztalatok alapján azt tudom mondani, hogy a digitális térben is működik a figyelem és a fegyelem. Mondjuk számomra fontos, hogy hozzászóljanak az adott témához, kritikus véleményt alkossanak egy-egy helyzetben. Csendben és hátratett kézzel nehéz őszintén és emberi módon kommunikálni.”

„Csak a legfontosabb dolgokat interaktivizálom”

Melinda egy XIV. kerületi általános iskola felső tagozatában tanít magyar nyelvet és irodalmat, valamint idegen nyelvet 1-8. osztályig. Az egész felső tagozat Office Teamsen működik, osztály és tantárgy szinten is ott kommunikálnak, használják az azon belüli hívásfunkciót is, mellette pedig a Zoomot.

„Elvileg követjük az órarendet, de nem kell minden órán bejelentkezni élőben, elég, ha feladatot adunk 45 percre és azt majd ellenőrizzük. Heti két élő bejelentkezést terveztem a saját osztályommal és heti egyet a másik osztállyal. A kisebbek esetében még csak most méri fel az iskola osztályonként, ki az, aki nem kommunikál az osztályfőnökével sem. Az alsósoknál a nyelvórára nehéz őket összegyűjteni: egyelőre fele gyerek küld e-mailben befotózott házi feladatot” – meséli Melinda, aki a befotózott házi feladatokat – jobb híján – Paintben javítva küldi vissza.

„Olyan vagyok, mint egy online ügyfélszolgálat: 8-16 óra között válaszolok emailekre, csetelek, beszélek velük. Csak a legfontosabb dolgokat interaktivizálom, például osztályfőnöki órán biztosan bejelentkezem élőben, hogy megkérdezzem, hogy vannak és mi a helyzet; illetve ahol fontos, ott készítek előre magyarázó videókat, beszélő PPT-ket, de tényleg csak ott, ahol fontos.”

A tapasztalata az, hogy koncentráltabban kell a tananyagot csoportosítani: egy-egy tudáselem és annak gyakorlása 30 percnél többet nem vehet el. Hétvégére nem adnak házi feladatokat, témazárót sem íratnak – csak kisebb számonkérések és házi feladatok jöhetnek szóba.

Arra, hogy az online videócseten hogy tud fegyelmezni, Melinda azt válaszolta: „Ha szeretnék mondani nekik olyan általános információt, amit fontos hallani, akkor mindenkit lenémítok; de szólok előre, hogy mi következik, és figyeljetek. De sajnos a gyerekek maguktól vissza tudják tenni magukat hangosra. Úgyhogy valószínűleg kiscsoportba szétszedem őket, és úgy aktívabb lesz az óra.”

„Úgy tervezem, már így fejezzük be a tanévet”

Anikó speciális helyzetben van, mert amellett, hogy tanárként maga is otthonról tanít, két kiskorú gyereke otthontanulását is menedzseli, ráadásul egyedülálló anyukaként.
 
Egy XIII. kerületi gimnáziumban dolgozik nyelvtanárként, és úgy tapasztalta, 14-18 éves diákjai meglepően fegyelmezettek, komolyan veszik a távoktatást. Igaz, kisebb létszámú csoportokkal, faktosokkal és érettségire készülőkkel videócsetelt csak eddig, és a nyelvoktatás könnyebb abból a szempontból, hogy a tanárok eddig is használták a digitális csatornákat, Messenger-csoportokat, Skype-ot, Google Classroom-ot.

Szerinte nagyon sok jó program a tanárok rendelkezésére áll most, amivel akár számonkérni is lehet, de időbe telik, míg az ember mindezt megismeri, letölti, megtanulja kezelni. Ő a kezdetekkor 10-12 órát azzal töltött el, hogy különböző applikációkhoz, programokhoz regisztrált, erre a saját, kisebbik gyereke miatt is szükség volt, akinek még nincs saját számítógépe, telefonja.

Jelen helyzetben máshogy építi az órákat, és bár lassabban haladnak így a tananyaggal, a cél továbbra is az, hogy eljussanak A-ból B-be, és megtanítsa a csoportoknak, amit szeretett volna eredetileg. „Úgy tervezem, már így fejezzük be a tanévet” – meséli nekünk. Sok feladatot tud kivitelezni online, például a szövegalkotást és -értést, de közösen például nem tudnak szöveget hallgatni. Hogy a diákokkal elkerüljék az online videócsetből fakadó káoszt, egy-egy feladatnál előre megmondja, ki válaszoljon majd az adott kérdésre. „Gyakorlat kérdése, ez a helyzet segít majd az egymásra figyelés megtanításában, hogy ne csak mindenki mondja a magáét. Meg kell tanulni csendben maradni” – mondja.

Nem elhanyagolható a tény, hogy két iskoláskorú gyereke is otthon van vele, és a 8 évesnek a feladatai az ő laptopjára és telefonjára érkeznek. „A nagyobbik önálló, az idejét, feladatait meg tudja szervezni, a régi laptopommal el tud vonulni, de azért átbeszéljük, mik a napi teendők. Még csak most tanulja, mi az, hogy időbeosztás, kifolyik könnyen az idő a kezéből. Iszonyat nehéz összehozni, hogy a saját óráimat is megtartsam, felkészüljek rájuk emellett” – meséli.

„Annyi e-mailt kapok, mintha egy multinál dolgoznék. Két órám azzal telik, hogy szétválogatom, melyik megy az egyik és a másik gyereknek, illetve mit küldtek a diákjaim” – részletezte Anikó. A kisebb gyerkőcnek már megmutatta, hogyan tudja befotózni és elküldeni a tanároknak a feladatait, de neki nagyon hiányzik az iskolai légkör. „Közölte az elején, hogy ő nem iskolában van, hanem itthon, és elment játszani” – emlékszik vissza. Szerencsére a gyerekei nem 45 perces, inkább 10-15 perces feladatokat kapnak, fel tudnak közben állni, kinyújtózni. „De nem tudom összehozni, hogy 20 percig csend legyen. Próbálom úgy koordinálni, hogy a lakás két végében legyenek, én pedig középen, de valaki folyamatosan mocorog” – mondja, hozzátéve: aki nem tanár, és nem mozog otthonosan ezekben a rendszerekben és az E-krétában, annak biztos nehezebb a dolga.

Akiknek különösen nehéz most

Bár nem tanárok, megkerestünk szociális dolgozókat is, akik nevük, kerületük elhallgatását kérték, és aggasztó képet festettek le a hátrányos helyzetű gyerekek távoktatásáról. Elmondásuk szerint sok esetben a szülőknek is csak a 8 általános a maximum, amit elvégeztek, azt is nehézkesen. Ahol ilyen szülők vannak, nem tudnak segíteni a gyereknek az otthoni tanulásban, illetve tekintve, hogy a tanulás nem volt fontos az ő generációjában, gyereknél sem tartja fontosnak, nem is támogatja, még ha tudná sem.

Az is kérdéses, hogy megvan-e a technikai háttér otthon, a mobil, tablet, laptop, számítógép. Van olyan család, ahol kiadnak erre pénzt, van, ahol nem, de még ha van is eszköz a családban, itt se nézi a gyerek a leckéket, mert nincs rákényszerítve. A legtöbb családnál nincsen számítógép, sokszor egy-két telefonon osztozik több gyerek, miközben amúgy is lehetetlen telefonon beadandót, házi feladatot írni. Illetve a szülők dolgoznak, nem tudnak odafigyelni a gyerekekre (és általában amúgy sem figyelnek oda sajnos).

„Az iskolák pedig nagyon nem állnak a helyzet magaslatán – de normál működés idején sem –, és ez csak felerősödik ilyenkor. Sok olyan szülő van, aki éjszakás műszakban dolgozik, akik nappal tudnak csak pihenni, ami elég nehézkes, ha közben otthon őrjöng egy rakás gyerek” – mondják.