We Love Budapest: Tavaly indult el az Anzselika Habpatron videócsatorna, ami influenszer paródiaként is felfogható. Mi volt a koncepció, és mi a hosszú távú célotok a csatornával?
Stefanovics Angéla: Decemberben indítottuk el Anzselikát a YouTube-on, de egyáltalán nem paródiának szántuk. Kollégám, Végh Zsolt fejéből pattant ki az ötlet, hogy milyen jó lenne egy olyan influenszercsatornát indítani, ahol szemléletformáló, humoros videókat készítünk. Hosszú távon akár mini websorozatok is születhetnek belőle, egyébként pedig addig csináljuk, amíg akarjuk.
WLB: A videók egy része pusztán szórakoztató tartalom, a másik fele viszont fontos üzeneteket közvetít, mint például a mindent látó Google, vagy A Nejlon bolygó című videó, amiben a Földet elárasztó műanyag szemétre hívjátok fel a figyelmet. Ez tudatos döntés volt, hogy legyen köztük ilyen is, meg olyan is?
S. A.: Azt szeretnénk, ha a videók nemcsak szórakoztatóak lennének, hanem gondolatébresztők és figyelemfelkeltők is. Olyan témákat keresünk, amik mindenki számára fontosak lehetnek, és amik az influenszer műfajt is jellemzik.
WLB: Inkább pozitív vagy inkább negatív a véleményed az influenszerekről? Végeztél némi előtanulmányt, mielőtt magadra öltötted Anzselika szerepét?
S. A.: Mielőtt elkezdtük a csatornát, nagyon sok magyar és külföldi influenszert néztünk meg. Voltak megdöbbentő tartalmak, de mi azokat a lehetőségeit kerestük a műfajnak, amivel értékes dolgokat lehet kihozni belőle, és amivel pozitív irányba billenthetjük a mérleg nyelvét.
WLB: Hányan dolgoztok az Anzselika videókon, kikkel készíted a csatornát? Mi a munkamegosztás? A szövegeid előre megírtak vagy improvizálsz egy előre meghatározott történetváz mentén?
S. A.: Közösen ötletelünk, aztán jön a fejlesztési időszak, amikor mindenki hozzáteszi a maga kis megjegyzéseit, és a végén kialakul ebből egy részletes anyag, ami a főbb pontokat tartalmazza. Ezután forgatunk, és akkor nézzük meg, hogy mi sül ki belőle.
Nagyon sok barátunk dolgozik a projekten, a forgatás csak az egyik része. Végh Zsolt a rendező-producer, illetve van még egy másik kulcsember, ő Egger Géza, aki színész és színházi producer. Ők ketten a motor. A csapatunk tagja Kálmánchelyi Zoli, az „úristenes” hármasból, és van egy szuper online marketing szakértőnk is, Malya Kinga. Az operatőrünk K. Kovács Ákos, a látványtervezőnk Szabados Luca, és még hozzájuk jön Katona Éva, Tóth Erika, akik a PR-ban segítenek. De rajtuk kívül is egyre többen csatlakoznak, hogy különböző módokon segítsék a projektet.
WLB: Még a Színművészetin ismerkedtél össze Végh Zsolttal és Kálmánchelyi Zoltánnal, akikkel rengeteget dolgoztál együtt. Mi tart benneteket össze?
S. A.: Volt egy időszak, amikor minden filmet, színházi előadást együtt csináltunk. Zsolti minigarzonjában ettük az ananászos melegszendvicseket, ittuk a kólát és hajnalig dolgoztunk. Aztán kicsit elsodort minket ez élet egymástól. Zoli Szombathelyen lett színész, Zsolti egy időben reklámcéget vezetett, de a barátság mindvégig megmaradt. Most viszont Anzselika Habpatron újra összehozott minket.
WLB: Van egy jól körülírható karaktertípus (röviden és egyszerűen: naiv, lelkes, energikus, cuki nő), amit általában játszani szoktál, amit rád osztanak előszeretettel. Ez mennyiben csak egy szerep és mennyiben vagy te ilyen a való életben is?
S. A.: Szerencsére nem csak ilyeneket osztanak rám. Nagyon sok drámai szerepet játszottam már. Fliegauf Benedek filmjében (Liliom ösvény) például egy eléggé sötét tónusú anyát alakítok, Kárpáti Péter Tótferi című színdarabjában pedig öregasszonyként léptem színpadra, épp a napokban. Azért remélem, van közöm a cukisághoz is, mert az nagyon hízelgő számomra.
WLB: A Jurányiban futó Csáó! egy totális kitárulkozás a nézők előtt, ami igazán megterhelő feladat lehet. Meg lehet szokni ezt eladásról előadásra vagy minden egyes előadás olyan, mintha az első volna?
S. A.: Rátapintottál a lényegre. Ez egy olyan darab, ami minden alkalommal más, sok függ a nézőktől is. Nagyon közvetlen és intim a játék stílusa. Szabó Zolával ketten szerepelünk benne és előadás után mindig nagy izgalommal beszéljük át, hogy aznap milyen olyan új dolog történt, amire nem számítottunk.
WLB: Pintér Béla több darabjában is szerepelsz, például a legutóbbiban, aminek Anyaszemefénye a címe. Ebben egy gyereket játszol. Miben más felnőttként egy ilyen szerepet megformálni, felkészülni rá, mint amikor egy felnőttet játszol?
S. A.: Gyereket játszani nagyon könnyű, mivel már voltam gyerek. Szóval, csak vissza kell emlékezni rá, hogy milyen volt, és már kész is a szerep. Ami inkább kihívás jelentett a számomra, hogy ez egy opera, tehát végig énekelni kell benne, és ilyen produkcióban még soha nem vettem részt. Heti kétszer jártam Berecz Beához énekórára. Volt mit dolgoznia velem, de azt mondja, megérte.
WLB: A manapság oly népszerű stand-uppal sosem kacérkodtál? Egyáltalán alkalmasnak találod rá magad?
S. A.: Már próbálkoztam a műfajjal. A Dumaszínháznak volt egy színész stand-up kezdeményezése, ahol én is felléptem. Az első próbálkozásom nagy beégés volt, de aztán elég jól belejöttem. Olyannyira, hogy Hajdú Balázs humoristával épp egy közös műsoron gondolkodunk.
