A korai látványtervek alapján is a Liget-projekt építészetileg legizgalmasabb elemének ígérkezett, főként a lyukacsos, organikusan hullámzó, gyakran ementáli sajthoz hasonlított lebegő tetőzetével, és bár a félelem – ami ha más miatt nem, a Duna Aréna óta ott munkál az emberben –, hogy a megvalósult épület és a csillogó tervek köszönő viszonyban sem lesznek, itt szerencsére úgy tűnik, nem valós.
A Magyar Zene Háza a Városliget átalakítását célzó projekt azon eleme, amely a legkevesebb ellentmondást váltotta ki, mind a szakemberek, mind a laikusok részéről. Ez részben annak is köszönhető, hogy a területen korábban az egykori Hungexpo romos irodaépületei álltak, mintegy 10.000 négyzetméternyi területen (ennek most az új épület a harmadát, mintegy 3000 négyzetmétert foglal el majd a leendő parkból).
Az épület kapcsán inkább a leggyakrabban felmerülő kritika, hogy minek Budapestre még egy zenével kapcsolatos közintézmény és koncertterem a Müpa, Zeneakadémia, Opera és a többi illusztris épület mellé. A válasz erre az, hogy ennek funkciójában ez előbbiektől eltérő szerepet szánnak.
A koncertterem és előadóterem mellett zenepedagógiai műhelyek, könyvtár és több kiállítótér is helyet kap az épületben, valamint egy nagyobb, a Liget felé nyitott szabadtéri színpaddal a régi zenepavilonok hangulatát is megidézik. Reméljük, ezekkel valóban sikerül létrehozni egy különleges és élő közösségi teret, ahol érdemi bemutatása is megtörténhet a magyar zenei örökségnek (és nem a Millenium Háza kiállításához hasonló drága, de értelmetlen tárlat lesz.)
De mivel mindez még elég messze van – mármint hogy az említett funkciók beköltözhessenek leghamarabb 2021-ben –, ezért most nézzük magát az épületet, és hogy hogyan is áll az építkezés. A föld alatti szintek, ahol a kiállítóterek és a hangdóm lesznek, szinte szerkezetkészek, a központi csavarodó csigalépcső nyersbeton formáival már most is elég látványos.
A felsőbb szinteken felismerhetőek a tetőt és több helyen a födémet is áttörő kerek nyílások, az úgynevezett fénykutak. Ezekből összesen majdnem 100 (97) darab lesz, különböző típusokkal. Terveztek csak felülvilágítót, az event hall fölött pedig elsötétíthetőek lesznek, van olyan, amely csak a felső szinten lévő irodákat és termeket világítja meg, de olyan is, amely a mínusz második szintig vezeti le a természetes fényt, illetve találunk csak szimpla „lyukat” a tető azon részén, amely alatt már a kültéri egységek lesznek. A méreteik is változatosak, a kisebb, 1 méteres átmérőtől az egész hatalmasnak tűnő, 3-4 méteresig is találunk.
A tervező szándékai szerint nemcsak a lyukacsos, lombos erdőkre hajazó tetővel, de az épületet körülvevő üvegfalakkal és a burkolatokkal (különleges bronzos-zöldes, a fényt és a környezet színeit visszaverő álmennyezet és padlóborítás) is törekszik a komplexum a külső és a belső határok, a természet és az épített környezet közötti harmónia megteremtésére.
A látványos építészeti megoldások mellett az előremutató klímabarát megoldások sem kevésbé bravúrosak – bár a szemlélő számára láthatatlanok maradnak.
Az épület hűtési és fűtési rendszere egészen speciális lesz: a közeli Nagyrét területe alatt 120 talajszondát helyeznek el 100 méter mélyen, amelyek a ház környezettudatos, megújuló, geotermikus energiával történő ellátását biztosítják, az épület hűtését pedig távhűtéssel biztosítják, melyet a szomszédos műjégpálya berendezése szolgáltat majd.
Ezzel a megoldással egy különleges együttműködés jön létre a két intézmény között, amivel rengeteg energia takarítható meg, és csökkenthetőek az épület üzemeltetésének költségei.
A japán Sou Fujimoto mellett a tervezésben a magyar partner a M-Teampannon csapata, az épület még idén szerkezetkész állapotba kerül, és 2021 második felében nyílik meg a nagyközönség előtt.
