Volt az az időszak, amikor kétféle hamburgert lehetett kapni: a klasszikus, olcsó franchise darabokat és a drága éttermi változatokat. Magyar viszonylatban befigyeltek persze a csalamádés darabok is, de a hamburgerreform nem Magyarországon született. Aki viszont beleállt abba, hogy jó minőségű marhahúsból és alapanyagokból elfogadható áron bárhol adjon hamburgert Budapesten, az Susánszky Ádám volt 2013-ban.
A Zing Burger sztorija ma már történelem, Ádám pedig új frontot nyitott a street food és az alulértékelt ételek háza táján - most egy pofonegyszerű, városszerte kapható darabról mutatja meg, hogy el lehet ez készíteni úgy is, hogy egy falatjába se lehessen belekötni.
A Crunchy koncepciója tulajdonképpen pofonegyszerű: a rántott csirkét emeli piedesztálra. Az ötlet Londonból származik, Ádám ott figyelt fel a hajnalig nyitva tartó, olcsó rántott csirkecombot és csirkés szendvicseket kínáló, olajszagú bódékra. Ott jutott eszébe az is, hogy ezt az ételt el lehet készíteni jól is, hiszen itthon a brojlercsirke megjelenése előtt egy generáció kedvenc étele volt a szaftos dobverő jó minőségű, saját nevelésű, kapirgálós csirkéből.
"A csirke világszerte az egyik legnépszerűbb hús. A tömegtermelés teljesen tönkretette, ma gyakorlatilag pár hetet élt, ketrecekben tartott, hormonnal teletömött csirkehúst kapunk a legtöbb helyen, hiszen ez az egyik legolcsóbb proteinforrás" - mondja.
A Zing csirkés ételeihez másfél éve kerestek megfelelő húst, és amikor végre találtak egy megfelelő farmot, Ádám úgy döntött, ideje elindítani a Crunchy-t. Jelenleg két farmról kapja a csirkehúst, az ország északi és déli szegletéből, a bucik nekik készülnek a Zingnél, a köreteket pedig természetesen mind maguk készítik.
A Crunchy ötlete amúgy hiába érkezett Londonból, alapvetően az Egyesült Államok déli államainak gasztronómiai zászlóshajójáról van szó: a rántott csirkecomb, a mázas csirkeszárny és a csirkehúsos szendvics arrafelé legalább akkora sztár, mint nálunk a rántott hús vasárnapi családi asztalon. És jön onnan még valami, ami iránt az elmúlt években nagyon megnőtt itthon a kereslet - a chili. Ezt a két jelenleg is népkedvenc trendet gyúrta össze Ádám a Crunchyban: a kiváló minőségű alapanyagból készült ropogósra sütött csirkehúst, és Bánfy Krisztián díjnyertes, tüzes, újkígyósi chilijét.
Az étlap nem hosszú - hiszen egy street food étteremről van szó -, viszont a fogások nagyon jól kombinálhatóak. Három szendvics, három különböző ízesítésű, mázas csirkeszárny, és egy saját ízlésre alakítható box választható csirkealkatrészekkel, házi vajas toast-al, uborkával, szósszal - ez olyasmi, amire még egy louisiana-i nagymama is csak bólogatni tudna. Megjegyzem, hibát mi sem találtunk benne, hiszen olyan ez, mint az olasz konyha: ha a jó alapanyag és a technika adott, nem nagyon lehet elrontani. Ebből pedig nincs hiány: a farmok, ahonnan a csirkék jönnek, kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az állatok megfelelő takarmányt kapjanak és bőven legyen helyük kapirgálni és szaladgálni.
Ádám hónapokkal korábban rendeli meg a szükséges mennyiséget: mivel ezeket a szárnyasokat csak 10-12 hetes korukban vágják le, időben kell gondoskodni az utánpótlásról. Ugyanez a helyzet a szárnyakkal is: míg a combból kettőnél többet nehéz begyűrni, a ropogós, mázas szárnyakból többet is eltüntet egy vendég. "A csirkének pedig csak két szárnya van - ha elfogy, elfogy, én biztos nem szaladok ki a sarki henteshez két kiló szárnyért. Fontos, hogy az egész csirkét felhasználjuk, és ne alkatrészenként vásároljuk össze"- mondja Ádám.
A Crunchy húzó alapanyaga meglepő módon nem a legnépszerűbb húsnak számító csirkemell, hanem a comb: a boxokban a rántott szárny mellé csikrecombot választhatunk, és a szendvicsekben is filézett comb van. A választásnak két oka van: Ádám szerint edukálni kell az embereket, és meg kell mutatni, hogy a jól elkészített rántott combfilé simán felveszi a versenyt a megszokott mellel - és ha ott a csirkemell az étlapon, akkor az emberek fele automatikusan azt kéri. A csirke legnépszerűbb részét ugyanakkor nem száműzték az étlapról - csak éppen 300 Ft felárat kell fizetnünk, ha azzal kérjük a szendvicsünket.
Ugyanebből a megfontolásból marad ki ki a köretek közül a sült krumpli. Hat izgalmas kísérő közül választhatunk, a szendvicsünk, a comb vagy a szárnyak mellé kérhetünk krumplisalátát, coleslaw-ot, mac&cheese-t jalapeno-val, édes waffelt, a cowboy-ok babját, vagy éppen garlic bread-et - valóban felesleges bedobni ebbe a kavalkádba a jól ismert rósejbnit.
A szendvicsekben egyértelműen a vastag, szaftos, roppanós panírban bújtatott csirkecomb filé játssza a főszerepet - de nagyon megy hozzá az édeskés, briósra emlékeztető buci is, amibe beleteszik. Az alap The sandwich-ben (1190 Ft) a hús mellett uborka és cajun majonéz van, míg a Nashville-ben (1490 Ft) a rántott comb csípőssé válik, és ranch szósszal, uborkával, friss zöldekkel egészítik ki. Mindkettő jókora darab, egy közepes étvágyú ember köret nélkül simán elvan vele pár órára.
Ha valaki úgy érzi, kapszaicin hiányban szenved, vagy csak azt gondolja magáról, hogy bírja csípőset, akkor a szárnyakkal teheti próbára magát. Három darab szárny zellerrel és kéksajt mártással (1400 Ft) nem tűnik nagy adagnak, de mivel nem ketrec mélyén nevelt, 1,5 kilós madarak szárnyairól van szó, egy púpos kosárnyival tesznek elénk. A louisiana szárnyak csípősségét beállítják nekünk, de óvatosan, mert ha nagyon csípősen kérjük, akkor tényleg nagyon csípősen fogjuk kapni, úgyhogy jobb, ha rögtön rendelünk hozzá egy pohár tejet is. Mi a közepesen csípős opcióra böktünk rá, de még így is erősen megkönnyeztük a szárnyakat, hűsítő kéksajt mártás ide vagy oda.
Ha pedig tényleg az déli államok esszenciáját akarjuk elkapni, akkor kérjünk boxot: a két részes (szárny vagy comb) 1890 Ft, míg a 3 részes 2700 Ft-ba kerül, és járnak hozzá a már említett kiegészítők is. A rántott combot egyébként vétek kihagyni, mert chilimámor ide, amerikai dél oda, a bőrével együtt ropogós, vastag panírba bújtatott dobverők tényleg olyanok, mintha egy vidéki nagyi a kert végén kapirgáló csirkéiből kapott volna el egyet ebédre.
És hiába van tele a város gyorséttermekkel, olajban tocsogó fogásokkal, hiába nemzeti étel a rántott hús, a Crunchynak nagyon is van létjogosultsága, mert végre megmutatja, hogy a legegyszerűbb street foodot is el lehet készíteni hibátlanul - csak épp jó alapanyagok kellenek hozzá. Ádám ezt anno már bebizonyította a Zinggel - reméljük, hogy pár év múlva nem csak az Allee-nál futhatunk bele a Crunchy szaftos, ropogós, esetenként pedig tüzes kínálatába.
