A Monori Center környékére az igazán bátrak már kimerészkedtek az elmúlt években, de még mindig kell egy nagy levegővétel, mielőtt elindulunk Kőbányára. A Jegenye utca zárt világában nem olyan könnyű eligazodni - azon kívül, hogy a cél az autentikus kínai konyha felfedezése, meg is akad az egyszeri turista - melyik helyre menjünk, mit rendeljünk, és egyáltalán, hogyan álljunk neki a felfedezésnek? A Spicy Fish mindig is egy világítótorony volt a kínai negyedben, ha semmi mást nem tudtunk úti célnak belőni, a kiváló konyhájáról és valódi kínai fogásairól ismert étterem ugyanis biztos pontnak tekinthető évek óta – kimondatlanul is annak a helynek számított, ahol érdemes megkezdeni a kínai kulináriával való ismerkedést.
Hogy december végén a Corvin sétányon is nyitottak egy helyet, az már csak hab a tortán – most már tényleg semmi akadálya annak, hogy az is elkezdje felfedezni az igazi kínai konyhát, akinek a komfortzónáján kívül esett a kőbányai kis Kína.
A Spicy Fish talán az első olyan kínai étterem a belvárosban, amit az ember szívesen választ első randis helynek is. Mert persze van már néhány izgalmas, autentikus kínai fogásokat kínáló hely Budapesten, de a környezeten, a belsőn, a lokáción sokszor semmilyen hangsúly nincs. A Corvin sétányon található étterem viszont teljesen modern, letisztult, kicsit indusztriális – akár egy nápolyi pizzázó is lehetne benne – olyan, ahova nyugodt szívvel beülünk akár a nagymamánkkal is. A sarokban álló rózsaszín, virágzó műcseresznyefa, bármily giccsesen hangzik is, igazi telitalálat, az alapvetően modern, szürke enteriőrt pont annyira dobja fel, hogy a szépérzékünket még ne bántsa, de azért betájolja, hogy itt bizony az ázsai konyhával lehet majd ismerkedni.
Második kellemes meglepetés az étlap – bár a fényképes menü általában nem sok jót sejtet, a kínai konyha esetében igenis szükségünk van rá. Akárcsak arra, hogy magyarul is hibátlanul meg legyen fogalmazva az ételek neve – elég sokat tud segíteni a választásban, ha nem csak annyit látunk, hogy sertés szójával.
Az étlap elég hosszú és eklektikus, így ha nem tudjuk előre, hogy mit fogunk rendelni, számítsunk rá, hogy jó negyedórát simán eltöltünk a böngészésével, különösen, hogy az étterembe a Spicy Fishen kívül a Sakura Ramen is beszállt, így egyfajta összázsai dossziét kapunk a kezünkbe, ahol a kínai ételek mellett a 12 különböző japán ramen, sőt, a koreai bibimbap (kevert rizsétel hússal és zöldségekkel) is helyet kap. És bár általában nem szerencsés, ha több ország konyhája áll össze egy étlapon, a résztvevők elég komolyan veszik a saját konyhájuk szabályait ahhoz, hogy ez esetben pont kivételt tehetünk.
Ami a legszimpatikusabb, hogy úgy vezetnek itt be minket a kínai konyhaművészetbe, mint egy okos jó tündér: az is totál komfortosan fogja magát érezni, aki csak ismerkedik a műfajjal, és annak sem lesz oka panaszra, aki mélyebb vizekre evezne. Az előételek között bőven találunk ismertebb fogásokat: a japánok gyozája (1090 Ft/6 db) csirkehúsos vagy sertéshúsos változatban ugyanúgy megtalálható, mint a kínai konyhában jól simert különböző gőzölt vagy sült tésztabatyu, a bun (890 Ft/3 db) a tavaszi tekercs (850 Ft) mint a kevésbé ismert, jellegében főleg a nyári tekercsre emlékeztető, Hongkongban nagyon népszerű brunch fogás, a rákos rizstekercs (1090 Ft/3 db) is.
Az előételek után kicsit elengedik a kezünket: elindulhatunk az európai gyomornak is könnyedén értelmezhető fogások mentén, vagy belecsaphatunk a kínai lecsóba, és kipróbálhatjuk a hard core fogásokat is. Az étterem névadója, a spicy fish (4980 Ft) például egy szecsuáni különlegesség, amelynek nevét legalább annyi étterem használja a tartományban, mint a gulyásét az Alföldön.
A folyami halból és babcsírából álló egytálétel egy hatalmas tálban érkezik, amelyben fortyog az olaj, és telis-tele van madárszemchilivel és szecsuáni borssal. Mivel a „lé” nagy része olajból áll, egy lukas merőkanalat kapunk mellé célszerszámnak, így a saját kis tálkánkba már csak a puha halhús, a rengeteg babcsíra és a fűszerek kerülnek. A csípősségen állítottak egy kicsit – így nem a legdurvább szecsuáni paprikából úszkál 50 darab a tálban – de a hal a kínai változathoz hasonlóan nincs kifilézve, így aztán az autentikus szájban turkálós szálkavadászatot is kipróbálhatjuk.
Ha sokan vagyunk rá – mert nem egy vagy két személyes adagról van szó – érdemes kipróbálni, igazi különlegesség. Hasonlóan a Monori út esszenciáját bevillantó Maouxue Wang (4280 Ft) nevű leveshez, amelyben a kacsavéren kívül még marhapacal és löncshús található, vagy a pácolt és szeletelt marhabelsőségek chiliszószban (1980 Ft) nevű fogáshoz. Aki nem kedveli a belsőségeket, az a „világhírű kínai” vonalról kérheti a pekingi kacsát (egész: 9800 Ft) is. Ha pedig korábban csak a kínai büféig jutottunk, akkor is van megoldás – az étlap ugyanis bővelkedik olyan fogásokban, melyeket a kifőzdékben találhatunk, csak épp itt tisztességesen készítik el. Már önmagában ezért megéri megnézni a Spicy Fish-t.
Az ananásszal sült marhahúscsíkok (3580 Ft) például instant felidézi a rendszerváltás utáni Uncle Ben's által behozott édes-savanyú lázat, de itt meg is áll: a fél ananászban tálalt omlós marhahúscsíkoknak a sok zöldséggel és ananászhússal csak annyi köze van az üveges változathoz, mint Lénárd Sándor receptjeinek a carbonara-fixhez, de mégis: akkor próbáltuk először, most megmutatják, honnan koppintották.
A pirított karfiol mini wokban tálalva (2580 Ft) forró, sercegő, alapvetően pofonegyszerű fogás, izgalmas, fűszeres szószban, míg a Wenzhou tésztát ( 1990 Ft) ezt az udonszerű, zöldséges, darált húsos, szójaszószos fogást egy válogatós kisgyerek is egyből bepuszilná.
Szóval kinek ajánljuk az új Spicy Fish-t? Őszntén szólva, mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik az ázsai konyha iránt, a kezdőtől a haladó szintig, az száz százalék, hogy megtalálja itt a számítását.
