2014 óta már nemcsak a környék szépsége, az éttermek és kocsmák, valamint a Kobuci miatt érdemes ellátogatni a macskaköves, békebeli hangulatot árasztó óbudai Fő térre, hanem az Esernyős miatt is, ami egy összeművészeti közösségi tér és kulturális ernyőszervezet egyben. Szépen lassan, ám módszeresen és kitartóan építkeztek ez évek során, így mára a hely megkerülhetetlenné vált Óbuda kulturális életében.
Most, hogy az Esernyős ötéves lett, egy teljes héten át zajló programsorozattal koronázták meg a nevezetes eseményt. Ennek pedig talán az Akkor és most Óbudán – a Fő tér 2. titkai nevű séta volt a legizgalmasabb pontja, amelyen mi is részt vettünk. A tér sokszínű, izgalmas története számtalan anekdotikus kis sztori útján bontakozott ki a sétálók előtt.
Egy városi séta élvezeti értékét általában két dolog határozza meg. Az egyik maga a téma, hogy az elég érdekes-e, a másik a túravezető személye: ha ő nem lelkes, és ha nem érezni rajta a téma iránti mély elkötelezettségét, akkor legyen bármilyen érdekfeszítő is a séta oka, könnyen érdektelenségbe és unalomba fulladhat. Ez a veszély viszont egyáltalán nem fenyegette a Fő tér 2. titkai séta résztvevőit.
A túra felelőse a tematikus városnéző sétákat szervező Imagine Budapest volt, melynek részéről Bálint Angelika történész vezényelte le a kirándulást, rajta pedig már egy mondat után is azt érezhette a városi túrázó, hogy a téma elkötelezettje, sőt szerelmese, és hogy az alatt az egy óra alatt semmi más nem is érdekli, csak és kizárólag az óbudai Fő tér és titkai. Így mi sem tehettünk mást, mint követtük lépteit, miközben csüggtünk a szavain, melyek arról regéltek, hogyan lett a lóvasút megállójából élhető, autómentes köztér, a Fő tér 2. egykori kereskedőház épületéből népszerű közösségi találkozási pont.
Több száz év története bontakozott ki előttünk, és mivel ennyi idő alatt sok minden változik a világban – és így a téren is ez történt –, ezért egész sok téma került a felszínre a ritka fűszerektől kezdve (egy bizonyos Gebhardt Józsefnek volt itt a maga korában népszerű üzlete) a hazai gázgyártás izgalmain át egészen a szakálldivat alakulásáig, nem beszélve a Lánchíd építése meg a Budai Takarékpénztár megalapítása körüli üzleti-pénzügyi kavarásokig (kulcsszerepben a takarékot megálmodó, majd később az árvízkárosultakat megsegítő Wodianer Sámuellel).
De szóba került az Óbudáért rajongó, utolsó éveit itt töltő Krúdy Gyula éppúgy, mint a nemesi Zichy család, akiknek itt állt a kastélya (ma ebben található például a Kobuci), és Budapest legkisebb kávézója, a Gázlámpa Kioszk épületének hányatott sorsa is. És megtudtuk még azt is, hogy az 1986-ban átadott Várakozók című szoborcsoporttal (ami az Esernyős névadója) Varga Imre szobrász micsoda kálváriát is járt be, hogyan győzte meg az MSZMP döntnökeit arról, hogy nem probléma az, hogy a négy női alak négy párizsi prostituáltat ábrázol. Amikor már elfogytak az érvei, egyszerűen Krúdyra hivatkozott, akire Óbuda mindig is nagyon büszke volt: ha neki lehetett feslett nőkhöz járni, velük baráti kapcsolatot ápolni, meg írni róluk, akkor Varga is állíthat ki róluk szobrot. Azt persze nem tudni biztosan, hogy ez volt-e a győztes érv, de a szoborcsoportot végül átadták, és még ma is ott áll.
Az Akkor és most Óbudán – a Fő tér 2. titkaisétát bátran ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődik a főváros, és azon belül is Óbuda történetei iránt. Bár az 5 éves születésnapi programsorozatnak ma vége van, de nem kell megijedni, senki nem marad le a túráról. Az adventi időszakban újra előkerül, majd jövőre, szezonális blokkokban újra és újra be lehet csatlakozni rá. Érdemes ezért az esernyős weboldalát meg-meglátogatni.
A túrát egy irodalmi beszélgetés (Ady vs. Krúdy) követte Dragomán Györggyel, Kemény Istvánnal és Márton Lászlóval, majd az estét a látványos, ünnepi fényfestés tette teljessé, melyen a „vászon” szerepét a városi sétának apropót adó Fő tér 2. szám alatti épület töltötte be. A 3D mappingről a Gonzo Visuals csapata gondoskodott, a magával ragadó vizuál alá pedig DJ Bem tolt rendkívül változatos, remek ízléssel összeválogatott zenéket, melyek a népzenétől a jazzen át a minimal elektronikáig terjedtek.
