Gabival már egyetemista korában is készítettünk interjút, és már akkor ámultunk a tudatosságán és elkötelezettségén. Az azóta eltelt három évben lediplomázott a MOME bőrtárgytervező szakán, létrehozta saját márkáját, ezzel párhuzamosan három táskaszériát készített a Je Suis Belle számára, s nemrégiben négy designertársával megnyitotta a MURI névre keresztelt, slow life szellemiséget közvetítő műhely/showroomot is. Az interjú apropója a diplomakollekció alapján készülő cipőszéria, amely immár teljes méretsorban elérhető a Je Suis Belle Paulay Ede utcai főhadiszállásán.
We Love Budapest: A Layers volt a diplomakollekciód, amelynek a különlegességét az általad kifejlesztett technológia adja. Mi volt ennek a kiindulópontja?
Veszprémi Gabriella: Mi bőrösök viszonylag sok bőrhulladékot termelünk a gyártás során. Szerintem ez egy teljes értékű anyag, amit nagyon sokan hagynak kárba veszni. Nekem fontos, hogy designerként is figyeljek a környezetemre, ezért a lehulló kisebb-nagyobb bőrdarabok felhasználására szerettem volna új alternatívát mutatni. Egészen az első pillanattól kezdve biztos voltam abban, hogy komoly potenciál rejlik ebben, és persze meg is mozgatta a fantáziámat.
Valami nagyon új és nagyon progresszív megoldással akartam előállni. Egy fél éves kísérletezéssel és párhuzamosan zajló kutatással indult az egész. Próbálkoztam a bőr miszlikbe aprításával, mindenféle masszákba keverésével, és persze elkezdtem már meglévő metódusokat tanulmányozni. Így bukkantam az épített cipősarkakra, amelyek úgy készülnek, hogy a különböző bőrrétegeket egymásra ragasztják, majd méretre vágják, és formára csiszolják. Ez adta a kezdő lökést.
Egy idő után viszont már bele is metszettem a rétegekbe, sőt szép lassan maga a rétegelés is háromdimenziós lett, s amikor egy „magra” kezdtem el építkezni, már funkciót is tudtam adni az egyes daraboknak. Nagyon tetszett a technológia játékossága. Izgalmas volt, ahogy előbukkantak a különféle színű rétegek. Persze rengeteg átdolgozott éjszaka és elvágott ujj volt már mögöttem, mire idáig eljutottam.
WLB: Korábban csak táskákat készítettél, a diplomád mégis cipőkből állt. Miért indultál egy addig ismeretlen irányba?
V. G.: Az utolsó félévben el kellett döntenem, hogy mi is készül majd ezzel a metódussal. A táskák mellett a cipők is nagyon érdekeltek, és úgy voltam vele, hogy itt a remek lehetőség, hogy egy olyan védett közegben, mint amilyen az egyetem, megtanuljak valami újat. Bátor döntés volt, de rettenetesen sokat tanultam. A mintakollekciót a budapesti székhelyű Cango and Rinaldival közösen készítettem el, amelynek egy remekül felszerelt üzeme van. Ide szabadon bejárhattam, rengeteg szakmai támogatást kaptam, és ez sokat segített a technológia fejlesztésében is. A bemutatódarabokkal az újonnan létrehozott anyag kivételes tulajdonságai mellett azt is megmutathattam, hogy mennyi lehetőséget rejlik ebben. Az extra sarkak, a kaptafára közvetlenül felépített teljes felsőrész, a talp és a felső speciális összedolgozása újszerű, progresszív, de mégsem megy a hordhatóság rovására.
WLB: Arról nem is beszélve, hogy vizuálisan is mennyire erős és izgalmas.
V. G.: Kettős cél lebegett a szemem előtt. Egyfelől 100%-ban fel akartam használni a maradék bőröket, másrészt annyira durván látványos és egyedi darabokban gondolkodtam, amelyek egyfajta névjegyként működnek. Arra vágytam, hogy ha valaki látott már tőlem akár egy cipőt is, később azonnal felismerje majd a többit is.
WLB: Az egyediséget nálad a szó szoros értelmében kell vennünk, hiszen minden egyes darabban nagyon sok a kézi munka. Hogyan éred el, hogy egy pár cipő két darabja egyforma legyen?
V. G.: Az építkezésnél nagyon figyelek arra, hogy a jobb és a bal ugyanolyan legyen, de mivel kézzel készülnek, apróbb különbségek mindig vannak és lesznek. Tökéletesen szimmetrikusak sosem lesznek. Én kifejezetten szeretem, hogy nem tükörképei egymásnak, mégis egységként működnek. Szeretek játszani a bőrökkel és szerintem ez egyfajta hozzáadott érték. Egy kis plusz, amit minden darabhoz én teszek hozzá.
WLB: Most debütál az első teljes méretsoros széria. Mennyire volt nehéz adaptálni ezt a technikát?
V. G.: Az eltelt másfél évben szinte csak ezen dolgoztam. Ahhoz, hogy sorozatgyártásra alkalmassá tegyem a cipőket, fejleszteni, finomítani kellett a tervezést, és a gyártást is professzionálisabb szintre kellett emelni. Próbálom az egyes lépéseket optimalizálni, de egyelőre minden egyes párban nagyon sok a kézi munka.
WLB: Hány fazon lesz elérhető, és mennyire gondolkodsz szezonális kollekciókban?
V. G.: A diplomasorozatban hétféle cipő volt, most hét fazon lesz kapható. Az anyag és a színhasználat annyira befolyásolja a cipők hangulatát, hogy már önmagában azok változtatása is rengeteg lehetőséget rejt. Ezért úgy tervezem, hogy minden szezonban egy-két új modellt vagy új felhasználási módot hozok be, amivel az állandó kínálatot szélesítem. Egy funkcionálisan jól működő kollekciót szeretnék, amiből szezonálisan lehet válogatni.
WLB: Ugyanezt a technológiát adaptáltad az új Marble kollekció táskáira is.
V. G.: Jó pár éve tervezek és készítek már táskákat, a Marble-lal az volt a célom, hogy a készen kapható fém és műanyag kellékeket – amiket egy picit egysíkúnak érzek, és nekem nem igazán tetszenek – 100%-ban bőrből készülő alternatívákkal helyettesítsem. Most ezt az általam kifejlesztett technológiát a funkcionális részleteknél használtam: így oldottam meg a táskák záródását, sőt az egyik kézitáskánál fenékszegként is feltűnnek. Szerettem volna ezekre a színes részletekre helyezni a hangsúlyt, ezért születtek alapformájú, egyelőre feketében kapható táskák. Ez is elég bevállalós széria — egy válltáska, egy hátizsák, egy kézitáska, egy övtáska és egy pénztárca kapott benne helyet. Folyamatosan kutatom az új lehetőségeket, területeket, ahol meg tudom mutatni mennyire klassz ez az anyag.
WLB: A tavasz/nyári kollekció bemutatójához például ékszereket és más kiegészítőket is készítettél. Várható, hogy valamikor ezek a darabok is elérhetők lesznek?
V. G.: Igen. Övek, fülbevalók és brossok készültek. Ez a vonal is annyira érdekel, hogy már el is kezdtem dolgozni azon, hogy ne csak kifutón viselt darabok, hanem termékek legyenek belőlük. Fekete Fruzsit kértem fel, hogy fejlesszük ezt közösen. Ha már csinálom szeretném ezt is jól csinálni, ezért fontos, hogy minden részlet profi legyen és kényelmes. Fruzsi munkáját régóta figyelemmel kísérem és nagy rajongója vagyok. Elég hamar egymásra is hangolódtunk, talán azért is mert az ő munkájában is van egyfajta esetlegesség. Remélem, pár hónapon belül el is készülünk az első sorozattal!
GabriellaVeszpremi
