Majercsik Krisztina a Műszaki egyetemi tanulmányai mellett szeretett volna foglalkozni valami könnyedebb, nőiesebb témával is, ekkor talált rá a játékok varázslatos világára. Mivel akkoriban ennek a témának szinte semmilyen hivatalos hazai szakirodalma és intézményi háttere nem volt, férjével beutazták Németország tematikus múzeumait, és egy kis kötetet is összeállított a 80-as években Régi, érdekes játékok címmel.
A bolt végül 1996-ben nyílt meg, kettős küldetéssel. A csupa vitrintérben apró, tematikus kiállításokkal mutatták be egy-egy meghatározó korszak, vagy gyár hasonmás játékait, megismertetve így azokat a fiatalabb generációkkal is, és újra elérhetővé téve mindenki számára a régi korok kincseit. Közben a magángyűjteményük is folyton növekedett, számos múzeummal, időszaki kiállítással dolgoztak együtt, és kitartó kutatással a hazai játéktörténet fontos alakjaivá váltak. Filmekben, színdarabokban bukkannak fel tőlük származó darabok, mint a Diótörőben vagy akár A Hídemberben.
A korai játékok érdekessége, hogy nem egy esetben egy frissen felfedezett effektusra vagy mechanikai tudásra épülnek, aminek még nem találták meg a gyakorlati hasznosítását, így játék formájában felnőtt társasági szórakoztatásra használták fel. Az 1800-as évektől Nürnberg környéke volt a játékgyártás fellegvára, ahol a helyi kisiparosok egyre növekvő példányszámban voltak képesek előállítani dísz- és játéktárgyakat, eleinte ezek importja határozta meg a hazai piacot is. Az első játékáruházak Budapesten a Síp utca sarkán álló Késmárky és Illés-féle Árkád Bazár volt (ennek a homlokzatán a mai napig megcsodálhatjuk a Zsolnay feliratot és a babákat, hintalovakat, ólomkatonákat), és a Vörösmarty tér sarki Ezermester Bazár.
A 19. század végén itthon is túllépte a házi, kisipari kereteket a játékgyártás, Majercsik Krisztina több mint ezer nevet összegyűjtött össze 1896- 1947-ig könyv-és levéltárak adataiból, régi magazinkból, akik Magyarországon játéktervezéssel és gyártással foglalkoztak. Csodás szecessziós játékok részletes tervei is előkerültek, amik örökre az asztalfiók mélyén maradtak, mert az egyre kiélezettebbé és profibbá váló piaccal nem tudták felvenni a versenyt a maguk egyediségében.
A korai sikerjátékok közül közelebbről is megnéztünk egy Anker építőjáték replikát. A darált mészkőből, krétából és lenolajból préselt kövek műszaki pontossága a mai LEGO-val vetekedett, így akár embermagasságú építményeket is fel lehetett húzni. A dobozokhoz részletes alap- és tervrajzokat is mellékletek, és bár a saját korukban is borosabb ára volt, ha valaki nagyobb készletre vágyott, a kiegészítőkkel együtt hatalmas népszerűségnek örvendett, egy szekrényre való készlet ára ma is milliós tétel. A 2016-os Budapest100 témája a Nagykörutat ölelte fel, a boltban stílszerűen pont ezzel az építőjátékkal lehetett jobban megismerkedni.
Az első látványos tömeggyártás azonban a lemezjátékokkal érkezett el, ezeknek – főként ha egy kis automatikával megvadították – hatalmas siker voltak. A szocializmus alatt felosztott piacon viszonylag kis szerep jutott a magyar játékgyártásnak, bár a győri Lemezárugyárból is így generációk számára meghatározó modellek kerültek ki. Ezeknek nagy része ugyen nyugati vagy később japán koppintás volt, kivétel a Roli Zoli. A már említett csipegető csibe mellett kipróbáltuk a közlekedési játékot is, ahol a fém lapon körbe-körbefutó három kocsit kellett olyan ütemben, a közlekedési tábláknak megfelelően elkormányozni, hogy ne ütközzenek össze. Külön imádtuk a Budapestesített hátteret, hogy a Vajdahunyad vára vagy épp a Madách tér mellett száguldhatunk el.
Karle István gyertyás hajóját most ugyan élesben nem próbálhattuk ki, de akinek szerencséje volt, a Kutatók éjszakáján már versenyezhetett vele. A hidegháború űrversenyének terméke volt a falnak ütközve kilövésre kész állapotba lendülő, majd lenyíló lépcsőjű Holdrakéta. El tudjuk képzelni, micsoda örömmel tépték le a gyerekek egy-egy ilyen szerkezetről a csomagolópapírt mondjuk az 1960-as évek karácsonyán, Gagarin repülése után.
De a polcokon ott sorakoznak még a Merkur fémépítők és JAVA építők, rengeteg féle matchbox és modellautó, logikai és türelemjátékok, különböző zenedobozok, kezdve a legkisebbektől a hógömbös vagy balerinás változatokig.
Mivel a játékok dizájnja – bár modern gyártású, minőségi hasonmásokról van szó – sok ponton nem felel meg a mai EU-s biztonsági előírásoknak, például már üveggolyóval se játszhattak volna a Pál utcai fiúk, ezért inkább felnőttek látogatják a boltot, vagy a játékokat sokszor jelentős eseményekre, emlékeknek veszik, semmint mindennapi aktív használatra.
