Vajon miért szédítenek a szülei csomó budapesti gyereket azzal, hogy a Lánchidat betolják az Alagútba esőben? Kisgyerekként persze egészen logikusnak is tűnhet, hogy ne ázzon meg szegény híd a kőoroszlánajaival együtt az esőben, de hiába sok sok várakozás a korzón – amikor kicsiként az ember lesi is a pillanatot, hogy mikor kaphatja rajta a hídmestert, amint behúzza a hidat a vár gyomrába – mindig hoppon maradtunk. De most Halasi Bálint animációja visszaröpít gyerekkori játékos mesevilágukba, mi pedig a készítés kulisszatitkairól és eddig munkáiról és terveiről beszélgettünk.
We Love Budapest: Ha beírjuk a neved a Google-ba, már azonnal egész sok találatot ad ki, sok munkáddal találkozhatunk. Mesélsz egy kicsit ezekről?
Halasi Bálint: Jelenleg passzívon vagyok a MOME Anim a BA-n, de mellette rengeteg munkám van, sok dologgal foglalkozom párhuzamosan. MOME-s srácokkal csinálunk két animációs stúdiót is – például a PIROS Animationt, amelyik az idei Kisakakas animációs fesztivál intróját is készítette. Elsőévesként még Lazin Damjánnal a Francia Intézet számára készített Le Chef ID szpottal szerepeltünk az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, és a Corvin mozi számára készített stop motion film is izgalmas volt a vicces puch line-jával, csak az sajnos nem készült el egészen időre. Igyekszünk itthon minél érdekesebb dolgokat csinálni, főleg olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akiknek van egy érdekes víziójuk arról, hogy mit akarnak csinálni, mit szeretnének megvalósítani, és ahhoz én csinálhatok arculatot vagy videóklipet.
WLB: Az egyik legnépszerűbb budapesti legendáról szól az animációd.
H.B.: Szerencsém volt, amikor megkaptuk a történeteket harmadéves vizsgafeladatnak, én egyből ezt húztam. Láttam, hogy voltak, akik cserélgettek, de szerintem bármiből lehet jó filmet csinálni, nem azzal van a gond, hogy mit húzol, hanem hogy mit kezdesz vele. De amikor megkaptam a pár soros történetet, ami arról szól, hogy esőben a hídmester behúzza a Lánchidat az Alagútba, azonnal több megközelítési lehetőséget is láttam magam előtt. Az volt a fontos, hogy olyasmit találjak ki, amibe nem annyira lehet belekötni, egy könnyed és gyors dolgot szerettem volna készíteni, ami számomra is szórakoztató, valamint nem utálom meg a gyártási folyamat során, nem nő a fejemre (nevet). Kérdés volt továbbá, hogy miért is kell betolni a hídat, és hogy kinek a szemszögéből mondom el a történetet. Fontos volt, hogy valami olyat csináljak, ami csak az enyém, önállóan eddig még csak reklámot és videóklipet készítettem, azokat sem 2D-ben, mert eddig inkább stop motion-öztem.
WLB: Neked is mesélték kiskorodban a történetet?
H.B.: Nem, én nem ismertem, de vannak olyan barátaim, akiknek mesélték a szüleik. A többi legenda közül az
Ady Endre és a szfinx történetét ismertem valamennyire, azt valahol már olvastam.
WLB: Szerinted fontosak ezek a legendák Budapestnek? Neked milyen kötődésed van a városhoz?
H.B.: A várost, amiben nap mint nap élsz, azt elég könnyen meg tudod szokni, akkor is, ha olyan szép, mint Budapest. Amikor benne vagy, nem látod ezeket a dolgokat, ezért is jók ezek a legendák: ezek által tudod új szemmel nézni a várost. Amikor a külföldi barátaimmal sétálunk, és már tudom, hol van a legfinomabb ebéd vagy legszebb kilátás, az nagyon jó, összességében eléggé szeretek itt élni.
WLB: Milyen technikával dolgoztál? Miért pont ezt választottad hozzá?
H.B.: Végül a digitális rajzanimáció mellett döntöttem, ami azt jelenti, hogy nincs benne befotózva semmi, és nem rajzolgattam papírra sem, de rajta van az az effekt, amitől úgy néz ki, mintha klasszikus rajz lenne. Az is felmerült bennem, hogy esetleg megfestem, de az nagyon időigényes lett volna. Az animációm egyik különlegessége, hogy a képi világ nagyon lapos, az összes tér ki van vasalva. Az volt a célom, hogy úgy nézzen ki, mintha egy ügyes nyolcéves gyerek rajzolta volna. Az animáció hangjai is ezt a gyerekkori érzést erősítik, én mondtam fel szinte az összeset. Az volt a koncepció, hogy olyan legyen az egész film, mintha egy kisgyerek játszaná el. Ezért nincs is zene, erre a másfél percre teljesen kikapcsolsz, amíg nézed.
WLB: És merre tovább?
H.B.: Szeretném elérni itthon szakmailag elérni a plafont, meglépni olyan dolgokat, amikre azt mondják nem lehet. Sok emberben megvan a tehetség itthon is, csak meg kell találni őket.
És akkor íme, itt a videó is, amiből minden kiderül!
