Mióta Buda városa létezik, azóta lakja a zsidó közösség is kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az első itteni zsidó negyed már akkor felépült, mikor a vallási kérdésekben toleráns IV. Béla király megalapította Budát a tatárjárás után, és Zsigmond király idején, 1420 körül számolták fel a királyi palota építkezései miatt. A közösség első zsinagógája a mai Palota út Dísz téri torkolatánál, a Korona cukrászdánál épült meg, maradványait 2005-ben fedezték fel; a középkori askenázi zsinagógák nagyobb típusának felel meg, kialakításában úgy nézhetett ki, mint a ma is álló prágai Régi-Új zsinagóga. Másfél méteres mélységben található az út alatt, sajátos elhelyezkedése ellehetetleníti a feltárást, így tábla sem jelzi a helyét.
A török hódoltság idején újabb fordulatot vett a közösség sorsa, Szulejmán szultán jóindulatának köszönhetően visszatérhettek elhagyott házaikba. A második zsidónegyed legnagyobb zsinagógája a mai Táncsics Mihály utca 23. számú ház belső telkén állt, falainak részleteit 1964–1965 között tárták fel, de a helyreállítás még várat magára. Átellenben, az utca másik oldalán található a korszak másik, kisebb imaháza, amelyre 1968-ban bukkantak rá a II. világháborús újjáépítések során, és amely most, 2018. őszén visszanyerte eredeti funkcióját a Táncsics Mihály utca 26. szám alatt.
A két, ma is látható, kapubejáróban talált freskótöredék volt az első nyom, ami alapján felmerült, hogy egy askenáz rítusú zsinagógáról lehet szó: az egyik egy Dávid csillagot, a másik egy felhúzott íjat ábrázolt, amely Hanna imájára utal Sámuel könyvéből. Scheiber Sándor nyelvész, irodalomtörténész fejtette meg, és jött rá, hogy az írásmód a török kor „szír” (szefárd) rítusú zsidóinak tulajdonítható.
A kis helyiség sokáig a Budapesti Történeti Múzeum kiállítóhelyeként működött, de az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kezdeményezésére felújították, és 2018 őszétől újra betöltheti vallási funkcióját is. Mindezzel visszatérhet a zsidó hitélet a Várnegyedbe, hiszen az I. kerületben nincs zsinagóga, a budaiak a Frankel Leó utcaiba, Óbudára vagy a XII. kerületi Alma utcai Szeretetkórház imatermébe mehettek imádkozni. Pedig a Várnegyedben egykor különleges hangulatú hitélet zajlott, egy 17. századi krónikás „Kánaánként” jellemezte az itteni közösséget, amelyből később a népes óbudai zsidó hitközösség is kinőtt.
A Táncsics Mihály utcai imaházba 70-en férnek be, de az első alkalommal több mint 100-an gyűltek össze, a többiek kint a folyosón hallgatták az igét. Szeptember 6-én itt avatták rabbivá Faith Ásert, aki a budavári hitközség vezetője is lett. Egyelőre a nagyünnepeken, illetve péntek esténként és szombatonként tartanak istentiszteleteket, a helyiség hétköznaponként továbbra is kiállítóhelyként működik.
Somlai Tibor belsőépítész tervezte meg az enteriőrt, a berendezés legfontosabb kegytárgyának számító Tóra-szekrényt, a szent pergamentekercsek olvasásakor használatos asztalt, a bimát, a székeket és a paravánt, amely a terem hátsó részét különíti el a nőknek. A tóraszekrény mellett található a rabbi pulpitusa, valamint az előimádkozó pultja.
Faith Áser szerint egyelőre kialakulóban van a közösség, szombatonként körülbelül 50 ember gyűlik össze az imaházban, ami a másfél hónapos kezdéshez képest nagyon jó. Többen mondják, hogy olyan hangulatot ad vissza a zsinagóga, mintha Jeruzsálemben lennénk. A hangulat miatt nemcsak a Várnegyedből jönnek hívek, hanem sokan Pestről is elzarándokolnak is, méghozzá szombaton gyalog – kocsit azon a napon ugye nem szabad használniuk.
Budapesten körülbelül 300 hívő gyakorolja rendszeresen, hétről hétre a zsidó vallást, míg a nagyobb ünnepeken ez a szám a több ezret is elérheti. A pesti oldalon mindig is nagyobb volt a közösség, több zsinagóga is található itt, de a XII., II. kerületben is találni számottevő közösséget. A 150 éves zsidó múlttal rendelkező Óbudán 2010-ben élénkült fel újra a hitélet a Lajos utcai zsinagóga újranyitásával.
