Ahol ma a BME, ELTE TTK és az Infopark épületei magasodnak, 1896-ban nem kisebb szenzáció terült el, mint egy miniatürizált Konstantinápoly. Az akkor még itt hullámzó Lágymányosi-tó partján épült mulatónegyedben a Hagia Szophia mecset utánzata mellett török bazárok, kávéházak, beöltöztetett statiszták, pezsgőbárok és vendéglők között mulathatott a nagyérdemű.
Somossy Károly fejéből pattant ki az ötlet – akit nem alaptalanul az éjszakai élet császárnak is neveztek, hiszen mulatókat, orfeumokat nyitott és vitt csődbe hihetetlen lelkesedéssel – hogy a jó fekvésű, akkor még beépítetlen Lágymányosi-tó partján kéne felhúzni európa legnagyobb vigalmi negyedét, ami kinézetében a varázslatos Kelet kapuját, Konstantinápolyt idézné meg. A hatalmas pénzekből és még nagyobb csinadrattával megnyitott látványosság azonban gyorsan szomorú véget ért. Szremkó Bettina élethű 3D-s videóján a rég eltűnt helyszínt járhatjuk végig, és közben kicsit kifaggatuk a készítés körülményeiről és mikéntjéről is.
WLB: Mesélnél kicsit a MOME-s egyetemi éveidről, milyen projektjeid voltak, esetleg miben különbözött ez a mostani munkád az eddigiektől?
Szremkó Bettina: Az egyetem alatt számtalan alkalmam volt más-más jellegű projektekben részt venni, amelyek szerintem folyamatosan alakították a stílusomat. Az egyetem mellett persze dolgoztam is különböző reklámokban és hasonló projektekben, ami szintén hozzásegített ahhoz, hogy megtaláljam az alaphangom.
Az animáció előtt festészettel foglalkoztam leginkább, szóval elég éles váltás következett számomra. Egyre jobban kezdtem megszeretni a 3D animáció világát, és egyfajta célkitűzéssé vált, hogy minél gyorsabban fejlődjek technikailag. Az első 3D-s projektem egy éve készült, ami még elég stilizált és kezdetleges volt, szóval szerettem volna valami olyat alkotni, ami kihívást jelent, de ugyanakkor tanulok is általa. Ezért esett a választás egy elég realisztikus látványvilágra.
WLB: Milyen Budapesti legendát, történetet kaptál, mi fogott meg benne? Ismerted előtte a történetet?
Sz. B.: Az 1800-as években Lágymányoson, Konstantinápoly mintájára épült vigalmi negyed legendáját kaptam, ami rendkívül érdekesnek bizonyult, mivel a létesítmény csupán pár hónapig üzemelt egy váratlan szúnyoginvázió miatt. Eleve a téma abszurditása és tragikuma fogott meg, hogy valaki képes volt beleölni az egész vagyonát egy ennyire bizonytalan befektetésbe. Talán ha egy-két budapesti legendát ismertem eddig, emiatt valójában mindegyik téma érdekesnek bizonyult számomra. Régóta szerettem volna hangulatfilmet készíteni, amiben pusztán a képek mesélnek el egy narratívát, karakterek és konkrét történet nélkül. Amiben a néző dönti el, hogy mi is a lényeg igazán, és szerintem ez a történet megfelelt a célnak.
WLB: Hogyan láttál neki a feldolgozásának, milyen forrásokból inspirálódtál?
Sz. B.: Alapos kutatással kezdtem az előkészületeket, szerintem minden létező cikket és irodalmat elolvashattam a témával kapcsolatban. Elsősorban korhű inspirációt kerestem, épületeket, bútorokat, ruházatot vagy mindennapi használati tárgyakat. Elmélyültem az akkoriban tevékenykedő építészek munkásságában is, mert minél hitelesebben szerettem volna ábrázolni az akkori viszonyokat. Konstántinápolyt is elemeztem, és megpróbáltam kideríteni, hogy akkoriban mennyire voltak tisztában a közel-keleti kultúrával Magyarországon. Amikor összegyüjtöttem a nyersanyagot, akkor kezdtem el a film tervezését.
WLB: Milyen technikával dolgoztál?
Sz. B.: Leginkább valami újat szerettem volna kipróbálni, olyat, amit még soha nem csináltam. Még soha nem kísérleteztem realisztikus 3D ábrázolással, és ezzel a projekttel itt volt a lehetőség. Rendkívül sok belső tér és épület volt jelen a filmben lassú kameramozgásokkal, amit rajzanimációval elég nehéz lett volna kivitelezni. Kísérletezni szerettem volna, és elmondhatom, hogy rengeteg új dolgot tanultam a projekt alatt.
WLB: Ha volt ilyen, akkor kik hatottak a stílusodra?
Sz. B.: Két film inspirálta a látványvilágot, a The third and the seventh című rövidfilm, és a most Oscarra jelölt
Garden Party című kisfilm. Az üres épületekkel és otthagyott tárgyakkal egyfajta melankóliát szerettem volna kifejezni, azt a tényt, hogy milyen gyorsan semmivé válhat valami egy aprócska probléma miatt. Egyszerre feszült és csendéletszerű a hangulat. Az elején nem igazán értjük, hogy hol is vagyunk pontosan, a nézőnek kell összeraknia a képsorokat.
WLB: Kikkel és hányan dolgoztatok a filmen?
Sz. B.: Alapvetően egyedül fejlesztettem a projektet, de a kivitelezésben szükség volt egy pár segítő kézre. Hajba Orsolya volt a felelős a matt paintért és vele készítettem el a storyboardokat is. A modellezésben Rolfesz Tamás és Vásárhelyi Áron segítkezett, akiknek szintén nagyon hálás vagyok, a zenét pedig Karányi Dániel szerezte. Ezen kívül külön köszönet a Bookrkidsnek akik biztosítottak gépeket a rendereléshez.
WLB: Ha már budapesti legendákat dolgoztatok fel, számodra mit jelent a város, mit szeretsz vagy épp nem kedvelsz benne?
Sz.B.: Budapest számomra egy elég nagy kulturális sokkot jelentett, és szerintem ez mái napig kicsit él bennem. Mivel vajdasági vagyok először a mentalitásbeli különbségekkel kellett szembesülnöm, viszont sok mindenben kellemesen csalódtam. Nagyon otthonossá és családiassá vált a közeg egy idő után, és egyáltalán nem érzem már nagyvárosnak. Leginkább a rengeteg lehetőség és rendezvény teszi számomra szerethetővé.
És akkor lássuk a videót!
