Az olasz gasztronómia nagyon közel áll hozzánk, magyarokhoz, de ez talán mindenkiről elmondható. Kevés embert tudnánk felmutatni, aki ne szeretné a pizzát vagy valamely tésztaételt, és Budapesten sem kell sokat keresgélni olasz vagy olaszos étterem után. Más a helyzet, ha összességében vesszük a mediterrán konyhát, ami magába foglalja az Ibériai-félsziget, Görögország, Olaszország, Törökország, vagyis a Földközi-tenger partvidékének konyháját. Olyan éttermet, mely felöleli mindezt, nehezen találunk a fővárosban.
Ezen a rendezőelven elindulva kezdődött meg a La Fabbrica megvalósítása. A koncepció az volt, hogy ne kizárólag olasz legyen, hanem mediterrán, és ne csak étterem, hanem bár, trattoria is egy helyen. 2018 nyarán jött el az idő, amikor csendben, de megnyitották a Sas utca 8. szám alatti Marczibányi palota ajtaját a vendégek előtt.
A Hild József tervezte klasszicista épület önmagában éke a Szent István térnek, de belső renoválása is fontos volt, pláne, hogy a felújítás alatt előbukkant az 1869-es mozaik padlózat, melyet hosszú éveken át beton takart. Ez most teljes pompájában látszik a hallban, eleganciát kölcsönözve az egész háznak.
Jobbkéz felől találjuk a bár és trattoria részt, míg balkézről az éttermet, szeparéval, teljes rálátással a konyhára. Továbbá egy különtermet is magába foglal az épület, ahová a belső udvaron keresztül vezet az út. Óriási a méret, ráadásul még az alagsorba is lemehettünk, ahol A-tól Z-ig végignézhettük az előkészítő, vagy éppen hűtőállomásokat. Sőt, a gluténmentes szobát is - mert célzottan a cöliákiások sem maradhatnak jóféle tészta, vagy pizza nélkül.
Mind az éttermi rész, mind a bár az elegánsabb vonalat képviseli, kiemelve két fantáziadús megoldást: az élő olivafa és a bárpult fölött belógatott világítótestet, ami nem más, mint egy cifrább kád.
Mario három tésztaételt mutatott nekünk, míg a konyhában található séfasztalnál időztünk: egy spaghettit, napérlelte, édeskés paradicsommal - egyszerű, de nagyszerű fogás. Calamara tésztát (kalamári gyűrűket formál, innen a név) tintahallal, citrommal, valamint egy kicsit dundibb szélesmetéltet, mely tengergyümölcseivel érkezett. Mindhárom házias volt, művészkedés helyett az őszinte mediterrán ízeket hozta.
Pár hét múlva visszatérünk, hogy mind a La Fabbrica báréletét és a szűkített, ám fix menüt is bemutassuk.
