Földszintes kis ház állt a Népszínház utca tőszomszédságában, falán a márvány emléktáblával: Róth Miksa császári és királyi üvegfestő és mozaikművész 1884-ben e házban kezdte meg pályafutását. Röpke egy hónap alatt a házból szinte semmi nem maradt, megpróbáltuk kideríteni, hogy milyen sors vár az immár majdnem üres telekre.

Az 1865-ben született Róth Miksa alig 19 éves ifjúként, apja – a szintén üvegművészettel foglalkozó Róth Zsigmond műhelyéből kiválva – nyugati tanulmányútjai után a Józsefvárosban, a mai Bacsó Béla utca 3. szám alatt állt házban nyitotta meg az első saját vállalkozását. A házon álló emléktábla már évekkel ezelőtt feltűnt, ám május elején, amikor éppen a Budapest100 helyszínei között cikázva erre jártunk, valami mást is észrevettünk az épületen...

Bárkinek, aki csak minimálisan is beleolvasott a hazai századfordulós építészetről szóló munkákba, ismerősen csenghet Róth Miksa neve, aki eleinte a korszakban még az egyeduralkodó historizáló és eklektikus stílust részesítette előnyben, ám a szecesszió elterjedésével az új stílus egyik prominens képviselőjévé vált. Ugyan nem egyszer viccelődünk magunk között azzal, hogyha egy századfordulós épületben üvegablakokra, vagy igényesebb mozaikokra bukkanunk, akkor szinte biztos, hogy Róth Miksa keze is benne volt a dologban, mint tervező vagy kivitelező. És a valóság nem is áll ettől olyan messze, valóban számos olyan épületben megfordultunk, ahol a művészi üvegablakok vagy mozaikok Róth keze munkáját dicsérik.

Az apró, ám annál izgalmasabb emlékmúzeum a Nefelejcs utcai későbbi műhelyének a helyén áll, Róth születésének másfél évszázados évfordulóján ott is megfordultunk, szerencsére az az épület biztonságban van. Az emeleti lakás három, teljesen eredeti berendezésű szobájában több terve és kisebb alkotása is megtalálható, de az igazán lélegzetelállító munkái városszerte fellelhetőek.

Legismertebb munkái talán az Országházban, a Zeneakadémián  vagy a Gresham-palotában találhatóak, mint a híres Kossuth-üvegablaka, de műhelyéből kerültek ki az évek óta lakatlanul pusztuló egykori Országos Tébolyda (OPNI) kápolnájának ablakai, a Bécsi kapu téri levéltár címeres ólomüveg ablakai és számos fővárosi templomban, mint a Kálvin téri református vagy a fasori evangélikus templomban is megtaláljuk az alkotásait.  

És hogy ne csak a legismertebb budapesti példákat említsünk, az ő  csodás vadmadaras munkáiba botlottunk a Hajós utcai kis szecessziós bérházban is, vagy egy svábhegyi villa ebédlőjében is. De dolgozott együtt Komor Marcellékkel a szabadkai Városházán és a marosvásárhelyi Kultúrpalotán is.

Míg üvegablakai a hétköznapi szemlélődők elől sokszor elzárt vagy rejtett beltéri helyeken vannak, a szintén Róth műhelyéből kikerülő, épületeket díszítő mozaikjait jártunkban-keltünkben kedvünkre megcsodálhatjuk.

Például nem tudunk szó nélkül elsétálni a Szervita téri egykori Török Bankház vagy a Dob utcai iskola Vajda Zsigmond festőművész által tervezett, de Róth által kivitelezett mozaikjai mellett, ahogy a Népszínház utca, az egykori Polgári Serfőzde bérházát díszítő, stílusosan a sör mámoros istenének szentelt mozaikfríze alatt sem tudunk némi nyaktekergetés nélkül csak úgy elsietni.

Ennyi bevezető után talán már fel tudjuk mérni Róth Miksa művészet-, és kultúrtörténeti jelentőségét, és hogy sokakat miért is érintett olyan fájóan, amikor az elsőre talán jelentéktelennek tűnő épület, ahonnan pályája elindult, eltűnt a föld színéről. A környéken amúgy nem ez az első és egyetlen, és valószínűleg nem is utolsó épület, ami szép lassan áldozatul esik az ingatlanpiac fellendülésének. Bár Józsefvárosban már így is rengeteg a foghíjtelek, a városrész fejlődésével egyre értékesebbé váló telkeken álló kisebb-nagyobb, sokszor 19. században épült, és bár műemléki védelem alatt nem álló, de az egységes utcaképhez nélkülözhetetlen bérház esik áldozatul a bontásoknak. 

Pedig a három-négyemeletes bérházak között mára már csak elszórtan megbúvó földszintes házak még annak a korszaknak az utolsó megmaradt hírmondói, amikor a Körúton kívül majorságok és kertészetek szabdalták csak a tájat, Jókai Mór és felesége még a Baross utcai házuknál állatokat nevelgettek, de ide járt ki a gyerek Podmaniczky Frigyes is disznótorra az akkori rendőrfőkapitány hízlaldájába. Amúgy vannak az utcában szerencsésebb sorsú házak is, ennek például úgy tűnik, a homlokzatát megőrzik, miután teljesen kibelezték.

A Józsefváros oldalán talált dokumentumokból ki is derül, miért áldozták be az épületet, a helyére egy 19 lakásos társasház épül, a földszinten üzlettel és egy 16 férőhelyes garázzsal, de látványtervek egyelőre nem készültek. Egy hónap alatt szinte semmi nem maradt az épületből, a főkapu ma reggel ugyan még állt, de feltehetően estére annak se lesz nyoma.