Az ideiglenes, 1865-ben elbontott templom helyén már abban az évben elkezdték tervezgetni, hogy egy állandó, több ezer fő befogadására alkalmas kőépítményre lenne szükség a téren. A tervpályázaton a korszak két kiemelkedő építésze is indult, az Operaházat is tervező Ybl Miklós egy neoromán stíluselemeket felvonultató elképzeléssel, míg a Parlamentet jegyző Steindl Imre egy költségesebb, gótikus változatot tervezett. Végül Ybl tervei mellett döntöttek, a főváros akkori főpolgármestere pedig Erzsébet királynét kérte fel a templom védnöki szerepére, ezzel is abban bízva, hogy az adakozó kedv így nőni fog, és hamarabb összegyűlik az építéshez szükséges tőke. Végül a templomot 1879-ben adták át, de a munkálatok csak 1881-ben fejeződtek be, addig a belső freskókon Than Mór és Lotz Károlyék még dolgoztak, a felszentelés után is.
A Magyar építők számolt be arról, hogy hamarosan indulhat a templom külső-belső felújítása. Első lépésként a templom alapozását erősítik meg, és a sok gondot okozott, a falak felázásáért is felelős talajvíz megfékezésére egy új szigetelőréteget alakítanak ki. A templomtér belső vakolatait is restaurálják és a külső téglaburkolatú homlokzatot is helyreállítják, a több helyütt hiányzó díszekkel együtt. Pikkelyes rézlemezzel fedett új tetőzetet is kap az épület, nemcsak a 66,7 méter magas harangtorony, de a lépcsőházi tornyok is, és a bádogos csúcsdíszeket is pótolják.
Remélhetőleg hamarosan megindul a templom környezetének felújítása is, a IX. kerületi önkormányzat már kétszer indult a TÉR_KÖZ pályázaton, legutóbb 2016-ban, hogy a parkolók felszámolása után egy gyalogos és kerépárbarát közteret alakíthassanak ki, szintbe hozott környező utcákkal és szökőkúttal a templom előtt.
