Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy egy görbe este végére már nem tudta biztos kézzel irányítani a biciklijét. Ilyenkor, ha szerencsések vagyunk, lerakhatjuk valamelyik közeli barátnál, rosszabb esetben viszont marad az illuminált szlalomozás vagy kockáztatunk, és kikötjük a kétkerekűt valahová, reménykedve hogy másnapra nem csak a lánc marad belőle. Nagy Bence, a Vinikli tulajdonos-üzletvezetője is szembesült ezzel a problémával – ám miután elég jóban lett a törzshelyeinek tulajdonosaival, már náluk is otthagyhatta a járművét. Ekkoriban fogalmazódott meg benne az idea, hogy ha ő valaha saját helyet nyit, ott szintén lesz ilyen opció.
Észrevette továbbá, hogy bár egyre többen bicikliznek, a legtöbb embernek nincs otthon egy szerszámkészlete, amivel az apróbb javításokat – a kerék befoltozása, felpumpálása vagy az ülés beállítása – el tudná végezni. Maradnak tehát a benzinkutak vagy a drágább boltok, amelyeket sokan nem engedhetnek meg maguknak, főleg ha a felsoroltak mellett még csengőt vagy lámpát is szeretnének vásárolni. Így jött a döntés: elkezdik ők is árulni a felsoroltakat, dizájnos, tervezői változatban, illetve belépőkategóriás változatban, viszont nagyon olcsón. Emellett készítenek olyan praktikus kiegészítőket, mint a kormányra szerelhető kávétartó vagy a kulacstartóba passzoló kartondoboz - ha elvitelre kérsz kávét vagy (helyben összeállítható) szendvicset, ezekben akár magaddal is viheted őket.
A bevezetőben említett szervizt viszont ne a klasszikus értelemben képzeljük el: inkább egy csináld-magad tér, ahol rendelkezésünkre áll minden eszköz arra, hogy a már említett apróbb bütyköléseket elvégezzük. Így ha a belvárosban tekerve műszaki probléma lépne fel, a Múzeum körút 27. alá bármikor betolhatjuk a kétkerekűnket.
Ettől függetlenül a Vinikli elsősorban fröccsöző-borozó, ahol igyekeztek a kínálatot hazai márkákkal feltölteni: sörök terén a Fehér Nyúl és a Szent András Sörfőzde szortimentjéből, borok közül pedig többek közt a badacsonyi Büttner, a tokaji Ábrahám és a szekszárdi Németh János pincészet tételei közül választhatunk. Külön tetszett nekünk, hogy saját festésű szódásszifonjaikkal szeretnék támogatni a minőségi fröccsözést, ami ráadásul ingyen jár a kávé és a bor mellé, ráadásul csap helyett szűrt vizet töltenek bele. A kávé a Pékműhelyes Józsi sajátja, a ciabattini a Jacques Liszttől érkezik – utóbbiból mindig lesz vega/vegán opció is, akárcsak a salátákból. Külön figyelmet fordítottak továbbá arra, hogy mindenki megtalálja a pénztárcájának megfelelő opciót.
Bármennyire is szeretjük a Kálvin teret, eddig hiányoltunk egy olyan helyet a környékéről, ahova nem csak napközben, hanem este is betérnénk. Bár a Vinkli még alakul-fejlődik, már most kezdi betölteni ezt a fajta űrt, arról nem is beszélve, hogy remek lokációja miatt – közvetlenül egy bicikliút mellett helyezkedik el – abszolút számolhatnak velük a belvárosi bringások.
