A Corinthia HotelBudapest a város egy ikonikus szállodájának számít: a leginkább palotára emlékeztető, egykor Grand Hotel Royal néven ismert épület már 121 éve létezik, és még filmet is ihletett. Eredeti tervek alapján visszaállított homlokzatát a Nagykörút Király utcához közeli részén vehetjük újra és újra szemügyre, de nem feltétlen kell megállni a kapukban. A szálloda nyitott mindenki számára: a turistákon kívül a budapestieknek is jó okot kínálnak a betérésre.
Ezt elsősorban a gasztronómiában kereshetjük: egyrészt ott a keleties Rikshaw étterem, de a Brasserie and Atrium is, ahova ősztől kora nyárig például tematikus brunchokra jöhetünk vasárnaponként. Ugyanitt, az Átriumban indult el nemrég egy másik kezdeményezés is: a hét bármely napján bejelentkezhetünk ebéd-vagy vacsoramenüre. Ahogy az az éttermeknél lenni szokott, a menük itt is gyorsan és mérsékelt áron kaphatók, de ezzel együtt a szálloda színvonalához mérten ugyanolyan szépen komponált, különlegesebb ételsorok kerülnek a tányérra, mint egy normál vacsora esetében. A kínálat pedig minden hónapban változik.
Ebédidőben (12:00-17:30-ig) egy express menüt kérhetünk, vagyis 3 előétel, 3 főétel és 3 desszert közül válogathatunk össze 2 vagy 3 fogásos ebédet (3700-4900 Ft). Ezeket akár egy rövidebb ebédszünetben is megejthetjük: a fogások számától függően 30 vagy 45 perc alatt végezhetünk is (ezt garantálja a csapat). Ami a vacsorát illeti, egy elég praktikus és figyelmes ajánlattal találkozunk: a szomszédos színházak előadásai előtt és után szintén egy többfogásos menüre (3700-4900 Ft) térhetünk be, az autónkat pedig a vacsora és az előadás idejére (de egyébként ebédkor is) ingyen parkolhatjuk le a szálloda garázsában.
Mi az előbbit teszteltük személyesen, és pozitív tapasztalatokkal távoztunk. A fogadtatástól kezdve a felszolgáláson át a kilépőig figyelmes bánásmódban részesültünk. A teríték elegáns, fehér abroszos alapokon nyugszik, és csinos tányérokkal egészül ki, meg olyan fogásokkal, amik első hallásra egyszerűnek tűnnek, aztán hamar kiderül róluk, hogy nem azok. A Lazac Benedict egy étlapról szolidan eltitkolt, kellemes meglepetést okozó briósban érkezett. Az enyhén édes és pirított pékáru közrefogta a buggyantott tojást és a füstölt lazacot, a hollandi mártás pedig extrázta az összképet.
Kóstoltunk még uborkakrémlevest folyami rákkal és fürjtojással, majd rántott fogast ettünk, ami mellé tökfőzeléket társítottak. Itt jött a csavar: a tök kétféle textúrában volt jelen a tányéron, egy habosított és egy kockára vágott, sült verzióban. Desszertként dióhabot kértünk őszibarack sorbet-val és csokis-kókuszos crème brűléet, utóbbi egy tekintélyes tálban érkezett, tekintélyesen aranyozott csokidarabokkal a tetején. Krémes, gyümölcsös, örültünk neki. Ez a menü ugyan júliusban érhető el, de hasonló fogásokra számíthatunk a következő hónapokban is. Ha az adagok elsőre nem is tűnnek olyan nagynak, a menüsor közepén valószínűleg elszáll a kétség afelől, hogy elég lesz-e. Nekünk a desszerthez érve jóllakott a gyomrunk és a szépérzékünk is, de még egy macaront még elénk tettek búcsúzóul. Hát ilyen a város egyik legelegánsabb éttermében menüzni - bejelentkezni ajánlott.
