Az olasz konyhát nem szeretni elég ritkaságszámba megy: a legismertebb és legnépszerűbb nemzeti konyhaművészetről beszélünk. Nem kimondottan illeszkedik abba a szofisztikált trendbe, amit manapság a francia/ázsiai/baszk/skandináv gasztronómia diktál, de épp ezért is rajonganak érte sokan. Egy pizza mindig jóleshet, nem beszélve egy jól összerakott tésztaételről. Ha a komponensek minőségiek, baj nem lehet – gondolnánk. De ettünk már Olaszországban és itthon is kiváló hozzávalókkal összetett, de középszerű, vagy éppen szomorú ételeket is. És hiába van meg az öt-nyolc megbízható olasz a városban, tényleg mindig jól jön egy újabb biztos pont.Sejthettük, hogy magas minőséggel és óriási tapasztalattal állunk szemben, mikor megtudtuk, hogy a tulajdonosi kör egy része ugyanaz, mint a Robinson Étteremé, mely 1989 óta ismert topétterem. A csaknem 20 év alatt sok mindent megélt tóparti helyen enni jelenleg is élmény, pláne, hogy a közelmúltban ismét újrahúzták az egészet: erősebbé vált a steak vonal, a mediterrán ízek és a Hadzsala Krisztiánnal igencsak biztosra mentek. Nevüket ismerhetjük a régi Lou Lou-ból, a Baldaszti-csoport konyháiról, a Terminálból. A Robinson testvérétterme a Vendetta, így kézenfekvő volt átemelni Krisztián tudását, ötleteit, kreativitását az olasz tesóhoz így vált az étterem executive séfjévé.
Dizájnban egy fiatalos vonalat képzeljünk el, szénszálas dekorizzókkal, a mai divatnak megfelelő belsőépítészeti elemekkel. Nyoma sincs a trattoria érzésnek, de nem is ragaszkodunk ehhez, ha ízekben viszont eredetit kaphatunk. A régi Fontana Áruház földszintjén vagyunk. A Vendetta belső tere is hangulatos, mindehhez csatlakozik egy "télikert", vagyis egy fűthető, viszont pár perc alatt cabrióvá tehető etap, mely jó időben összeolvad az utcafronti asztalokkal. Nem kell félni, "elkapkodó" hoszteszek nincsenek, nem nyomják a képünkbe cipővásárlás alakalmával az ételfotókkal teletűzdelt ragadós, laminált menüt. Az illatok csalogatnak, a Vendettában mindig szép számmal ülnek, és igencsak jók a visszajelzések. A Fontana régi ablakait fess, bárddal pózoló szakácsok, séfek képei díszítik, ami elsőre furcsa lehet, de beillenének GQ vagy Esquire címlapoknak is.
Éppen nyári menüváltás előtt jártunk náluk, és segítséggel próbáltunk azokra a fogásokra fókuszálni, amelyek a kvázi állandó felhozatalt képezik. Ilyenek például a bruschetták, melyeket a Vendettára hangoltak és a pirítósos megoldás helyett egy szendvicsesebb irányba indultak el. Ezáltal roppant laktató előételre készüljünk, mi is beleestünk a hibába, hogy úgy haraptuk a mascarpone alapon marinált rákkal, citrommal, édesköménnyel, almával és korianderrel, vagy éppen San Daniele sonkakrémmel, datolyával és paradicsomraguval megpakolt bruschettákat, mintha nem lenne holnap. Fantáziadús kezdések.
Eltekintettünk a levesektől, salátáktól és a húsételektől is, mert az olasznál a pizza-rizottó-tészta vonalra szeretünk fókuszálni. Mindenből megvan a klasszikus, ugyanúgy rendelhetünk egy pikáns arrabbiatát, ahogy a carbonara is autentikusan készül. A rizottó mindig kényes pont, de szerencsére könnyedén abszolválták és a fokhagymás garnélával kínált, sáfrányos rizs egytál eléggé rendben volt. Korrekt házi strozzapretit is kóstoltunk lazaccal és zöldborsóval – gyönyörű színben érkezett, nagy adag volt és bőven túllépett az unásig ismételt tésztákon. Pizzában pedig jócskán feliratkoztak nálunk a 10-es toplistánkra, melyben éttermi és street food helyek is szerepelnek. Hajszálvékony tészta, roppanós széllel, épp elégséges, nagyon friss feltétekkel. A paradicsomszósz nem édeskés, a mi spenótos-ricottásunkra pedig krémes ricotta és bébispenót halmozódik. Desszertben a tiramisúra szavazunk, ami a kevésbé tésztás, inkább krémes iskola képviselője. A tészták és a pizzák is 2500 forinttól kezdődnek.Szóval, ha úgy jön ki a lépés, hogy besorolunk a turisták mögé és vásárolunk, netán csak sétálunk a Vácin, megéhezünk és biztosan jót szeretnénk a pénzünkért, akkor simán ajánljuk a Vendettát. Kellemes szerviz, jó ízek és emberes adagok várnak.
