Sok kis konyhai szemetes sokra megy, hogy mennyire, arról következzen pár számadat. A magyar hulladéktermelés mennyisége 3 és 4 millió tonna között változik, amiből a főváros termése körülbelül 700 ezer tonna. (Ez kommunális, vagyis vegyes hulladék, amit nem szelektíven gyűjtünk.) Ennek közel 60%-a kerül a rákospalotai HUHA-ba, Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőművébe, ahol a pusztítással a közjót szolgálják: nem szimplán elégetik a szemetet, hanem termikusan hasznosítják, amivel egy kerületnyi lakos éves villamosenergia-ellátását és egy kisebb lakótelep távhőigényét elégítik ki. Ők látják el hőenergiával a szomszédos Origo filmstúdiót, ahol épp New York életnagyságú díszletei épülnek egy krimisorozathoz.
Az „elfogyasztott” szemét mennyisége a hulladékhasznosító étvágyától is függ: nyáron kevesebb szemetet rendelnek be, mert kevesebb távhőre van szükség, télen értelemszerűen többet, ami pedig nem fér be ide, az a pusztazámori telepre megy. Ez Közép-Európa legnagyobb lerakója, a hulladék „végső nyughelye” – ha megtelik egy egység, földréteget raknak rá, cserjékkel ültetik be, mesterséges dombként létezik tovább.
Hogy a mi kukába hajított ételmaradékunk hol végzi, az attól is függ, hol lakunk: Észak-Budapest szemete jellemzően Rákospalotára (kb. 60%), Dél-Budapesté Pusztazámorra kerül (40%). Az erőmű kapacitása 420 ezer tonna, de ezt még nem érték el soha; 350-400 ezer tonnát égetnek egy évben.A szemét útjaNem kertelünk: a HUHA-ban büdös van. 260-300 kukásautó gördül be ide naponta, és az összeset lemérik érkezéskor és üresen is. A mérlegelőnek nevezett helyiségben évekre visszamenőleg is meg tudják állapítani, honnan mennyi szemét érkezett. Épp a legnagyobb kukásautó adatait rögzítették ottjártunkkor, a mérleg 10.300 kilót mutatott. Naponta 1000-1500 tonna hulladékot fogad a telep, míg a budapesti lakosság 2000-2500 tonnát termel. „Januárban nagyon érezni, hogy nincs fogyasztás, mert karácsonykor mindenki kiköltekezte magát” – magyarázza Fancsalszki Róbert üzemvezető. Ez február közepéig, a következő fizetéshullámig tart. Nyáron a turista- és rendezvényszezonban nő a hulladék mennyisége, annak ellenére, hogy a város a nyaralások miatt kiürül – sokkal több turista jön, mint ahányan elmennek.
Felsétálunk a rámpákon, amiken a már lemért kocsik a tárolókhoz vonulnak. Ezek mentén négy turbógépből hömpölyög a gőz, amelyek az el nem használt hőenergiát hűtik vissza 30 fok alá.
A kukásautóból a „bunkerbe” zúdítják a szemetet, ami ezután nem esik át semmilyen előkezelésen, nagyjából rögtön megy az égetőbe. Ami véletlenül kimarad, utólag kell belapátolni – ez sem a legjobb munka a telepen. Csizma, csomagolóanyag, tojáshéj, zöldhulladék – van itt minden. Legnagyobb megdöbbenésünkre a szemétben találtak már csecsemőt is, és volt olyan újszülött, amelyik még élt, és sikerült megmenteni.
Egy szemétégető üzem talán az utolsó hely, ahová szívesen szerveznénk osztálykirándulást, a HUHA-ban azonban hetente akár hét-nyolc iskoláscsoport is tiszteletét teszi, úgyhogy látogatói teret alakítottak ki a tárolóbunker fölött. Innen apokaliptikus látvány tárul az ember elé: egy körülbelül háromemeletes háznak megfelelő belmagasságú csarnokban tornyosul a főváros szemete. Polipmarkolóval egyengetik, ezután teszik bele a „garatba”, ahonnan a kazánba kerül. Rengeteg galamb lakomázik a kupacokból, ijedten szétrebbennek, mikor a markoló szétcsap köztük. A vezérlőtől megtudjuk, hogy 26 éve ez a munkája. Az üzemvezető szerint sokan régóta dolgoznak itt a munkakörülmények ellenére, „a szenvedélyükké válik a szemét pusztítása.”
Egyengetés közben a látványosan oda nem illő tárgyakat ki lehet szúrni. Találtak már (szerencsére hatástalanított) aknát és kézigránátot is, de ha a kazánban fel is robbannak, nem okoznak gondot, nagy a légtér, tehát a sprésdoboz, akkumulátor, festék mehet a közösbe. Gázpalackok is robbantak fel odabenn, de egy 2. világháborús bombát már nem bírna el a berendezés.
A négy darab kazánban az uralkodó hőmérséklet 1000 fok körüli, és körülbelül 30 perc alatt be is kebelezi a szemetet, aminek a fűtőértéke egy rosszabb minőségű barnaszénével egyenlő. 20% „hamu”, vagyis salak marad utána, amiből mágnessel kiszűrik a vasat és az újrahasznosításra érdemes fémeket. A többit teherautóra gyűjtik, ezzel takarják le a lerakott hulladékot Pusztazámoron, hogy ne fújja el a szél. A salak nem alkalmas trágyának vagy komposztnak, de lehetne belőle cementet készíteni autópálya-építkezésekhez, a németek, osztrákok élnek is a lehetőséggel.
0-24 órás ellenőrzés alatt tartják az égetőt, a vezérlőben gépészek, mérnökök, szakemberek dolgoznak váltott műszakban. A monitor éppen 1057 fokot mutatott a kazánban.
A káros égéstermékeket többlépcsős tisztítórendszeren keresztül szűrik, a leválasztott pernyét és maradékanyagokat veszélyes hulladékként kezelik, de ez az összhulladéknak mindössze csak a másfél százalékát teszi ki. „Nem mindegy, hogy lerakom, vagy elégetem ezt a rengeteg hulladékot, és 20% veszélytelen salak és 1,5 %-nyi veszélyes hulladék marad utána. Lényegesen kevesebb az utólag kezelendő maradék” – magyarázta Sámson László igazgató.
Vasvilla helyettA Fővárosi Hulladékhasznosító Mű 1982-ben épült, és a kétezres évek elején építettek ki benne korszerű és uniós előírásoknak megfelelő füstgáztisztító rendszert. Addig sok támadás érte az üzemet, mert nem tudta tartani a határértékeket. Innentől kezdve nem érkeztek olyan panaszok, hogy fekete füst szivárog a kéményből, és a kerület lakossága is megbékélt. Az igazgató szerint fontos, hogy „nyitottá” váltak, nyílt napokat tartanak, így a lakosok is látják, hogy bent is tisztaság van, komoly mérnöki munka folyik, nem pedig vasvillával szórják rá a szemetet a tűzre. Szerinte az emberközpontú megvalósítással el lehet fogadtatni a témát a nagyközönséggel, és erre külföldön egyre több kreatív példa akad: egy dán szemétégető tetejéről 300 méteres sípálya fut le sífelvonóval, nyáron hegyi kerékpározni lehet rajta, Párizsban pedig épült olyan, növényekkel befuttatott, irodaháznak tűnő üzem épült a Szajna partján, amelyből csupán egy egyméteres kémény lóg ki.
Mi azt feltételeztük, hogy a szemét mennyisége évről évre nő, de mint kiderült, tévesen. A 2008-as válság után drámaian csökkent a fogyasztókedv, és csökkent a hulladék mennyisége is. Azóta ismét növekedő pályára állt, de szelektív szétválogatásnak hála a kommunális hulladék mennyisége inkább stagnál. Egy új, 2-es számú hőerőmű építésén viszont egy ideje már gondolkodik a főváros és a kormány is – ha ez megépül, nem lesz szükség Pusztazámorra, és Budapesten lényegében nem lesz lerakott hulladék, csak újrahasznosított.
