Egyedülálló, a látás- és mozgássérültek igényeit is figyelembe vevő edzőterem nyílik Budapesten a SUHANJ! Alapítvány jóvoltából augusztus 1-jén. A SUHANJ! Fitness célja, hogy sérültek és nem sérültek együtt edzhessenek, így mindent úgy alakítottak ki, hogy az egyáltalán ne legyen az átlagostól eltérő, amellett, hogy mégis az. Az ehhez hasonló termek egyébként az egész kontinensen ritkaságnak számítanak, de a megálmodók remélik, hogy hamarosan divattá válnak majd. Körbenéztünk.

Egyre jobb helyzetben vannak Budapesten a látás- és mozgássérültek, de sokat kell még fejlődni annak érdekében, hogy mindenki azonos esélyekkel élhesse az életét. Az egyik nagy hiányosság az edzőtermekakadálymentesítése volt, jó pár olyan esetről hallottunk, hogy a sportolni vágyót 3-4 embernek kellett minden alkalommal be- és kisegíteni, arról pedig ne is beszéljünk, hogy edzés közben milyen nehézségekkel kellett szembesülniük.

Hiánypótlásként a SUHANJ!

Alapítvány jóvoltából megnyílt az ország első edzőterme, amely 100%-ban úgy került kialakításra, hogy az a sérülteknek is megfeleljen. A főleg triatlon- és futóversenyeiről ismert szervezetnek ez nem az első ilyen próbálkozása, egy mozgássérült gyerekekkel foglalkozó iskolában már korábban volt edzés lehetőség. A különleges gépek egyébként borzalmasan egyszerűek: különlegességük abban rejlik, hogy az ülések kifordíthatók, így kerekesszékkel is oda lehet férni. Gusztos Péter, az alapítvány társalapítója – Fenyvesi Zoltán, Till Attila Tiszta szívvel című filmjének főszereplőjének és az alapítvány egyik önkéntesének társaságában – elmondta, hogy még árban sincs nagy különbség, így nem érti, miért nem lehet több ilyen a városban.

A SUHANJ!

Alapítvány mindenre gondol, az akadálymentesítés pedig nem azt jelenti, hogy nincsen lépcső: a kialakításnál itt minden egyéb részletre is odafigyeltek, ilyen a pult magassága, a látássérülteknek tervezett vezetősávok, letapintható számok vannak a bilétákon, valamint a szekrényeken, de vannak hangoskönyvek, amelyek még azt is elmondják, hogy mivel hogyan kell eljutni a teremig. A lokáció kiválasztásánál fontos volt az is, hogy akadálymentesközlekedési eszközökkel megközelíthető legyen.

Természetesen a személyzet összeválogatásánál is fontos volt az „akadálymentesítés”: az itt dolgozók kivétel nélkül olyan, megfelelő szemléletű emberek, akik nem ijednek meg akkor, ha egy fogyatékkal élő jön be az ajtón, és ha olyan a helyzet, akkor segíteni is tudnak neki.

A hely azonban nem kifejezetten a fogyatékkalélőknek készült, a legfontosabb cél, hogy itt együtt tudjanak edzeni a sérültek a nem sérültekkel, és mindenki a hangulat, illetve a szolgáltatás színvonala miatt akarjon ide járni. Alapítványi szempontból azért is fontos a projekt, mert szeretnének ezentúl készségfejlesztő és terápiás foglalkozásokat szervezni, tehát az alapítvány szolgáltatásainak köre is bővülhetne általa.

A hely augusztus 1-jén nyílik, az ezt megelőző hétvégén pedig lesz két nyílt nap, amikor bárki eljöhet és kipróbálhatja a termet. A cél, hogy néhány éven belül ez a dolog ne legyen már különleges, hanem egyfajta trenddé váljon, ami mindenkinek csak előnyére válik.