Philip Zimbardo ismét Budapesten járt, ezúttal legújabb könyvét mutatta be nálunk, Zimbardóhoz pedig – persze a híres börtönkísérleten kívül – kapcsolódik az a kezdeményezés, amit a magyarokkal közösen dolgozott ki. A Hősök Tere projekt a résztvétre próbálja felhívni a figyelmet, és a közönnyel szeretne leszámolni, emellett pedig kezdeményei, hogy tegyünk meg apró dolgokat másokért.
Megint lezajlott a belvárosban egy kísérlet, ezúttal a Madách téren, amely arról szólt, hogy beépített emberek rosszulétet színleltek, és figyelték, hogy bizonyos idő alatt hányan mennek oda segíteni. Sajnos a számok lehangolóak voltak. A Hősök Tere adatai szerint Magyarországon tízből nyolcan úgy érzik, nem tenne értük senki, ha hirtelen segítségre lenne szükségük. Miközben legalább ugyanennyien tartják segítőkésznek magukat.
A Hősök Tere kezdeményezés tudományos hátterét a Heroic Imagination Project (HIP) adja, ami azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a hétköznapi hősiességet helyezi előtérbe és a bátor irányítás, vezetés fontosságát hangsúlyozza. A HIP székhelye San Franciscóban található, alapítója Dr. Philip Zimbardo szociálpszichológus, a Stanford Egyetem professzora, akit valószínű a magyaroknak sem kell bemutatni. A kezdeményezés célja, hogy pár év múlva annak az aránya, miszerint alig mennek oda az emberek a bajban lévő társukhoz, megnőjön.
A professzort az foglalkoztatja mostanában, hogy mi az, ami hőssé teszi az embereket. A 2014-ben indított kezdeményezés hosszas kutatási eredményein alapul. Zimbardo szerint a körülmények az emberből kihozhatnak rossz dolgokat. A féléves projektnek induló, majd hosszú távra tervező kezdeményezés arra inspirál másokat, hogy kezdjenek el tenni másokért, mert az nagyon jó érzés. Mi budapestiek pedig reménykedünk, hogy a Hősök Tere tréningeivel és városi szimulációival pár év múlva már olyan városban élhetünk, ahol tényleg figyelünk a másikra, és segítünk, ha erre szükség van.
