A Bajcsy Kórház – hivatalos nevén Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet – négy utca által határolva, a kerület kertvárosi részén helyezkedik el. A területre belépve a történelmi épületegyüttes, három különleges kialakítású, védett kémény és az ősfás park tűnik először szembe. A második benyomásunk a rendezettség, ami apró jelekből is látszik – nem csoda, hogy egy sikeres intézményről van szó, ahová országos szinten is jó gyógyulási eséllyel kerülnek be a betegek.

Történelmi épületegyüttesAz 1930-as években kezdték el építeni a mai Bajcsy Kórház épületegyüttesének első szakaszait a mostani Maglódi út mellett, a sörgyárak közelében. A cél az volt, hogy a Szegényház téren (a mai Rózsák terén) működő intézményt kihozzák a zsúfolt belvárosból, így a korszerűtlen szeretetotthon helyett az idős és ápolásra szoruló elesettek számára egy 1600 férőhelyes modern otthont teremtsenek.

Az építkezést 1930 nyarán kezdték és alig egy év alatt, 1931 őszére be is fejezték, az intézmény pedig a következő év nyarán kezdte meg a működését.

A terv az volt, hogy három épületet emelnek a területen: egy külön épületet az ápolásra szoruló, de egyébként egészséges gondozottak részére 1000 férőhellyel, egy effektív gyógyítást végző, kórházként működő épületet 450 férőhellyel, illetve egy kisebb épületet a tüdőbetegek részére 150 férőhellyel.

Végül csak az utóbbi két ház – a mai „A” és „E” épület – megépítésére került sor, a legnagyobb tömb a II. világháború miatt meghiúsult. Az épületek homlokzata klinkertégla borítást kapott, ami a mai napig elegáns megoldásnak számít.

A terveket két, ma már kevésbé ismert építész, Maróthy Kálmán és Szabolcs Ferenc készítette, a tervek egyesítésében azonban közreműködött Rimanóczy Gyula, a kor egyik meghatározó építésze, akinek többek között a Pasaréti templom, a Pasaréti téri autóbusz-végállomás, a Bosnyák téri templom, a Műszaki Egyetem „R” épülete és számos kiváló villaépület tervét is köszönhetjük.

A gondosan megtervezett, ősfákkal teli belső kertben Ohmann Béla szobrait és az úgynevezett professzorok tornyát találjuk, ami a kórház iskolateremtő orvosegyéniségeinek állít emléket. A torony sziluettje a kórházi logóba is bekerült.

Elsőként az „A” jelű kórházi épületbe lépünk be. A bejáratnál egy hangulatos előtér fogad minket, az ajtóval szemben egy ülőfülke, az emelet levegős folyosóit pedig egy nagyvonalú, oszlopos lépcsőházon, illetve saroklépcsőn keresztül érhetjük el.

A termek kézzel gyártott, különböző színű csempéit a pécsi Zsolnay-gyár szállította – az élénk színek állítólag pozitívan hatnak a betegekre. Az ajtók fém vázat kaptak, a folyosókat pedig olyan finomra csiszolt üveg-márvány anyaggal borították, amit még a mai technológiákkal sem tudják szépen rekonstruálni, ha valahol pótlásra szorul.

„A részleteken is látszik, hogy nagyvonalú megoldásokat alkalmaztak, amelyekre ma már nem nyílik lehetőség.” – állapítja meg a bejáráson részt vevő Semmelweis Tamás építész, aki az Építéstudományi Egyesület Egészségügyi Szakosztálya révén maga is számos egészségügyi épülettel foglalkozott már munkája során.

A tüdőosztálynak helyet adó épület hatalmas teraszaival, déli tájolásával, sporteszközeivel, külön sétálókertjével a legmodernebbek közé tartozott Európában. Szükség is volt a korszerű betegápolásra, hiszen – ahogy ez a Korányiról írott cikkünkből is kiderül – a TBC akkoriban népbetegségnek számított.

Furcsának tűnhet, de az egykor ipari üzemekkel tarkított kerület levegője ma a legjobb a fővárosban. A régi gyárakat raktárak, légszennyezést okozó termelést nem végző üzemek váltották, a kerületben viszonylag sok a zöld terület, és magasabban is fekszik, mint a pesti kerületek többsége.A kórház maA történelmi falak mellé az évtizedek folyamán több, főként kiszolgáló épület is került, többek között az 1973-ban átadott igazgatósági épület, vagy például a '90-es években épült új konyha és ebédlő.

A legjelentősebb fejlesztésre az ezredforduló után került sor egy több mint 30 éves terv megvalósításával: 2006-ban adták át az intézmény új diagnosztikai és műtéti tömbjét, amely közvetlenül a régi kórházépület mellé, vele szoros egységet alkotva épült.

A több mint 10 milliárd forint értékű beruházás eredményeképp egy modern, valóban világszínvonalú tömb jött létre a korábbi „H” épület helyén. Mementóul megőrizték az egykori épületen elhelyezett Budapest-címert, ami a bejárati rész fölött kapott helyet. A terveket az ALTANA Építész és Épületgépész Mérnökiroda, illetve Bihary László vezető tervező készítette.

Az orvosok az egész intézményben a legmodernebb technológiákkal dolgoznak: a digitális képarchiváló és leletező rendszer (PACS) például összeköttetést teremt a kórház osztályai között, így bármelyik leletet láthatják a kollégák.

A racionális szerkesztésű épületegyüttes ma jó általános állapotban van. A tudatos építkezés jele, hogy a felújításokat a falakkal és a csövekkel kezdték – mondta el Horváth Gabriella építészmérnök, aki hosszú ideje felügyeli az intézmény felújításait.

A tervezés során az egyik elsődleges cél az volt, hogy az épületegyüttes alatt húzódó alagútrendszeren – illetve egy helyen egy híd segítségével – minden pavilon össze legyen kötve, illetve bekötötték a rendszerbe a kiszolgáló épületeket, a mosodát, a kazánházat is, így ezeken keresztül megoldható a közművek vezetése, az étel, a gyógyszerek, az ágynemű vagy éppen a betegek szállítása, függetlenül a külső időjárási körülményektől.

Az épületben helyet kapott egy meghitt kápolna is. A nemes arányú, barátságos belső teret Horváth Gabriella építész és Temesváry Csilla belsőépítész tervei szerint alakították ki. A fény a felső bevilágítón keresztül érkezik a fehér falakra és az egyszerű fehérmárvány oltárasztalra. Az oltár fölött a névadó Árpád-házi Szent Erzsébet fatáblára festett mása látható: az alkotás Angyal Júlia tehetségét dicséri.

Nem csak kórházAz intézmény nem csupán a Maglódi úton található épületegyüttest foglalja magában, a Bajcsyhoz több szakrendelő is tartozik a kerületben, sőt annak határán túl is. Ezek közül egy műemléki védelem alatt álló házat látogattunk meg a Kőbányai úton, a Népliget szélénél. Az oszlopokon álló épület 1949-ben készült el Molnár Pál építész tervei alapján. Alaprajza legyezőszerű, külseje tégla- és betonborítást kapott, ennek egy részén betonpengék szabnak szabályos ritmust.

A főbejárat egy kis hídon keresztül érhető el, innen érjük el a védett aulát, ahonnan a különleges szögben elhelyezett, egyszerű, de mégis nagyon szép, csőkorláttal kísért lépcsőház nyílik. A kissé eldugott és nem túl fényes állapotban lévő rendelő kis felújítás után még évtizedekig szolgálhatná a betegeket, építészeti értéke ugyanis első látásra is világos.

Az egész intézménnyel való első „találkozásunk” egyébként egy kulturált honlapon keresztül történik. Később, a területére lépve azonnal néhány olyan külső jegy tűnik fel, amelyet máshol eddig még nem láttunk. A porta után egy üdvözlőtáblával találkozunk, a kertben virágok, egy másik fémtáblát éppen egy munkatárs festi. Ezek apróságok, önmagában ettől nem gyógyul meg senki.

Mégis, mindez a betegek és a látogatók közérzetéhez pozitívan járul hozzá, ahogy az is, hogy a folyosón az orvosok, az ápolók és a munkatársak neve és egy kis fotó is ki van függesztve, így a betegek név szerint ismerik az őket gyógyítókat, a különböző vizsgálatokra tartva könnyebb megtalálni az orvosokat és talán egy kedves szót válthatnak a takarítóval, aki a szobát tisztogatja. „Rengeteg köszönőlevelet kapunk a betegektől. Számomra egy nagy öröm, hogy a sokat szidott magyar egészségügyben vannak ilyen szigetek és ezt mások is észreveszik.” – mondja Dr. Bodnár Attila főigazgató.

Mindez azt mutatja, hogy okos fejlesztésekkel, holisztikus szemlélettel még a magyar viszonyok között is ki lehet alakítani olyan környezetet, ahol ha nem is jól, de legalább méltóképp érzik magukat a betegek és a családtagok – és ehhez még nem is feltétlenül csak pénz kell.