A nemrégiben New Yorkból Budapestre költöző Alia Akkam meséli el a Food52egyik cikkében, hogyan fedezte fel fokozatosan a fővárosban megbújó klasszikus magyar desszerteket, a rigójancsit, a somlói galuskát, aztán a tipikus karácsonyi menüt, a halászlevet, a töltött káposztát tejföllel, majd megismerkedett a bejglivel.
Eredetéről pedig Vajda Pierre-t kérdezte, aki elmesélte, hogy a német-jiddis eredetű szó lópatkót jelent, illetve azt, hogy ‘meghajlítani’, a Czifray szakácskönyv 1830-as kiadásában pedig már megemlítik a bejglit, vagy legalábbis egy félhold alakú mákos töltelékű süteményt. A félhold alak egyébként valószínűleg a törököktől eredeztethető.
Vajda Pierre szerint ennek a süteménynek igazi családösszetartó ereje van, hiszen együtt lehet készíteni, egy egész napos tevékenység, diót, mákot darálni, tölteléket készíteni, tésztát gyúrni. A bejgli az ünnepek édességévé vált, ez a szertartás pedig erősíti a családi köteléket, hiszen ilyenkor mindenki a konyhában nyüzsög. A cikk írója, Alia Akkam kiemeli kedvenc desszertezőjét, az Édesemet, melynek tulajdonosa, Márk Szonja elmeséli, hogy hiába a sok különböző hívogató sütemény, karácsony előtt szinte mindenki csak a bejglit akarja, így már jó előre betáraz. Pedig Szonja számára a bejglinél izgalmasabb kísérlet például a mákos guba.
