Budapesten néhány éve robbant a szabadulószoba-forradalom, és most már ezek a játékok ugyanúgy hozzátartoznak a város ismertetőjegyeihez, mint a romkocsmák vagy a gyógyfürdők. Sokfelé mehetünk, hogy aztán egy „60 percetek van, sok sikert!” – jellegű jókívánsággal ránk zárják egy díszletbe öltöztetett helyiség ajtaját. Ilyen a Jászai Mari tér közelében lévő MystiqueRoom is, ahol egy középkori katedrálisba, Japánba vagy Egyiptomba vezettek eddig azok a bizonyos ajtók. Most viszont van egy még nagyobb távolságot áthidaló terep: a legújabb, Cosmos nevű játékban egyenesen az űrbe, és ezzel együtt Közép-Európa első virtuális szabadulószobájába teleportálják az embert.
Az első szembetűnő különbség az, hogy a szobába lépve nem díszlet fogad, hanem 6 darab fotel egy menő, csillagos "led-égbolt" alatt. A fotelekben pedig 6 darab oculus riftet találunk, vagyis egy olyan spéci szemüveget, amellyel a virtuális valóságban kötünk ki. A mínusz egyedik feladat: kalibrálni kell az eszközt, vagyis el kell érni, hogy felismerje és megjegyezze a kezünket, hiszen ezt fogjuk használni a továbbiakban.
És ha ez megvan, indul a játék: avatárként ébredünk az űrállomáson, és miután csekkoltuk fémbe bújtatott virtuális kezeinket, máris átintegethetünk társainknak, akik mellettünk és velünk szemben próbálnak rájönni, hogyan tovább. Innentől jön a már ismert forgatókönyv, már ami a 60 perces időkorlátot illeti, viszont itt most tárgyakat mozgató energiával, lézerrel és repüléssel kell kivitelezni a feladatokat. A megoldásokat egyébként végig együtt kell keresni, egy igazi csapatjátékról van szó. Innentől már nem árulunk el több kulisszatitkot, csak annyit, hogy a tér, amibe belecsöppenünk szépen, 3D-ben van kidolgozva, vagyis bátran nézelődhetünk minden irányba.
Előzetesen persze egy minitréning jár mindenkinek a kézmozgásokkal kapcsolatban, és ha játék közben elakadnánk, akkor a stábtól kapunk segítséget, tippeket. Ők egy kamerán keresztül követik a játékot, és emellett a játékosokat is látják kívülről. Utóbbit egyébként utólag mi is visszanézhetjük, jókat lehet nevetni azon, ahogy nagy erőkkel mutogatnak a résztvevők jobbra-balra-előre.
Felmerülhet a kérdés: ha éppen nem a 2000-es évek digitális bennszülötteinek kasztjába tartozunk, hogyan tudjuk használni a technikát, és még élvezni is? Nagyon könnyen. Borzasztó gyorsan rá lehet érezni a játék menetére. A csapat megosztotta velünk, hogy nagyszülők is jártak már náluk, és alig tudtak elszakadni a virtuális valóságtól. Tehát bátran jöhet az egész család, és attól függetlenül, hogy minden bizonnyal a 7 éves családtag lesz legjobban képben, mindenkinek újszerű, izgalmas 60 percet jelenthet a játék és az eszköz, amit egyébként ilyen formában nem lehet máshol kipróbálni. A program (4990 Ft/fő) több nyelven elérhető, időpontot ITT lehet foglalni.
