Budai chill kontra pesti nyüzsi, avagy fővárosiak vallanak a "másik térfélről"

A költözés oka legtöbb esetben a megváltozott magánéleti vagy munkahelyi viszonyokban keresendő, illetve ahogy idősödik az ember, egyre kevésbé igényli már a pörgést és inkább nyugalomra vágyik. Aki megteheti, és megvan rá a megfelelő anyagi háttere, általában ezért hagyja maga mögött a pesti nyüzsgést, és választja a békésebb budai övezetet.SztereotípiákA "burzsuj budai" kifejezés nem csupán a fővárosban, hanem országszerte ismert előítéletként él. Alanyaink közül többen belefutottak ebbe átköltözésüket követően, például a "pestvidéki romantikát" a budai kiegyensúlyozottságra cserélő Orsi. "Egész életemben a 17. kerületben laktam, ahol megesett, hogy lóval mentek az emberek gyorsétterembe, vagy hogy teheneket láttam legelészni a buszról. A közelmúltban adódott egy lehetőség, és úgy gondoltam, próbáljuk meg. Az előítélek persze bennem is megvoltak, de hagytam, hogy meggyőzzön a környezet. Kezdeti tapasztalataim alapján kétféle végletet figyeltem meg: a házban, ahol laktam, akadt olyan, aki annyira beképzelt, hogy saját magának se köszönt, míg találkoztam az ellenkezőjével is, a végtelenül kedves és udvarias típussal. Értek kellemes csalódások is, például egy hete sem laktam még az új helyen, amikor a hentes nem tudott visszaadni, mire megkérdezte, sűrűn járok-e erre, és miután közöltem, hogy nemrég közöltem ide, kedvesen felajánlotta, hogy majd legközelebb odaadhatom."

A Zuglót elhagyó 24 éves Márton mindössze augusztus óta él Budán, és a bevallottan elfogult benyomásai alapján az ottani emberek kicsit mosolygósabbak, igényesebbek és kevésbé gondterheltek. "Az utóbbi időben a tudatomba égett a jómódú, gyerekeiket iskolába/különórákra hordó, folyamatosan telefonon lógó szülők látványa. Az emberek kevésbé préselődnek egymáshoz a villamoson és ritkábbak az ordenáré jelenetek. Az elsőre legszembetűnőbb különbség a társadalom szegényebb rétegeinek relatív hiánya és annak következményei. Más a boltok kínálata, más az emberek ruházata, más autók, más épületek vesznek körbe, és kevesebb hulladék van az utcákon. Mintha az a pár kilométer, amivel közelebb vagyunk Nyugat-Európához, ennyit számítana. A folyamat megdöbbenés része viszont nem a kiköltözéskor történt, hanem amikor a megváltozott látványt megszokva néhány héttel később Pestre átjárva ellenkező irányban tűnt fel a kontraszt.”

A 28 évnyi budai létet követően a folyót átszelő Krisztina még budaiként találkozott némi ellenérzéssel új munkahelyén. "Eleinte furcsálltam, hogy majd’ mindenki nagy pestinek tartja magát, és hogy ők bizony át nem teszik a lábukat Budára. Pedig nem nagyon volt viszonyítási alapjuk.” Ide kapcsolódnak a Pesten felnőtt Pisti szavai: "Rendkívüli módon idegesített a bizonyos ’Budai vagyok, nem pesti’ Facebook-csoport, plusz nem értettem a környezetemben észlelt Budától való ódzkodást sem. Rengeteg csodás hely van ott – hogy egy példát is mondjak, a Parkerdő –, amelyek az agyonsztárolt Normafával ellentétben nincsenek rendesen kihasználva." Természetesen nem általános érvényű kijelentések ezek, és alanyaink közül többen vannak olyanok, akik nem látnak éles különbséget a keleti oldal és a nyugati oldal között.
Közlekedés, közbiztonságMindannyian ismerjük a belvárosi parkolás maceráit: egy hétköznap délután parkolóhelyet nehezebb találni, mint kályha mellett melegedő hóembert. "Amíg az V. kerületben éltem, mindenhová gyalog vagy tömegközlekedéssel jártam, a metró ebből a szempontból óriási előny. Korábban Buda egyik hátrányának számított, hogy nehéz volt bejutni oda, ám a 4-es metró vagy a fonódó villamoshálózat elkészülte óta jóval könnyebb a dolgunk. Nemrég váltottam egyébként budakeszi úti teljes nyugalomra. A környéken egyedül néhány autós idegesít, akik a 30-as táblánál néha 50-nel hajtanak – ilyenkor rájuk szólok, hogy legyenek szívesek lassítani” – meséli első tapasztalatait a térfélváltás fő okának a sok belvárosi turistát és az idegesítő legénybúcsús társaságokat megjelölő Pisti.

"Budán is a 7-es busz vonalán laktam és most Pesten is ugyanezen a vonalon lakom. Semmi különbséget nem tapasztaltam. Az igazság viszont az, hogy az elmúlt években nagyon sokat változott jó irányba a tömegközlekedés. Gondolok itt a 4-6-os villamos 24 órás üzemidejére, vagy az 1-es villamos útvonalára és persze a 4-es metróra. Hiába van autóm, itt a fővárosban a tömegközlekedést favorizálom. Szerintem ebből a szempontból mindegy, melyik oldalon lakik az ember” – az évtizedeket Budán töltő Zoltán tehát nem nagyon lát komolyabb különbségeket Pestre költözése óta.Kardinális kérdés a közbiztonság, leginkább egy bulit követő éjszakai vagy hajnali hazaindulás alkalmával. "Budán születtem, de még kiskoromban átköltöztünk Pest egyik legellentmondásosabb részébe, a VIII. kerületbe. A Bródy Sándor utca nem volt egy napon említhető mondjuk a József utcával, az Orczy térrel vagy a Népszínház utcával, kevésbé számított barátságtalannak a környék. Szerencsémre a viszonylag nagyobb testalkatom miatt elkerültem mindenfajta atrocitást, az itt eltöltött több mint tíz év alatt soha nem volt semmi gondom, noha nem ritkán mentem haza az éjszaka közepén. Ezzel együtt bőven meg tudom érteni azokat a hölgyeket, akik nem szívesen bóklásztak ilyenkor a Józsefváros rejtett zugaiban" – András szerint mégis van az egész pesti légkörben valami szerethető, valami bensőséges.

Utóbbi két jelzőt ritkábban emlegetik az emberek az éjszakaibuszon zötykölődve, már amikor sikerül hajnaltájt elcsípniük egyet. Persze nemcsak azokra vonatkozik ez, akik a pesti külvárosokból jártak be bulizni, hanem azokra is, akik Buda távolabbi pontjain éltek.

Orsi, Dóra és Krisztina megfoghatja egymás kezét ebből a szempontból. "Az éjszakait felejtsd el. Háromszor meggondoltam, elinduljak-e este, mert sokkal több előre tervezést igényeltek a budai mindennapok. Éjfél után összesen, ha három busz volt, ami a Széll Kálmán tértől továbbvitt” – mondja Orsi, akinek az élményei Krisztina szavaiban is visszaköszönnek. "Munkába vagy szórakozóhelyre 50 percet kellett utaznom, emiatt tisztára úgy éreztem, mintha vidéken élnék. Az éjjeli hazajutás Albertfalvára nemegyszer másfél órát vett igénybe, ugyanis a Móriczról 40 percenként járt csak a busz." Még budafoki lakosként Dórának többször okozott kellemetlenséget egy-egy kora hajnali hazamenetel: "A XXII. kerületbe két busz vitt el éjjel; az egyik negyed 1-kor, a másik negyed 3-kor indult, utána már csak reggel 5-kor jött a következő… Ráadásul a hegy tetejére egyik sem vitt fel, a sofőr kirakott kb. az alján, és sétálhattam”.

Szerinte a fentebb említett sztereotípiák inkább a vidékről Budapestre költözők fejében élnek.

A Budán született és 6 éve túloldali lakos, Dani a zsúfoltság pozitív oldalát próbálja nézni, merthogy ilyen is van: "Az első benyomásaim nem voltak annyira jelentősek, hiszen sokat jártam át Pestre, így nem nagyon látok különbséget az emberek mentalitásában. Az Üllői út és a nagykörút sarkán lakom, ami mondanom sem kell, eléggé zajos és hangos, ugyanakkor igyekszem a környék praktikusságára gondolni: minden közel van és sokkal egyszerűbb a közlekedés."Zsúfoltság, mindennapokSzinte valamennyien egyetértettek abban, hogy Buda egyes részein problémát okoz a közvetlen közelben lévő boltok, üzletek hiánya és "ha csak le kell ugrani valamiért", az is minimum egy megállónyi buszozásba vagy hosszabb sétába kerül. "Amíg a 17. kerületben, az isten háta mögött is két lépésre volt tőlem egy kisbolt, háromra egy dohánybolt, addig a budai környékemen egyetlen egy hentesüzlet működött, az is horror áron. Egy nagyobb bevásárlásért autóba kellett ülnöm. Egyszer egy szombati nap orrsprayt akartam venni, és mire találtam egy üzletet, ahol lehetett kapni, addigra bezárt.” – mondja Orsi, aki néhány szolgáltatás Pesthez képesti dupla árának sem örült túlzottan.

"Ha az ember lement éjszaka az utcára, simán talált magának éjszaka boltot százméteres közelben, ha némileg ittas állapotban tért haza az éjszakai 7-es busszal, akkor egy teljes szociológiai tanulmányt készíthetett a fiatal bulizók egyes fajtáiról, míg a Blaha Lujza téren lenge öltözetű lányok tettek már-már visszautasíthatatlan üzleti ajánlatokat minden arra tévedő hímegyednek. Ezzel szemben Budán kifejezetten steril az élet. Jelenleg Kelenföldön tengetem napjaimat, és kétségbe esem, ha hajnali 3-kor csokit szeretnék enni, de nincs otthon. Közhely, de a fiatalos légkör, a nyüzsgés, a hangzavar és a lárma az, ami engem fiatalon tartott Pesten. Budán azonban csak a csend és a békesség van, amely kicsit talán engem is megöregít.” – András utolsó gondolataiban visszacsengenek az ismert mondás igazságai.

A véleményekből kiderülnek tehát, amit eddig is sejtettünk, hogy Budának és Pestnek egyaránt vannak árnyoldalai és előnyei is. Mi mindenesetre mindkettőt egyformán szeretjük és mindkét térfélben megtaláltuk a szépséget, mert bizony akad bőven.