Egy csodás épület: a Zeneakadémia

Az alapítás Liszt Ferenc 1871-től egyre több időt töltött Pesten. Ezzel szoros összefüggésben egyre többen szorgalmazták a Zeneakadémia megalapítását, amire végül 1875-ben került sor.

Az oktatás kezdetben a mester lakásában folyt, majd 1879-re Láng Adolf tervei alapján megépült a ma Régi Zeneakadémiának nevezett épület a Vörösmarty és a Sugár (Andrássy) út sarkán.

A külső

A megnövekedett igények miatt azonban hamarosan szükségessé vált egy új épület felépítése, melyre végül 1904 és 1907 között került sor Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A Zeneakadémia igazi Gesamtkunstwerk, vagyis összművészeti alkotás, amelyen a legkiválóbb építészek, statikusok, képző- és iparművészek dolgoztak. A felhasznált anyagok igényesek, a stílusok keveredése pedig igazán eredeti műalkotást eredményeztek.

A homlokzat – eredetileg jóval több szecessziós elemet tartalmazó – tervei a megrendelő kormány nyomására az udvar által preferált barokk elemek irányába ment el. A kerámia helyett kőelemek uralják a külső képet: a homlokzat sóskúti mészkő burkolatot kapott, míg a lábazat faragott és csiszolt gránittömbökből áll. A kő és bronz szobrokat Stróbl Alajos, Telcs Ede, Szabó Antal, Maróti Géza és Senyei Károly készítették.

Az épület vasbeton födém- erkély- és tetőszerkezeteit a Franciaországban is megfordult neves építőmérnök, Zielinski Szilárd tervezte.

Ez a manapság széles körben elterjedt technológia ekkor még teljesen újszerűnek – és a hagyományos megoldásokhoz képest drágábbnak - számított, így a Zeneakadémia az első magyar középület, amelyben vasbeton szerkezeteket alkalmaztak.

Az épületbe lépve

Kivételesen szép az épület eredeti állapotban megőrzött, a legutóbbi felújítás során eredeti festését is visszakapott belső tere, amelyet a Zeneakadémia által szervezett vezetéssel tekintettünk meg. Azért is ajánlott így megnézni az épületet, mert a komplex ikonográfiai program szerint készült, rendkívül összetett szimbólumrendszert nehéz lenne másképp megérteni, ráadásul vezetőnk felkészült és szórakoztató.

Az alacsony földszinti előcsarnok zöld félhomályában egy mocsárvilág jelenik meg: erre utalnak a Róth Miksa által készített ólomkeretes ablaküvegek motívumai, valamint a stilizált vízinövényeket, nádat és bogarakat ábrázoló mintákon keresztül beszűrődő napfény is. Mindez a látványos, álomszerű hatás a felújítás óta még tisztábban érvényesül.

Róth egyébként a bécsi Julius Hoffmann mintakönyve alapján dolgozott, ami a bécsi és a magyar szecesszió kapcsolatát tükrözi, csakúgy, mint a földszinti csarnok két falfestménye, amely az egyházi és a világi zenét jelképezi. A két zenei világ közötti kapcsot az alapító Liszt személyében kell keresnünk: a zeneszerző fiatal korában egyházi pályára készült, az 1860-as években pedig belépett az egyházi rendbe. A festményeken látható alakok finom ritmikus mozdulataiban az egyházi és a világi zene jellemzői motívumait fedezhetjük fel.

A freskók, csakúgy, mint a nagyterem bejárata fölötti domborművek, az apollóni és a dionüszoszi zene ellentétpárjaiként is értelmezhetőek. Míg az előbbi lantján játszik, utóbbi a csörgődobjáról – és kicsapongásairól – ismert.

A festő, Körösfői-Kriesch Aladár a gödöllői művészkolónia egyik vezetője volt és társaival – Ruskin és a preraffaeliták hatására – a középkori festési technikákat próbálták feleleveníteni. Ennek nyomait megtalálhatjuk ezeken a képeken is.

A két freskó által közrefogott területen helyezkedik el a grottaszerűen kiképzett, vicsorgó maszkok, lantos kentaurok, csörgődobos bacchánsnők között található a mocsár istenségeiként ismert Najádok (másképpen Nereidák) kútja. Feltűnik továbbá a sípján játszó Pán, a groteszk vízköpő ábrázatát kagylókból és csigákból képezték ki az alkotók.

Az előcsarnokban huszonkét, eozinmázzal díszített gömböt találunk, amiben a hagyomány szerint „a zene szelleme” lakik – nem véletlen, hogy a tanulók vizsga előtt versenyt futnak, hogy megérinthessék. A gyártásra először egy olcsóbb céget néztek ki, de mivel rendkívül nehéz technikáról van szó, a megbízhatóbbnak tartott Zsolnay gyártotta az eredetieket és a pécsi cég vett részt a felújításban is.

Az előcsarnokból a fémvázas galériával tagolt, háromszintes, szecessziós konzolokkal díszített könyvtár felé indulunk, majd benézünk a Sir Georg Soltiról elnevezett terembe. A művész hat évig tanult a Zeneakadémián, majd a már befutott karmester-zongoraművész anyagilag is támogatta az intézményt.

A terem egyik különlegessége, hogy a szöveteket a korabeli, 1907-es anyagokból, az eredeti szövőszékkel készítették el újra.

A falon található, patkó alakú kis réztárgyak az akkoriban technikai újdonságnak számító központi porszívórendszer elemei voltak.

A kisterem és a nagyterem között található átrium a legutóbbi felújítás alkalmával nyerte el mai formáját. Manapság kisebb időszaki tárlatokat találunk itt. Régen innen szellőztettek, de a ventilátorok túl hangosak voltak, ezért az elavult technológiákat a lehető legmodernebbekre cserélték. Ennek segítségével állítható többek között a fény, a pára, a hőmérséklet – amelyet akár az egyes próbák jellegéhez is lehet állítani.

Az első emeleti előcsarnok dísze a S akik az életet keresik, elzarándokolnak a művészet forrásához (röviden A művészet kútja) című festmény, szintén Körösfői-Kriesch Aladár alkotása. Az emelet a mocsárvilágból kiemelkedő zene szigeteként értelmezhető, a keresztény és középkori motívumokat is tartalmazó szecessziós-szimbolista festmény a zenét az élet forrásává emeli. A virágfüzérbe öltöző nőalakok az építészetet, festészetet, szobrászatot, irodalmat és zenét szimbolizálják, körülöttük pedig muzsikáló angyalsereg hódol.

A nagyterem ennek a rendkívül összetett, allegorikus világnak a középpontja, ahol a hívők, vagyis a hallgatók az oltár, azaz a színpad körül ülnek és részt vesznek az áldozat bemutatásában, vagyis a zene élvezetében.

A terem viszonylag nagyméretű erkéllyel rendelkezik, ami Zielinski már említett megoldásainak köszönhető. A színpad különlegessége, hogy mögötte is helyet lehet foglalni, a kétoldalt elhelyezett páholyokban pedig a mindenkori rektorok és a tanárok foglalhatnak helyet.

Mivel fontos szempont volt, hogy az épülethez csak hazai anyagokat használjanak, ezért márvány helyett csak gránitot láthatunk ebben a teremben, az arany helyett pedig polírozott réz alkalmazása mellett döntöttek.

A szellőzőrácsok a bécsi Sezession kiállítási palotájának babérlevelekből álló kupoláját idézik.

Az épület manapságA Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem a város egyik legfontosabb koncerthelyszíne, oktatási intézményként pedig 80 tanárnak és – a világ minden tájáról érkező – 800 hallgatónak ad otthont.

Az épület felújítása 2011-ben indult meg Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc tervei alapján és a színvonalas, az eredeti tervek, leírások, archív fotók figyelembe vételével történt és a csúcstechnikát is alkalmazó rekonstrukció az idei év elején Europa Nostra-díjat érdemelt a legjobb helyreállítási gyakorlatok kiemelkedő példájaként. Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy az előcsarnokok a nyomasztó szoci színek helyett végre visszakapták az eredeti festésüket.

A rekonstruálandó, Voit und Söhne által épített eredeti orgona szintén párját ritkítja, hiszen ilyen méretű hangszert csak két oktatási intézményben, a Yale Egyetemen és a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban találunk az egész világon.

A koncerttermek, csakúgy, mint a kisebb próbatermek tökéletes hangelnyelő rendszerekkel, szigeteléssel és ahol lehet, dupla ajtókkal vannak ellátva, hogy semmi ne zavarja meg a zene élvezetét. A felújítás után – a szakértők szerint is – a világ egyik legjobb akusztikájú koncertterme lett a Zeneakadémiáé, amelyhez éppúgy hozzájárul a korabeli és a legmodernebb technológia.

A kimagaslóan jó hangzáshoz többek között az olajozott akácparketta alatt elhelyezett gumiágyazat is hozzájárul.

Úgy látszik, hogy nemcsak az épület rekonstrukciója és kimagasló hangzása arat elismerést, a reklámfilmmel sem tudtak mellényúlni: a közelmúltban derült ki, hogy az Europa Nostra-díj mellett egy másik rangos elismerést is kapott az intézmény. Idén készült el az egyetem első imázsfilmje Géczy Dávid rendezésében, a fényképezés Dobóczy Balázs munkája, a zenét pedig egy volt hallgató, Kutrik Bence írta.

A film még idén elnyerte a rangos 51. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál
Ezüst Hugo-díját. Az épület, előzetes bejelentkezés után látogatható. Sem ezt, sem a koncertélményt nem szabad kihagyni!