Igen, valóban polgárpukkasztó és obszcén a neve. Igen, megosztó is. A „ne ítélj elsőre” szlogen azonban nagyon illik a Faszaládéra, amely márciusban nyílt, és azóta csodájára járnak a húsimádók. Mi sem maradtunk ki az ötödik kerületi „hamburgernegyed” közepén nyílt kolbászozó teszteléséből.

Nyitásként naná, hogy a szokatlan keresztelő eredetére voltunk kíváncsiak. Az alapító Sajben Csaba egyedül próbálta megvalósítani az ötletet, majd Kurucz Attila, később Benkő Zoltán társulásával sikerült a szintlépés. Kezdetben poénból emlegették Faszaládénak majdani vállalkozásukat, amit elsőre persze ők is erősnek találtak, végül azonban azt vették észre, hogy folyton így hívják egymás között az üzletet. A kezdeti feszengés után a vevőkör is megszokta, olyannyira, hogy divat lett az emberek körében innen becsekkolni a közösségi oldalakra.

Csaba édesapja hosszú évek óta foglalkozik kolbászkészítéssel, tehát volt kitől inspirációt merítenie. A generációs különbségek miatt apa és fia később külön utakra tévedt: az édesapa maradt a hagyományos vonalon, míg a tőle rengeteget tanult gyermeke elindult a kísérletezés felé.

Ez utóbbit tükrözi az Október 6. utcában megbúvó kis üzlet enteriőrje is. Ahogy belépünk, a szemben lévő óriási, igazi hentesüzletből származó „Hús” feliratú tábla rögtön tájékoztatja az idetévedőt, mire számíthat – tehát a vegetáriánusok ugyanazzal a lendülettel indulhatnak is kifelé. Oldalt fehér csempék borítják a falat, ezzel szimbolizálva a kísérletezést (lásd: laborjelleg).

Egy-egy kolbász kitalálása egy-másfél hónapig tart, mert nagyon sokat kell próbálkozni, kísérletezni, míg létrejön a tökéletes ízkombináció. A kizárólag kistermelőktől beszerzett alapanyagokból dolgozó Faszaládéban igen gondosan bánnak a hússal, semmilyen oda nem illő dolog nem marad a kolbászokban (pl. pörc). Igyekeznek megmaradni a klasszikus ízesítéseknél, de ahogy említettük, próbálnak itt-ott csavart belevinni. Előbbire a paprikás ízű Budapestkolbász (790 Ft), utóbbira a csirkekolbász (1390 Ft) a legjobb példa. Igen, nem elírás, valóban készítenek csirkéből is, egészen pontosan csirkecombból, melyhez kacsamájat adagolnak, és tepertőt darálnak bele.

Magát a kolbászokat a vendég orra előtt sütik meg faszénen, hogy egyedi és különleges ízt adjanak az ételnek, így ne lepődjünk meg, ha belépés után füstszagot észlelünk. És azon sem, hogy időnként lángokba borul a pult egy része, miközben várunk a csemegére – nem mindennapi élmény ez, hogy tőlünk néhány centire lángnyelvek csapdossák az ebédünket. A gondos előkészítés amúgy időbe kerül, arra tehát senki se számítson, hogy két perc alatt a tányérján landol a kolbász.

Mi a déli embercunami előtt érkeztünk kóstolásra. Csaba javaslatára sorrendben haladtunk, és a végére hagytuk a desszertet, merthogy az is van – véres hurkából. Elsőként a szecsuáni borsos, vékony hálóba töltött báránykolbászba szúrtuk bele a pálcikát, és már konkrétan a döfés pillanatában sejteni lehetett, hogy itt bizony prémium falattal lesz dolgunk. Nem folyt ki semmi belőle, nem tocsogott zsírban, olyan könnyed és puha volt, hogy alig akartuk elhinni, hogy kolbászt eszünk. Utána kacsamájascsirke következett körtemustárral és kenyérrel – annyit elárulunk előre, hogy mind közül ez a párosítás ízlett a legjobban.

Második „fogásként” még egy fura nevű variáció, a citromdisznó érkezett egy enyhén csípős kolbász társaságában – utóbbiról mondta Sajben Csaba, hogy nem kell megijedni, ez igazából „nőiesen csípős” falat. Nem is jártunk úgy szerencsére, mint

Dumb és Dumber a Dante poklában. Harmadiknak jött a „hentesdesszert”, ami habzó vajon sütött véres hurka volt almakompóttal és fenyőmaggal. Ránézésre inkább tűnt csokitortának, mint hurkának, ember meg nem mondta volna első látásra, mit tettek elé. Finnyásak (mint pl. e sorok írója) is nyugodtan próbálkozhatnak vele, úgy olvad a szájban, mint a torta.

Ami a köreteket illeti, a baguette-ek mellett lehet választani természetesen savanyúságokat, italnak pedig az almafröccsöt ajánljuk. Aligha árulunk el államtitkot azzal, hogy déltájban tódulnak ide a legtöbben. Nem árt tudni, hogy nagyjából 10 percig tart egy adag elkészítése, és leülni csak kint lehet. A hely nem tartozik az olcsó kategóriába, ami miatt kaptak némi kritikát, mert néhányan a hentesüzletekben kapható kolbászokhoz hasonlították az övéket, melyek harmadannyiba kerülnek, és nagyobbak. Mindez igaz, viszont ők teljesen más műfajban utaznak, mert a Faszaládéban lehet tudni, hogy mik kerülnek a kolbászokba, hiszen a saját konyhájukban készítik azokat.

A jövőbeli tervekről annyit, hogy a mostani, viszonylag szűkre szabott étlap hamarosan kibővül úgynevezett tesztkolbászokkal, melyekről a vendégek elmondhatják a véleményüket. Terveznek igazi parasztreggelit, pálinkát, vagyis csupa ilyen, a klasszikus disznóvágáshoz kapcsolódó dolgokat. A szomszédos Innióval közösen a hosszú hétvégén afféle utcabál jellegű majálist rendeznek: lesz grillezés, élő zene és persze kolbászhegyek.
Faszaládé (bezárt)Cím: 1051 Budapest, Október 6. utca 9.