Farkas Anna néhány évvel ezelőtt csupán kedvtelésből szerkesztett egy különleges naptárt. Az Anaptár azóta hatalmas utat járt be, többek között elnyerte a világ egyik legfontosabb designdíját is. A tervezővel persze nem csupán a naptárról, de a csillagokról és a bolygókról is beszélgettünk, sőt R2D2 is szóba került.

Farkas Anna tervezőgrafikus 
1999-ben alapította meg saját márkáját Anagraphic néven. Elsősorban logók, emblémák, kiadványok grafikai tervezésével foglalkozik, de készített már komplett arculatot és csomagolásterveket is. Formabontó módon adaptálta Goethe Színtan című művét, s ő jegyzi a nemrég megújult Zeneakadémia finom és elegáns arculati alapjainak kidolgozását is. 2006-ban több társával közösen létrehozta a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságát, amelynek jelenleg is elnökségi tagja.

Anna az első Anaptárt 2009-ben tervezte, azóta minden évben új kiadással jelentkezik.




Több projekten – többek között az Anaptáron és a StarryLight fejlesztésén – BatiszMiklós belsőépítésszel közösen dolgozik, aki főként a kreatív álmok gyakorlati megvalósításában segíti.

We Love Budapest:

Alig néhány napja hoztátok el a nyomdából az Anaptár legújabb kiadását. Elmesélnéd, mitől lett különleges?
Farkas Anna:

Az Anaptár jóval több, mint egy hagyományosan használható kalendárium. Egyszerre okos és szép, hiszen a napok felsorolásán túl sok-sok egyéb információt is hordoz. Megmutatja az évszakokat, hónapokat, heteket, napokat és ünnepnapokat, szerepelnek rajta a jeles napfordulók, a nyári és téli időszámítás kezdete, sőt olyan információk is, mint például a napkelte vagy a Hold és a Föld távolságának változása.

A Nap és a Hold adatainak újfajta grafikai megjelenítésével megmutatja ezeknek az égitesteknek a mozgását az égbolton, s a körkörös elrendezésnek köszönhetően a felhasznált hatalmas adatmennyiséget egy látványos, komplex, ugyanakkor bárki számára könnyen értelmezhető rendszerbe foglalja.
WLB: Honnan jött az ötlet, hogy grafikusként naptárt készíts?

FA: A Hold gyerekkorom óta foglalkoztat. Mindig is érdekelt, hogy miért látjuk ciklikusan más magasságban és más méretben. Ez a fajta kíváncsiság vezetett oda, hogy nekiüljek és megpróbáljam ezt a komplex rendszert megérteni, vizuálisan is megjeleníteni. Rengeteg információt kellett rögzíteni, és adta magát, hogy egy adott ciklusban, azaz egy naptári évben kezdjek el gondolkozni. Csináltam egy kis közvélemény-kutatást, hogy az emberek miként látják magukban az évet. Akkor derült ki, hogy szinte mindenki lineárisnak képzeli el, és úgy tűnt, csak az én fejemben létezik körként, azaz én látom egyedi módon. Amúgy is vonzódom a körhöz, a körkompozícióhoz, nagyon sok munkámban ez vissza is köszön. Amikor az első pár változat elkészült, még fel sem merült bennem, hogy ebből termék lehet, hiszen a saját asztali naptáramat is én magam tervezem, szerkesztem évről évre, és abból is csak egyetlen példány készül.
WLB: Hogyan lett az egyedi tárgyból termék?


FA: Szerettem volna kinyomtatni, de ragaszkodtam a magas minőséghez. Ofszet technológiával nem lehet egyetlen példányt nyomtatni, ezért elég sok készült belőle, amit eleinte ajándékba adtam a barátaimnak. A mára kialakult változat egy elég hosszas kísérletezés eredménye. Nagyon sokat agyaltunk rajta Mikivel, hogy hogyan lehet ezt könnyen értelmezhetővé, jól olvashatóvá tenni. Amikor pár évvel ezelőtt novemberben itt álltunk a több száz kinyomtatott naptárral, akkor gondoltam rá először, hogy érdemes lenne ezt nagyobb fórumon is bemutatni.
WLB: Hol mutattátok be?
FA: A WAMP-ra jelentkeztünk, és minket is meglepett a lelkes fogadtatás. Idővel egyre több megkeresést kaptunk, a jövő évi naptárak már a WAMP mellett a Monóban, a Palmettában, a Non+ üzletében és az Ajándék Terminálon is ott vannak. Tavasszal készítettünk a naptárhoz egy saját weboldalt webshoppal, és viszonylag rövid idő alatt rengeteg külföldi megkeresést kaptunk – függetlenül attól, hogy a naptáron magyarul szerepelt a szöveg, és Budapest földrajzi koordinátáihoz készült. A naptár fővárosi változata egy külföldi számára szinte teljesen elveszti a funkcionalitását, de ettől függetlenül a vizualitás miatt mégis imádták.

WLB: Ez adta a kezdő lökést ahhoz, hogy pályázz egy rangos nemzetközi designdíjra, a Red Dot Design Awardra?
FA: Igen, azt már a kezdetektől tudtuk, hogy az Anaptár nagyon különleges, és hogy ilyen módszerrel még soha senki nem csinált naptárt. Körkörös naptárak persze léteznek, de olyan adatvizualizációs módszer, mint amilyet Mikivel kidolgoztunk – amely szó szerint szemmel láthatóvá teszi a csillagászati összefüggéseket – eddig nem létezett. Idén elnyertük a Red Dot Design Award egyik díját. Ez is ösztönözte a budapesti mellett a Berlin, Bécs, Koppenhága, London és New York földrajzi koordinátáihoz igazított naptárak megszerkesztését.WLB:

Alapvetően grafikusként dolgozol, de volt egy korábbi projekted, amely szintén a csillagokkal kapcsolatos.
FA: 2011-ben a Möbelkunst és a Design Hét Budapest közösen felkért 25 tervezőgrafikust, hogy dekoráljanak egy-egy klasszikus ipari lámpabúrát, amelyekből később kiállítást, majd egy jótékonysági árverést is rendeztek. Akkor arra gondoltam, hogy grafikus vagyok ugyan, de sem rajzolni, sem festeni nem szeretnék, s ezt a grafikai feladatot nem egérrel és ceruzával fogom megoldani. Éppen ezen elmélkedtem, és egyik este, amikor felnéztem a csillagokkal teli égboltra, azonnal tudtam, hogy én magát a csillagos eget fogom megmutatni a lámpabúrán.

WLB:

Hogyan képzeljük ezt el?

FA: Az északi félgömb téli napfordulójának csillagállását kiszerkesztettem, s a csillagok helyét kifúrtam, a búra belső oldalán pedig a csillagképeket megrajzoltam. Miki épített nekem egy speciális fúrószerkezetet is, amellyel meg lehetett csinálni. Beleszerettem ebbe a tárgyba, és nem csak azért, mert erre licitáltak a legtöbben. Úgy éreztem, hogy ebben sokkal több potenciál van, és egy gyártható lámpát szerettem volna fejleszteni, mert amit elképzeltem, az sima villanykörtével egyáltalán nem működött. Lámpabúraként jól nézett ki, de fényeffektként nem. Addig rágtam Miki fülét, amíg el nem kezdett foglalkozni a dologgal.
WLB:

Mennyi idő alatt született meg a Starry Light?

FA: Rettenetesen lassan. Másfél év telt el, mire mindketten úgy éreztük, hogy most már készen van. Miki gyakorlatilag feltalált egy fényforrást, amely pont úgy és oda szórja a fényt, ahová mi szeretnénk, azaz a búrába fúrt lyukakon keresztül kivetíti a csillagokat a mennyezetre és a szoba falaira. A lámpa rengeteg alkatrészből készül, amelyek mindegyike egyedileg gyártott. Ez tényleg egy nagyon összetett, kézzel készülő, minőségi termék. A prototípust két változatban készítettük el: volt egy 40 és egy 50 cm-es verzió, de egyik sem tetszett igazán. Aztán Miki javasolta hogy legyen éppen akkora, mint a Csillagok háborújában R2D2 feje, azaz 46 cm. Ez bejött. Jelenleg fekete, arany, matt és fényes fehérben, valamint csodás mély violalilában lehet hozzájutni.

WLB: Milyen csillagállást látunk a lámpán?

FA: Jelenleg négy alapmodell létezik, a téli és a nyári napforduló, valamint az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség az északi félgömb 45. fokáról. Persze, ha valaki szeretné, akkor bármilyen időpont és földrajzi hely alapján el tudjuk készíteni. A lyukakat minden egyes lámpánál kézzel kötöm össze a búra belső felületén, minden darab számozott és aláírt.