Gál Józsi a Központi Vásárcsarnokból indult, ma már a város egyik legszuperebb hentesüzletét viszi ugyanúgy MészárSteak néven a Hegyvidék Központban. Neve garancia, üzletéből a legjobb kolbászok és steakhúsok kerülnek ki. Vásárlói között tudhat számos topvendéglátót, és az otthon bátran kísérletező gourmet alkalmi konyhafőnökök is előszeretettel vásárolnak nála. Nem csoda, hogy régi vágya volt saját helyen megmutatni, mit tudnak kihozni a húsokból egy ügyes séffel.
Az álom megvalósult, Józsi pedig keresni kezdte a megfelelő embert. Sok konyhafőnököt hívtak próbafőzésre, akik rendre a nagyon újhullámos vonalat mutatták meg nekik. Ezzel természetesen nincs semmi baj, de nem ezt az irányt szerették volna képviselni. Aztán megérkezett Igaz Pál, aki viszont olyan hagyományos és zseniális ízekkel készült, hogy a leendő vezetőség egyből úgy döntött, hogy rábízzák a MészárSteak konyháját.
Az üzlethelyiség hangulatosra sikeredett: fehér és fekete, magasfényű metrócsempék, sokféle lámpatest és a húsok. Egyrészt a remekül látható helyen beüzemelt szárazfüstölő-berendezésben elhelyezett gyönyörű steakhúsok, másrészt a falakon található „térképek” a marhához, a disznóhoz. Gyorsan átfutva az ábrákat egy kevésbé informált vendég is megbizonyosodhat róla, hogy a vesepecsenyét nem a vese környékén kell keresni. A belsőépítészeti megoldások Vályi Lászlónak köszönhetők.A MészárSteak főszereplői azonban a gondosan összeállított fogások, melyek közül egész sokat meg is kóstolhattunk. Az étlap szűk és átgondolt, pont olyan, ami felett nem fogunk órákat mélázni, rögtön kiszúrhatjuk a kedvenceket. Az á la carte menü mellett pedig nem maradnak el a táblás ajánlatok sem: minden héten más izgalmas fogásokat kínálnak. Kerülhet ide például gödöllői csirkecomb, pacalpörkölt, szalontüdő, zúzapörkölt. Nem vicc, tényleg azokkal az ízekkel dolgoznak, melyeket a magyar ember szeret, ismer, vagy akár nosztalgiával gondol rájuk. Nekünk nagyon tetszik az az iskola, amelyet például Bíró Lajos is visz a Belvárosi piacon a Séf utcájában és a Buja Disznó(k)-ban. Nincs nyúl paté liofilizált korianderrel és galuska espumával – de lehet csirkepaprikás és hagymás vér. Ez igen, ez a magyar gasztronómia, nem a kínosra sikeredett Váci utcai gulyások, hortobágyik.
Mi a fix menüről kóstoltunk minden olyan tételt, amelyet Gál Józsi és a konyhafőnök ajánlott nekünk. Mindenekelőtt érkezett a MészárSteak vaj, ami gyakorlatilag kiváló fűszerezésű pecsenyezsír és kolbászzsír. Ezeket snacknek szervírozzák az ebéd/vacsora előtt. Aztán báránymájpástétom fekete retekkel (1150 forint), tatár beefsteak (2200 forint) és rántott disznósajt (1250 forint) következett, ami az előételek között a topfogás volt nekünk. Bizarrul hangzik, de a kisebb karikákra szeletelt és kirántott disznósajt (!) nagyon jól működik.
A főételek közül Józsi sült kolbászát ettük babbal és padlizsánkrémmel (1650 forint), ami szintén nem egy megszokott kombó, de passzoltak az ízek, állagok, kicsit talán libanoni jelleget kapott a hagyományos kolbász ettől a körettől. Egy borjú bécsit is kóstoltunk tökmagos burgonyasalátával (2750 forint). Különlegessége, hogy finom francia vajban sütik ki, így illatra kvázi egy süteményre emlékeztet, viszont ropog a bundája, és a vajtól kap egy lágy bukét. Két kedvencünk volt, amelyek közül az egyiket bármelyik nap szívesen fogyasztanánk íze és őszintén szólva árfekvése miatt is. Ez pedig nem más, mint a burgermániát ügyes csavarral kikerülő, nevében retró, ízében zseniális fasírtos szendvics (950)! Valóban felkerülhetett az étlapra, és tényleg pofátlanul szuper! Szaftos hús, amely köszönő viszonyban sincs a darabjaira eső kenyérközpontú, száraz fasírtokkal. A buci és a savanyú is kiváló. A másik favorit a hentespite (1950 forint) „sejtelmes” receptúrájával. Nagy adag nagyétkűeknek, nagy ízekkel. Levezetésképp töpörtyűs csokoládéhabot (850 forint) ettünk, ami őrült kombináció. Igazából őrülten finom.Bár steaket nem kóstoltunk, a hely nevéből fakadóan ezek az igazi zászlóshajók. Fontos, hogy a ribeye – „rostélyos” (3250 forint, 250 g), a tomahawk – „balta" (6900 forint, 600 g ), a porterhouse – „házmesterszelet” (11 500 forint, 1000 g!) is magyar nevén fut, mely elnevezéseket Józsi kutatta fel korabeli gasztronómiai könyvekből. Látszik, hogy ezek az árak merőben eltérnek a belvárosi steakáraktól – szeretnék elérhetőbbé tenni a műfajt, ez pedig egy nagyon jó ötlet.
