Még a nagy budapesti brunch- és reggelibumm előtt ismerhettük meg a SzenDzsót a Margit híd budai hídfőjéhez közel. Hozzájuk mindig jó volt betérni habos kakaóért, ischlerért vagy croissant-ban kínált szendvicsért. A koncepció és a név megváltozott, a hely maradt a Frankel Leóban, mi pedig nem voltunk restek, és amilyen hamar csak lehetett, felfedeztük az új KicsiZsót.
Léteznek szimpatikus és kevésbé szívmelengető helyek. Nem mindig lehet ezt definiálni, de nem is muszáj, egyszerűen zsigerből jön, hogy az adott étteremben/kávézóban/klubban jól érezzük-e magunkat. Otthonos-e, kedves-e a személyzet, ízletes-e a produktum. A SzenDzsóval soha nem volt probléma, megbízható reggeliző volt a kezdetektől. A két Zsolti azonban 2015 augusztusától külön vizekre evezett. Horváth Zsolt úgy határozott, marad a Frankel Leó utcában, a bejáratott helyen, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Így lett a sokaknak kedves reggelizőből KicsiZso. A logó egy kávésbögre szabálytalan lenyomata, az enteriőr változott, de továbbra is családias és emberközeli, a választék pedig szuperszéles, és igazán átgondolttá vált. A közönség továbbra is jó fej emberekből áll, a pultban ismerik a postást, a hely dolgozóit, ezért szinte magától kialakult egy barátságos atmoszféra.
A klasszikusok maradtak, úgymint a tojásos reggelik (tükörtojás, ham and eggs, rántotta, omlett) és a roppanós virsli, van croissant, bagel és bagett is, sőt joghurtos, gyümölcsös müzlit és zabkását is rendelhetünk. Ezek mind stabil reggeli fogások, ám most jön a csavar, amivel minket egyértelműen levettek a lábunkról: napi ajánlatként különlegességek prémium húsokkal. Ilyen volt például a füstölt kacsamelles bagel (1680 forint), melyhez a hús smokerben készült, Bodrogkisfaludon, közel Zsolti szülővárosához, Szerencshez. Ez a smoker egy saját készítésű füstölőberendezés, a KicsiZsóban pedig számos húsétel készül a segítségével. Ahogy megvizsgáltuk a bagelből kivett kacsamellet, egyből látszott a húson a vörös karima, az analizálás után azonnal be is faltuk. Kiváló volt, ízes, füstös, de nem túl tolakodó. Szívesen kezdenénk vele minden reggelünket. Szintén napi specialitás volt a libamájas omlett (1550 forint), melynek tartalma egy kis almával és gránátalmával volt felturbózva. Kétségtelen, hogy meglepő a kombináció, de nagyon jól működött a tojáslepényben a krémes libamáj és a roppanós, savanykás gránátalma.
Hogy a fix menüből is kipróbáljunk valami extrát, a bundás bagelre mentünk rá, mely lényegében egy hipszter bundás kenyér, amit parasztsonkával, tejfölös sajtkrémmel, sajttal és salátával körítenek. A salátára még csurgatnak egy kicsit a házi pestójukból, amelyet lehetetlen megunni. Eleve nem unalmas levelekkel és vastagra vágott paradicsomokkal érkezik a tányér, hanem nagyon pöpecül, átgondoltan körítik a fogásokat. Régen láttunk ilyen gusztán tálalt reggeliket. Ezt mindenki könnyen meg tudná szokni, és mégsem egy szálloda éttermében vagyunk, hanem a budai oldal továbbra is egyik legrokonszenvesebb kávézó-reggelizőjében.A reggeliző azonban annyival kiegészül, hogy napi menüt is kínálnak (1500 forint) levessel, főétellel. A levest természetesen papírpohárban el is vihetjük, és a főételekhez járó húsok sokszor szintén a smoker áldásos melegében készülnek. Bár nem a szuperegészséges fényevő vonalon mozognak, mindig találunk egészséges megoldást is, így mi egy paleo Sacher-tortát kóstoltunk, amely meggyőzőnek bizonyult. Kis kamrát is visznek, vagyis néhány delikát terméket helyben is vásárolhatunk: lekvárokat, szörpöket, chutney-kat például.
Gyakorlatilag minden rendben van: a minőség kiemelkedő, a szerviz nagyon kedves, az atmoszféra is egyedi. Szívesen üldögélnénk a héten legalább egyszer az egyik olyan asztaluknál, amely az ébredő budai utcára néz. Egy eszpresszóval, mely nyomot hagy az alátéten, és vidáman pecsételi meg a napunkat is.
