Idén áprilisban nyitott meg a
szomszédságában, a Fausto's-szal szemben a Pivo and More, amely a kezdetektől fogva a prémiumsörökre és a hozzájuk kitalált ételekre koncentrál. Az állandó étlap mellett most belevágtak egy sörvacsora-projektbe is, amelyet havonta egyszer rendeznek meg, és amelynek során olyan sörökhöz igazított különlegességeket kóstolhatunk, amelyek - a lehető legjobb értelemben - teljesen eltérnek a megszokottól.
Természetesen nem bírtunk ellenállni ennek a csábításnak, és kipróbáltuk az augusztus 7-i menüsort. Még mielőtt nekiláttunk volna az evésnek, leteszteltük a ház sörét, amely egy Csehországból származó malátából előállított, miskolci karsztvízzel elkészített világos lager. Ez tökéletes megágyazott az előételnek, amely rozéra füstölt kacsamell volt, gyömbérsörös fagyival és sült minibanánnal, hozzá pedig Crabbies Original Ginger Beer érkezett. A fogás legizgalmasabb része a három különböző hőmérséklet találkozása volt: a langyos rozé kacsa, a meleg banán és a jeges fagylalt játékos egységet alkotott.
Búzasörös lila káposztából főzött krémlevessel folytattuk, amit hidegen és kecskesajthabbal tálaltak. Ennél az ételnél már a sötétlila szín is nagyon meggyőző, megkóstolva pedig a borókabogyó ízébe is belebotlott a nyelvünk, ami meglepő és különleges csavart adott a frissítő fogásnak. A levest szűretlen búzasörrel főzték és igencsak megleptek minket, hogy a lila káposzta és a kecskesajt kombója ilyen harmóniába került a borókával és a sörös ízzel.
Még csak két fogásnál tartottunk, de nyilvánvalóvá vált, hogy ember legyen a talpán, aki az 5 fogást végigeszi. Túl sokat nem volt időnk agonizálni a gyomrunk űrtartalmán, mert már érkezett is az egyik főétel, vagyis a sörben pácolt lazac rizstésztaburokban sütve, rozmaringos-sajtos krémmel öntött szegfűborsos nyers őszibarackkal és malátás földimogyorókrémmel. Leírva bonyolultnak hangzik a halétel, ellenben az első harapás után rögtön megértjük, miért társították ezeket az elsőre káoszosnak tűnő komponenseket. Édes-sós, ress és omlós. Egyértelműen ez volt a kedvencünk.
A második főétel gödölyecomb (kecske) volt korianderes okrával és vajbab pürével. A kecskehús egészen alacsony hőmérsékleten sült omlóssá, vele érkezett a csont is, melyből ügyesen ki lehetett segíteni a velőt. Igazi csemege ez azoknak, akik szeretik az ízét. A földönkívüli cukkini vagyis az Afrikából érkező okra, ízre paprika, benne sok száz, puhára sült magocskával - bár néhány különleges portékával foglalkozó deliben vásárolhatunk belőle, elég ritkán lehet hozzájutni ehhez az ízletes zöldséghez. Külön örültünk hát, hogy szuperül elkészített okrát is kóstoltunk.
A kiadós menüt egy kávémousse kísérte le, amely fekete sörös sorbettel érkezett, yuzu sóval szórva. Formátumát tekintve bonbon-szerű volt, ízében pedig nagyon csokis, nagyon kávés és nagyon sörös. Elvégre ez a hármas külön-külön is csábító, egyben pedig ez hatványozódik.
A tervek szerint minden hónapban más lesz a séf, Papp Balázs ajánlata, és minden alkalommal megpróbálnak majd olyan ételeket kitalálni, amelyekkel máshol a városban nem találkozhatnak a vendégek. Azt gondoljuk, hogy ez már a júliusi körben is sikerült, ugyanis ekkor olyanok szerepeltek, mint a chilis eperkrémleves pácolt dinnyével, a kókusztejben pácolt kecskeborda, vagy az almamousse csokoládés szöcskével. Igen, tényleg szöcskével.
Egy menüsor ára 11 900 Ft, ami az alapanyagok és a különleges receptek miatt teljesen megéri. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy próbálja ki egyszer.
