1989-ben az egykori Leningrádban született meg az úgynevezett „újakadémizmus” a képzőművész és teoretikus, Timur Novikov szellemi irányítása alatt, és a szépség fogalmának egyetemes rehabilitációját tűzte ki célul. Jekatyerina Andrejeva, az Abszolút szépség társkurátora szerint Novikov úgy vélte, hogy a kilencvenes évekre az európai akadémiákat olyan komoly csapás sújtotta, hogy a művészek, ahelyett hogy „Apollót és a múzsákat szolgálták volna”, televíziókészülékekből emelt Bábel-tornyokra alapozták művészetüket. Ezen változtatni szerettek volna, a cél érdekében pedig felhasználták a klasszicizmus esztétikai értékeit és az új század nyújtotta digitális technológiát.
A Ludwig Múzeum kiállítása az orosz kortársképzőművészet e meghatározó, ám ellentmondásoktól sem mentes, máig le nem zárt fejezetét mutatja be.
A szépségideált középpontba helyező alkotások jól szemléltetik, hogy az orosz művészet a különféle politikai viszonyok között is mindig kísérletező, lázadó, újító volt, és látványos eredményeket ért el. Az új akadémizmus olyannyira sikeres lett, hogy külön kultúrává, életmóddá nőtte ki magát saját vizuális művészettel, költészettel, filmművészettel, zenével, tánccal és divattal.
1991-ben a követők kapcsán Novikov így fogalmazott: „Pygmalionok galerijeként vizslatják a múzeumokat, túrják a könyvtárakat, száguldoznak a stadionokban, kókadoznak a színházakban. Keresik a szépséget. Szépségből pedig sok van. Még maradt.”
A Ludwig Múzeum egyébként kiemelt feladatának tekinti, hogy – gyűjteménye profiljának megfelelően – a volt szocialista országok képzőművészetének alakulását kövesse és elméleti megalapozottsággal bemutassa” – mondta el Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója.
Az Oroszország egyik szimbólumává vált csoportosulás történetéről szóló kiállítás szeptember 13-ig látható.
