Korábban már szóltunk a megújult Holdudvarról, ami egy igazi multifunkcionális térré vált az elmúlt évekhez képest. Nem csak stabil bulihely, hanem az árnyas fák alatt délután lazítós, piknikezős, koktélozós placc, és mint kiderült, ezzel együtt igazán korrekt ebéd/vacsorahelyszín. Koncepciója eltér a megszokottól: nem szeretne fine dining babérokra törni, burgerbisztróvá válni, egy mindig megbízható minőségű, a múltbéli tradicionális magyar polgári konyhán alapuló étteremmé formálódott.
Tóth Attila vezető gasztronómiai tanácsadóval beszélgettünk az üdítő átalakulásról, melyet hosszas kutatómunka előzött meg. Levéltárakba, könyvtárakba jártak, hogy minél több, a magyar biedermeier érából maradt étlapot szemügyre vegyenek, s ötleteket, különleges, vagy éppen elfeledett komponenseket, kombinációkat próbáljanak ki. A Holdudvar séfje Bognár Tihamér lett, akinek családja generációk óta vendéglátással foglalkozik, így a tapasztalat, a gasztronómia tisztelete és a tradíciók a legjobb kézben vannak. Fontos tudni, hogy a mai Holdudvar épülete a múltban kaszinóként üzemelt, stílusos találkozóhelye volt a kor arisztokratáinak, művészembereinek.
Sokszor van olyan érzésünk, mikor egy-egy hely tulajdonosaival, dolgozóival beszélgetünk, hogy nagyon rátarti és erőszakos a stílus, a saját hely nyomása, viszont Tóth Attilával igazán kellemes volt az ebéd, hiszen sokat mesélt az ételekről, ízekről, múltjáról, amitől az egész egy személyes, plusz töltetet kapott. Lábánál pihent olasz vizslája, Toto, aki szintén elég otthonosan mozgott a Holdudvarban. (igen, a hely kutyabarát!)
Ebédidőben érkeztünk, és a kert szinte tele volt. Kisvártatva megtudhattuk, hogy tényleg nem csak a kedvező elhelyezkedés és a barátságosan kialakított terasz miatt a telt ház. Attilára bíztuk magunkat, aki összeválogatta a menüsorunkat. Előételképp kacsmájpástétom brióssal (2200 forint), marhatatár (1800 forint) és ceviche, azaz marinált fogas chilivel, citrusokkal, cukorborsóval és sült paprika vinaigrette-el (1900 forint) érkezett. Megtudtuk, hogy a 19. század végén sok halat fogyasztottak, s kedvelt kombináció volt a hal és a zöldborsó együtt. A csatos üvegben érkező fogas volt az abszolút kedvencünk. Pikáns volt és nagyon nyárias, hiába csípett picit, mediterrán hangulata volt. A kacsapástétom pedig, mintha a vidéki rokonok éléskamrájából került volna elő. Levesekkel is készülnek, már most nagyon kedvelt fogásuk a libaleves gazdagon (1090 forint), de a hőség miatt most kihagytuk a gőzölgő tálat.Rántott húsos összeállításunk után nem gondoltuk volna, hogy még rákívánunk erre a fogásra, de a csontoskaraj, majonézes rizzsel (2200 forint) tálalva nagyon jó választásnak tűnt. A panír, a hús és a köret is abbahagyhatatlan volt. Csakúgy, mint a burgundi marha (2200 forint), roppanós répáival, omlós húsával. Ismert ízek jelentek meg, kis plusszal. Megkóstolhattuk a hely nyárias gerslisalátáját, valamint egy töltött csirkét (2200 forint), ami tárkonyos kelkáposzta-főzelékkel érkezett – házias, egyszerű és mégis rengeteg íz találkozott egy tányéron.
Összességében ez jellemző a Holdudvar új konyhájára. Nagynak számító adagok, megfizethető ár és a túlmisztifikált konyhatechnológiák és elnevezések helyett ízes, a hagyományokon alapuló magyar szakácsművészetet népszerűsítenek.
