Ha föl kellene sorolni a budapesti utcaképet uraló legidegesítőbb és legbalkánibb elemeket, a leszólítóemberek és a megállítótáblák után biztosan az élbolyban végeznének a bazári hangulatot árasztó bódék is. Vegyünk egy példát: az újbudai Allee mellett egy kifejezetten színvonalas köztér jött létre néhány évvel ezelőtt. Mégsem telik el olyan ünnep, hogy ne jelenjen meg hetekre vagy hónapokra egy tucat faház, amelyben – az amúgy máshol is beszerezhető – kínai táskákat, színes sálakat és műanyag játékokat találjuk, mindezt súlyosbítandó a bódék tulajdonosai pedig nem állják meg, hogy fantasztikus portékájukat ne aggassák az összetákolt faházak külső oldalára. Hogy igazságosak legyünk: mehetnénk bármelyik kerületi alközpontba, nagyjából ugyanezt találnánk.Mindez persze nemcsak a városlakókat zavarja, ezért – többek közt a Terasz Budapest sikere után – a főváros ötletpályázatot írt ki a Vörösmarty tér rendezésére. Nem mintha ez lenne a legrosszabb állapotban lévő vásárhelyszín, de az igen látogatott tér állapota később mintául szolgálhat más területek számára is.
A Városépítési Főosztály által koordinált pályázaton számos szempontnak kellett megfelelni. Egyrészt funkcionálisan két nagy típusra bonthatóak a pavilonok, amelyeknek ideális esetben egyaránt alkalmasnak kell lenniük a kereskedelmi és a vendéglátó egységek fogadására. További szempont, hogy az áruknak jól kell látszódnia, az időjárás ellen megfelelő védelmet kell biztosítani és gondoskodni kell a megfelelő áruvédelemről is.
Az ideális pavilon továbbá sorolható, flexibilis, variálható és nyitott, egyedi és karakteres (arculatában, innovatív anyaghasználattal vagy szerkezettel), végül pedig reálisan megvalósítható.
A kiírók egyébként számos külföldi példát, így például madridi, prágai és pisai pavilonokat is tanulmányoztak, hogy a legmegfelelőbb munkát sikerüljön kiválasztani. Az itteni pavilonok jelentősége ugyanis jóval túlmutat önmagán. A téren tartják Európa egyik legnépszerűbb adventi vásárát, a pavilonokat azonban nemcsak ekkor, hanem például a Könyvhét, Tavaszi Fesztivál vagy más jelentős rendezvény alkalmával is használhatnák, így egy markánsan a térhez köthető, akár a külföldiek számára is könnyen beazonosítható, egyedi brand jöhetne létre a téren.
Ráadásul a főváros – közvetve pedig a kiállítók is – nemcsak esztétikus, hanem hatékonyabban üzemeltethető építményekhez juthatna hozzá, ha nem kellene minden egyes alkalommal elemeire bontani és messziről szállítani a néhány napig használt házakat.
A kiírásra összesen hetven pályamű érkezett, ezek közül három, teljesen más felfogásban fogant, de egyaránt értékes munka első díjat kapott, négy másik pedig kiemelt megvételre került.
Az első helyezettek közül Láris Barnabás munkája jó hangulatot árasztó, kompakt, jó elrendezésre, átjárhatóságra és áttekinthetőségre lehetőséget adó terv volt, amelynek elemei éppúgy alkalmasak sorolásra, mint az önálló felállításra. A pavilon tulajdonképpen egy szétnyitható doboz, amelynek oldalai között egy ponyva feszül ki.
A Dancs Tamás és Zilahi Péter által jegyzett terv tiszta és jól rendezett, akár utcarendszerré alakítható pavilonrendszer kialakítását teszi lehetővé. A moduláris elemrendszernek köszönhetően a tető alá beúsztatott „vásárlói szint” flexibilis, míg az erős jelként megfogalmazott tető az eleganciát és az egységes megjelenést hivatott szolgálni.
Sajátos megközelítésű munkát adott be a Schändl Zsófia-Dúzs Sándor tervezőpáros. A napelemmel ellátott, kompakt megfogalmazású, szépen kidolgozott dobozokból előre és hátra is kitolható egy-egy elem. Az egyébként semleges kialakítású dobozokra igény szerint a rendezvénynek megfelelő fóliát lehet húzni. Simán el tudjuk képzelni, hogy ezt a rendszert legyártsák és exportálják.
A kiemelt megvételt kapott pályázatok közül Buzás Bence Álmos, Jäger Krisztián és Mészáros András terve – szakítva a falusi ház archetípusával – a városi hirdetőoszlopokat vette alapul. A fent henger alakú, a polikarbonát héj mögött molinózható pavilonok lehetővé teszik az egyes rendezvények egyedi arculatához való igazodást. A belső tér lamellás fabútorzatot kapott. Az átlátható, körüljárható, az utcaszerű elrendezést elvető pavilonok alkalmasak lehetnek arra, hogy a város egyedi brandjévé váljanak.
A Maurer Klimes Ákos és Virág Ottó által jegyzett pályamunka a falusi hangulatot hozta vissza, persze modern formában, hiszen a sávos megvilágítás és a külső burkolat egyedi, urbánus karaktert sugároz. A pavilonok mellett általában törvényszerűen kialakuló kirakodási területet a tervezők a „dobozokba” szerkesztették.
A megvételt nyert pályázatok közül Máté Tamás és Poós Tamara munkája kis belső udvarokat hozna létre, amelyeken belül elhelyezhetőek a kiszolgáló egységek (raktározás, szeméttárolás, vagyonbiztosítási feladatok stb.), így a frontrész tisztább maradna. Az egyszerű, nyitható-csukható szerkezetet könnyű telepíteni. A pavilonok tetején elhelyezett megvilágítás itt is látványos, egyedi megoldás.
Az Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Tarr Ivett és Turai Balázs (minusplus) által jegyzett pályázat az összefogott tető alá beúsztatott pavilonok archetípusából indult ki, a tetőrészre pedig látványos, buborékszerű elemeket helyezett. A bírálók elsősorban az időjárási körülmények (szél, esőelvezetés) miatt nem találták teljesen kielégítőnek a tervet.
Nem került a díjazottak közé, de viszonylag sok helyen megjelent Csóka Attila, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid „ultrastrúktúrája”. Az elképzelés lényege, hogy a homogén, nyomtatható, sejtenként megjelenő elemek a történeti előzményekkel rendelkező árkádsorokat idéznék meg. A provokatív elképzelés szerint ez a rendszer a rendezvények közti időszakban is a téren maradhatna.
Nem nehéz belátni tehát, hogy a bódésodás jelensége teljesen méltatlan Budapesthez – de mindez szerencsére viszonylag fájdalommentesen orvosolható. A főváros ezzel a pályázattal, a sok kreatív energia bevonásával most jó irányba tart – csak nem szabad megállni félúton.
