Az egész egy meséből indult. Balázs és a kenyereiről méltán híres Józsi pék februárban elkezdték a rajzolást, tervezgetést, a nyár közepén pedig megnyitották közös fagyizójukat a Batthyány utcában. Nem Budapest legkézművesebb-agyonbonyolított cukrászdáját álmodták ide, hanem mindössze egy kis helyet, ahol a környékbeliek beszerzik az aznapi fagyit - és jó esélyük van, hogy ez tényleg így legyen.
Mese tejszínhabbal
Amikor belépünk a Pékműhelytől néhány lépésre található üzlethelyiségbe, egy perc után azon kapjuk magunkat, hogy a Józsi által kitalált fagymókokról mesélnek nekünk, akik a krémes tejet adó repülő tehenek országán is túl, északon élnek és tökéletes fagyikat készítenek. Állítólag.
Fagyik egyszerűenA Csoki Csáki, Málna Menő és Vanilin Monroe fantázianevek hallatán pedig tényleg kétrét görnyedve röhögünk. A fent nevezett fagymókok egyébként - Mesterházy Ákos által tervezett - matricákon köszönnek vissza a tipikus Szendrő-jegyeket hordozó helyiségben.
Menekülőre mégsem akarjuk fogni és ezt nagyon jól tettük. A klasszikus, olaszos fém tárolóedényekben egyszerre tíz fagyit találunk. Csoki, vanília, citrom és málna mindig van a kínálatban, ehhez idénytől és a készítők kedvétől függően hat másik készül, mellesleg a szemünk előtt. A fagyikról általában elmondható, hogy egyszerűségükben nagyon jók, sőt a pesti mezőnyben ritkaságszámba menően nincsenek agyonédesítve. Nagy köszi érte!
Különösen érdemes megkóstolni a banánt, ami fagyiban nem tartozik a kedvenceink közé, itt mégis abszolút működik. Intenzív, kissé savanykás ízű a mangó. Aki kevésbé egzotikus, de mégis gyümölcsös ízbombára vágyik, bátran ajánljuk az erdei gyümölcsöt és a citromot is. Utóbbi sárga színéből és intenzív ízéből kénytelenek vagyunk belátni: amit eddig máshol ettünk ilyen néven, de fehér színben, az egy citromfagyi-paródia. A fahéjas szilva tulajdonképpen egy szilvás gombócos-parafrázis, a mézes mákosba elfért volna egy kis plusz méz, de így is nagyon finom.
A szentjánoskenyérfa magjából készített liszten kívül semmilyen adalékot nem használnak. A mangósűrítmény a Fülöp-szigetekről, a pisztáciamassza Olaszországból érkezik, de ezt leszámítva döntően helyi alapanyagokból dolgoznak: a mézet például egy családtag méhészetéből szerzik be. Abból viszont nem csinálnak titkot, hogy a tej nem házi, hiszen a kis helyiségben nem férne el egy pasztőrözőgép, így többek között ezért sem nevezik magukat a mostanában obligátnak tűnő "kézművesnek", ehelyett a "fagyi gyár" elnevezést választották.
A fagyik kedveskrémek elég komoly méretűek, minimum 6 dkg kerül egy tölcsérbe, ennek tudatában is nagyon jó ár-érték arányú a 250 forintos ár gombóconként.Tölcsérek fűszerezve
Mindezt kérhetjük szokványos tölcsérbe vagy műanyag dobozba is, de a hely másik különlegessége a helyben készült ostya. Balázsék néhány évvel ezelőtt egy francia üdülőhelyen láttak egy tölcsérkészítő gépet, ez azonban nagyjából akkora volt, hogy a helyiség felét elfoglalta volna, így más megoldást kellett találni.
A ropogós tölcséreket kis chillivel és fahéjjal fűszerezik, ami egy újabb csavart ad az amúgy is elég intenzív ízélményhez. Érdemes kipróbálni, szerintünk nem fogsz csalódni.
