éjszakai élet

szerkesztés

Régi éji kéj – Bordélyházak a néhai Budapesten

Szerzők

  • We Love Budapest

2014. 02. 27. 1:00

Vörös fényben úszó bujaság - ma sem áll távol Budapesttől a kétes hátterű éjszakai élet. A 19. század végén, 20. elején azonban egész más hangulat lengte körül a legális és illegális prostitúciót. Hol voltak egykor a leghíresebb bordélyházak, garniszállók és mi áll a helyükön ma, 2014-ben? 

Ha a századelő New Yorkjának éjszakai életére gondolunk, akkor rojtos szoknyás, karcos hangú, cigarettázó hölgyek ugranak be, míg Párizst ugyanebben az érában vizsgálva a Moulin Rouge karcsú, neccharisnyás ledér táncosnőire asszociálunk. Budapest sosem szűkölködött pénzért vásárolható kéjekben, sőt 1867-től egészen 1926-ig legálisan is működhettek a bordélyok, természetesen szigorú szabályozások mellett. Nem csak a hölgyeknek kellett komoly előírásoknak eleget tenni (türelmi bárca – orvosi és rendőri engedély a hivatalos kéjelgésre), de a „speciális” vendéglátóhelyek is kategorizálva voltak, sűrűn ellenőrizték őket. Lecsaptak a feketén működő nyilvánosházakra, a titokban enyelgő házasemberekre is. Volt valami különös bája ennek a korszaknak, ahogy azt Krúdy Gyula, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Lengyel Péter is szívesen fejtegették. A tehetős civileken kívül közszereplők is megfordultak a nyilvánosházakban, bár sokszor inkognitóban.

Fotó: Ennyi Maradt A Néhai Kéjbarlangokból - Balkányi László

Kéjnőtelepek a VIII.kerületben
A VIII. kerületbe szorultak a kéjnőtelepek, amelyek fürdőszoba nélküli, belső gangos házak voltak, általában 45 év fölötti, megroggyant nőkkel. A Rákóczi tér környékén számos ilyen házról tudunk. A Kender utca 15. (ma Auróra utca)például hírhedt ház volt, de a Víg utca kétszintes épületei is sokat tudnának mesélni a tivornyákról, különösen a 42-es szám. Ideális gócpont volt a VIII. kerület ezen része, sok hivatal és rendőrkapitányság is működött errefelé – a megfáradt bürokraták és közalkalmazottak szívesen múlatták az időt „pengős kurvákkal”.

Fotó: Auróra Utca 15 - Balkányi László

Az V.- VI. kerület legális és illegális házai
A belváros felé haladva egyre nívósabbá váltak a “kuplerájok”. A mai zsidó negyed területén ugyan kevés bejegyzett bordélyház akadt, de garniszállókból nem volt hiány. A garni (franciás írásmóddal garnis) olyan találkozóhely volt, ahonnan hiányzott a szalon és a választható hölgykoszorú, de a diszkrét szobákban szárba szökhettek a vágyak. A Király, a Mozsár, a Hársfa, a Dob és az Akácfa utcában is tudunk kétes hírű egykori ingatlanokról. 1878-ban hivatalosan 43 vöröslámpás ház működhetett, de jól mutatja a prostitúció és az illegális tevékenységek összefonódását, hogy további 104 be nem jelentett házról tudtak, ahova bárca nélküli, eredetileg az utcán lófráló kéjnők is bebocsátást nyertek. Sokszor mulatott „rosszlányokkal” a Király utcában Csortos Gyula, a nagy színész, a 20. század egyik legnagyobb ismert nőfalója. Városi legendák szerint egyszer előfordult, hogy míg fürdőt vett, a kifizetett kéjnő távozott a szobából, s a felbőszült Csortos bekiabálta a Király utcát, hogy valaki fogja meg és tegye magáévá a futó kurtizánt, ha egyszer már ki lett fizetve.

Fotó: Ma Hostel, Anno Bordélyház Volt Talán? - Balkányi László

Az Ó utca hírhedt volt kuplerájairól, itt működött a “Kakasos”, ahol Jolán asszony kínálgatta lányai idomait. Bár hivatalos adat nincs róla, hogy melyik volt ez a ház, de van egy sejtésünk. A mostani Retox Party Hostel (42-es szám) utcafrontja sunyin bökdösött minket.

Újságírók, irodalmárok preferálták a hangos kártyapartikat, konyakkal átitatott Kakasos éjszakákat. A szomszédos Zichy Jenő utca 33-ban élt egy időben Krúdy (sajnos semmiféle emléktáblát nem találtunk itt erre vonatkozóan), aki a 29-es és 31-es számú házakba is átjárt némi örömért.

Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály gyűjtése alapján az Ó utcai “Kakasos” ház nevéből eredeztethető a “kakaskodik” kifejezés, amit az udvarlásra is szoktunk használni.

Fotó: Zichy Jenő Utca 29 És 31 Balkányi László

Buda piszkos titkai
A budai oldalon sem kellett nagyítóval keresni a bűnös helyeket, a Budapesten bejegyzett legrégebbi épület (1260 környékén épült), a Hess András tér 3-as szám, a híres Vörös Sün-ház ugyan főleg fogadóként működött, de a két háború között piros lámpás házként is funkcionált.

Fotó: A Vörös Sün-ház - Balkányi László

A Tabán, mint a múltszázad egyik legpezsgőbb budapesti szórakozónegyede, szintén rejtegetett izgalmakat a szokásos kocsmákon, vendéglőkön kívül. Az Ördög-ároktól nyugatra fekvő Bohém-Tabánban, a betelepült szerbek által formált vályogházas, sikátoros, romantikus részen Krúdy is sokat andalgott fizetett nőkkel. Legendás helyszín volt a Kör utca 36.

A Palotanegyed elegáns bordélyai
Mivel Budapest legelőkelőbb részein (Andrássy út, Váci út, Kossuth Lajos utca, Dorottya utca) tiltott volt a bordélyok üzemeltetése és a kéjhölgyekkel való nyilvános mutatkozás, a luxus az V. kerületben

várta a tehetősebb urakat. Legendás a Magyar u. 34 szám, mint Maison Frida, a legelitebb bordélyház és szalon, ahol válogatott szépségek ölében nyugodhattak meg a vagyonosabbak. Vörös kárpitok a falon, arany stukkók, drága szeszek és Frida asszony várta a betérőket egészen 1926-ig. Később szolidabb garniszállóként üzemelt, míg 1948-ban Gobbi Hilda létre nem hozta a Jászai Mari Színészotthont a néhai luxusbordély helyén.

Fotó: A Magyar Utca, Napnyugta Után - Balkányi László

Sokan keverik a “mezonfridát” Schumayer Rozália (Pilisi Róza) bordélyával, ami a Magyar u.20 alatt üzemelt és drága bútorok, tematikus tükörfalas szobák emelték a színvonalát. A fennmaradt bútorokat a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik.

Az egykor bordélyként, nyilvánosházként vagy akár garniszállóként ismert budapesti épületek idős lakói sok

titkot őriznek . Így maradnak elhallgatva a pajzán történetek

a néhai

fülledt bűnbarlangokról . A lokálpatrióták legtöbbször nem büszkék lakhelyük

kétes-kéjes

múltjára, próbálják megőrizni a polgári háztömbök

jó hírét , elhessegetvén a pletykákat és azokat, akik a házak múltját firtatnák. De a falak még ma is

perverzen suttognak .
A BUPAP

“Séta a lányok nyomában” címmel március 29-én indít háromórás túrát, ahol Szécsényi Mihály történész és levéltáros segítségével fedezhetitek fel a város néhai bordélyait.

Hasonló tartalmak

Admin mode