A pékeknek olyan jó: mindig finom illatban dolgoznak, bevált receptekkel, melyeket nehéz elrontani, és bár hajnalok hajnalán kelnek, de délután már szabadabb a pálya – gondolják egy páran. Nos, ez elég fals elképzelés, pláne, ha valaki hivatásként gondol munkájára, mint Szabi, a Basilico szíve-lelke, aki ha kell, hetekig nem alszik, hogy vevői kedvére tegyen.
A kőszegi srác megjárta már Ausztria és Olaszország pékségeit is, sokrétű tudása innen származik, és a Basilico pontos koncepciója már a nyitás előtt összeállt a fejében. Egy olyan pékséget szeretett volna nyitni, ahol az olasz és a magyar technológiák, alapanyagok, formák, ízek keverednek igazi vendéglátással, olaszos virtussal, kedvességgel. Egy helyet, ahol a morcos hétfő reggeleken is lehet mosolyogni, egy gyorsat sztorizni, és persze jóllakni.
Így fordulhat elő, hogy Szabi már lassan kis táblázatban vezeti a környező dolgozók beosztását, ételintoleranciáját, hétvégi programját. Ha esetleg beugranának a szombati kenyérhez egy kis kovászért, vagy ha vendégségbe jön a vegán rokon, mindenre fel vannak készülve. Arra is, hogy a babakocsiban érkező apróságoknak túl nagy a kéttekercses kakaós csiga (250 forint), így aztán miniatűr pékáru is van náluk. Szabi miközben a pékségről és saját pályájáról mesélt, nem állt meg a keze, tradicionális focacciák és sajtosvirslis rudak készültek a beszélgetés alatt. Ez az örök mozgás a jó kedélyű pék tempója. Elmesélte nekünk, hogy nem is olyan régen Máltán járt, szigorúan nyaralás céljából, de mikor megpillantott egy neki szimpatikus pékséget, bekérte magát a sütödébe és lepaktált a helyi pékkel, hogy jönne kicsit leskelődni, éjjel 03:00 órától. Az öreg máltai pék nem hitt neki…Szabi viszont percre pontosan megérkezett a rögtönzött “workshopra”. Úgy éreztük, még millió ilyen sztorit tudnánk meghallgatni, tehát egy egész napra kellett volna beköltöznünk a Panificio il Basilico-ba.
Az egyszerű, autentikus berendezésű pékségben mindössze két asztal áll, illetve a bolt előtt még egy könyöklő várja a kávéscsészék és bukták mellé a vendégeket. A helyiség fő attrakciója maga a “konyha”, ez a nyitott, szűk, boltívvel elkülönített rész, ahol az egész pékség portékái készülnek. Dagasztástól az utolsó olívabogyó helyére illesztéséig. Továbbá egy csemegepultot is találunk, valamint két, olasz élelmiszerekkel dugig pakolt polcot: De Cecco tésztákkal, olívaolajokkal, fűszerekkel. Mini olasz delikát és pékség egyben. Meg ugye szociális tér, ahogy ezt érzékeltük. A vásárlók is beszélgetnek, Szabi is ki-kiszólogat gyúrás közben.
A péksütik állománya változó, minden nap. Van pár állandó darab, császárzsemlék, kiflik, laktózmentes termékek, kenyérfélék, de többnyire Szabi előző éjszaka álmodja meg a másnapi felhozatalt. Idényjellegű zöldségekkel/gyümölcsökkel is dolgoznak, így van most sok-sok szőlő, fekete szeder például a különböző töltött finomságokban. Tipikusan az a hely, ahol mindent végigkóstolnál: a szárított paradicsomos kiflitől (150 forint) egészen a rózsás buktáig (250 forint), mindent. Nem csak a magasztalt kakaós csigát, hanem a fahéjas-szilvás tekercset, az olívabogyós focacciát, a brie sajtos-narancslekváros-rozmaringos kosárkát és a mini, császárzsemlés szendvicseket is. Egy jóféle Lucafféval lekísérve. Amihez persze laktózmentes, szója, vagy rizstej is dukálhat, mert minden eshetőségre fel vannak készülve. Arra is, hogy hétköznap 06:30-tól egészen 20:00-ig várják vásárlóikat. Sőt, szombaton 08:00-tól egészen 12:00-ig lehet friss pékárut szerezni Szabiéktól.
VII. kerületi főhadiszállásunk miatt kicsit bánatosak vagyunk, hogy csak a budai oldalon lehet hozzájutni a gőzölgő finomságokhoz, de szerencsére első kézből kaptuk az információt: már csak 2 hónap és a Király utca Deák térhez közelebb eső részén is nyílik egy Panificio il Basilico. Kakaós csigástul, buktástul, focacciástul. Non vediamo l’ora!
