A Blaha Lujza tér aluljárója a főváros lüktető középpontja, különböző népek, kultúrák és társadalmi rétegek metszéspontja. Szinte mindent lehet itt kapni a csipkés fehérneműtől a csilllámos, mikulásos mobiltokig. Állandóak verekedések és a lopások is. Mégis vannak olyanok, akik semmiért sem cserélnék el „Blahás életüket”.

Budapestet nem lehetne elképzelni az örökké hömpölygő, olykor szívszorítóan nyomasztó és veszélyekkel teli Blaha Lujza tér nélkül. A teret nemzetünk „csalogányáról”, Blaha Lujzáról, a híres színész- és énekesnőről nevezték el 1918-ban.

A művésznő a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban, a Nemzeti Színházzal szemben lakott. A színház a XIX. század közepétől állt itt, a budapesti 2-es metró építése miatt a felújításra szoruló épületet végül 1964-ben felrobbantották. Az aluljáró pedig 1966-ban épült meg.

Miután bemutattuk az Astoriát, aluljárós sorozatunk következő részében a Blaha földalatti világát térképeztük fel. Olyan emberekkal beszélgettünk, akikkel szinte minden nap találkozhatunk, de történetüket eddig nem ismertük.

Népek tengereAz aluljáró egyszerre idézi fel bennünk a balkáni és a távol-keleti piacok miliőjét. A koszos, földalatti dzsumbujt egy jó ideje a portyázó galambok is a birtokukba vették. Itt minden sarokból szomorú kilátástalanság és nyomor hunyorog ránk.

Ez az a hely, ahol szinte bármit lehet kapni – nagy előnye az olcsóság – van itt táska-, cipőbolt, mobilárus, parfüméria, vegyeskereskedés, virágárus és még fehérnemű boltocska is. Az aluljáróban körülbelül fele-fele a külföldi és magyar árusok aránya - vannak itt afrikai, arab vietnámi eladók is. A legtöbb külföldi boltos alig, vagy nem is beszél magyarul. Bizalmatlanok, a fényképezőgép láttán pedig a legtöbben elijednek.

Azért így is akadt olyan, aki szívesen mesélt. A mobilboltos Salem Ossama eredetileg idegenvezetőként dolgozott Egyiptomban. Budapestre magyar származású felesége miatt költözött 15 éve, négy gyermekük született. Mint mondta, egyszer már megpróbálták kirabolni, de a tolvaj után futott és visszaszerezte tőle a telefont. „Szinte semmit sem ér a térfigyelő kamera és a rendőrök jelenléte sem segít sokat” – magyarázta.

ŐslakosokOttjártunkkor egy utcalakó társaság stílszerűen épp Kylie Minogue szájtátós plakátja alatt szalonnázott. A banda egyik tagját, a kalapos Luigit szinte mindenki ismeri a téren.
Negyven éve zenél, évekig Stuttgart utcáin is gitározott. Sokan már a neten terjedő

videókban is hallhatták énekelni.

Itthon a rendőrök gyakran elzavarják őket az aluljáróból, Németországban azonban egészen más a rendszer. Miután igazoltatják, kihívják a Caritast, akik meleg pokróccal és élelemmel látják el a hajléktalanokat.

Elkeseredve mesélte, hogy pár napja ellopták a gitárját, így azóta nem tud zenélni. „Pénzadományok helyett sokkal nagyobb szükségem lenne egy új hangszerre” – magyarázta.

Az italra gyűjtő Ilona szintén évek óta az utcán él.

Öt gyermeke van és már több unokája is. Családtagjainál azonban nem szeretne lakni. „Gyakran látogatom a lányaimat, de úgy érzem, zavarnám őket, ha odaköltöznék.” Nem szívesen megy szállóra sem, mivel Budapesten nagyon kevés, a páros, koedukált szálló. „Nem szeretek sorban állni, és a párom nélkül nem szeretnék menni sehova” – árulta el.

BűntanyaSokak a tömeget és a zsúfoltságot használják fel pénzszerzésre. Hajni adománygyűjtő, könyvjelzőket árul, szinte egész nap mélyben van. Szerinte nagyon veszélyes a tér. Pár napja például két gyerekes nő kapott hajba, végül a rendőrök választották szét őket. A lopások is mindennaposak, – táskákat másodpercek alatt kinyitják a zsebesek vagy egyszerűen kicsalják a pénzt a gyanútlan járókelőktől. „A térfigyelő kamerák beszerelése óta nagyobb a biztonság, például azóta alig vannak seftelők” – tette hozzá.

Az általunk megkérdezett járókelők nagy része napközben gyakran megáll az aluljáróban, vásárol a kisboltokban. Este azonban, amikor „kinyílik Mordor kapuja” a lehető leggyorsabban rohannak át az aluljárón.

AcélidegekA földalatti tér egyik szenzációja – a járókelők kedvence – a futurisztikus szerelésben pózoló acélember. Váci Zeusz akár hat órát is képes a furcsa pózban állni mozdulatlanul. Szerinte művészi tevékenység az amit folytat és ebből is él. Mint mondta, évekig a Váci utcában „szobrozott” azonban az utóbbi időben kiszorították onnan. „Gyakran bábukat tesznek ki a kereskedők, és sokan tévesztik őket össze az igazi élőszobrokkal, inkább azoknak dobnak be pénzt” – magyarázta.

Virágok köztIllatozó nárciszok és orchideák közt találtuk meg Magdit, aki mintegy 15 éve dolgozik virágárusként. Már több aluljáróban is árult, szerinte a Blaha az egyik legveszélyesebb hely ezek közül. Habár amióta vannak térfigyelő kamerák nagyobb a biztonság, de késelésekkel a mai napig lehet találkozni. Szerinte a legzavaróbb az, amikor Szilveszterkor megjelennek a petárdások és az aluljáróban durrogtatnak.

Reggel héttől este kilencig a földalatti butikban rostokol. Szinte mindenkit ismer már itt, gyakran odaköszönnek neki a járókelők, vannak állandó vevői is. A virágok ugyan nem olcsóbbak mint az utcai bódékban, de nagy a választék és különösen szép a csomagolásuk is.. Mint mondta, nem szívesen dolgozna utcai bódéban, már megszokta az aluljárós létet. "Imádok kirakatot rendezni, virágokat csomagolni. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk is” – büszkélkedett.