Rémesen fura hely ez a Kolosy tér. Legutóbb, amikor a Kolosy Ébresztőben adtunk új értelmet a nagyszerű reggeli fogalmának, észre sem vettük, hogy egy ormótlan, barna épület tetején az egyik szobor a nyilas Poszeidón és Dózsa György közös gyerekét ábrázolja. Nem ijesztő a dolog, de pont nem számítottunk rá, hogy a komoly történelmi Óbudán valami ilyen elborultan laza művészet köszön vissza. A furaság itt nem ér véget, de azért nem kell megijedni.
Helyette a kifejezetten takaros tér közepén van egy parknak definiált füves terület, amelynek a szabályozási logikájából Szájer József iPadje is tanulhatna. Nem kizárt, hogy egy rossz kamaszvicc az egész, de mintha a nemzet főteréről került volna át egy tábla: ebbe a „parkba” az érvényes felirat szerint kutyáknak tilos a belépés. Pont, amíg ott jártunk, egy humanicos szatyorral tiszteletet parancsoló, napszemüveges bácsi szegett törvényt, mert – látszott a szeme sarkában, hogy kamaszos lázadástól vezérelve – átvezetett egy fajtiszta törzskönyvet még hírből sem ismerő tacskót a Kolosy téri parkerdőn. Valószínűleg a bácsi is felfogta, hogy legalább annyira éles a helyzet, mintha nála lenne a Seuso-kincs második fele, mert lélegzetét visszafojtva, pánikszerűen távozott a tiltott paradicsomból, tartva a közelben járőröző karhatalmi erőktől vagy Dózsa Poszeidón rettegett nyílzáporától.
Kutyával vagy kutya nélkül, a Kolosy tér kezd megkerülhetetlen lenni, és nem kizárólag az egyik buszról/villamosról a másikra rohanóknak vagy a környéken dolgozóknak, hanem az újhullámos gasztrorajongóknak is. Mert a már említett Kolosy Ébresztő csak a kezdet volt, most már egy olyan burgerező is helyet szorított magának, amiért megéri a Deákon felpattanni a 9-es buszra.
A néven nem agyaltak sokat a srácok, a Burger’s Barral nem lehet nagyon mellélőni, és ebből már gyönyörűen kiderül, hogy itt nem spárgát fogunk kérni zöldborsóval. Belépve rögtön olyan intenzív olajszag fogad, mintha a lángos-világbajnokság összes versenyzőjét bepasszírozták volna 20 négyzetméterre, és most mind itt akarnának kajatörténelmet írni. Annyira nem vészes a dolog, hogy az étvágyunk a Karib-tengerig másszon tőle, de akit ez zavar, célozza be a kinti asztalokat.
A benti részről, az ördög tudja miért, egy karib-tengeri büfé jutott eszünkbe. Lehet, hogy az asszociáció oka az egyik falat borító lécáradat, vagy a fából készült asztalok és székek, esetleg a Dominikai Köztársaság zászlójára emlékeztető kék, piros és fehér színek összjátéka, vagy a tálca, amely egy be nem fejezett kubai zászlóra hajaz. Nagyobb talány ez, mint hogy Johnny Depp miért megy ötödször is vissza félőrült kalózként bohóckodni Jerry Bruckheimer pénzgyárába.
Közvetlenül a pult mögött láthatjuk, hogyan készülnek a kaják, sőt a méretes digitális kijelző egy mérleghez kapcsolódik, így a bizalmatlanok meggyőződhetnek arról is, hogy tényleg annyi hús kerül a szendvicsükbe, amennyit kértek.
Mert elég széles a választék: öt különböző burgert rendelhetünk három méretben (S: 120 g, M: 160 g, XL: 200 g hús), mellette van a vegáknak is két opció és egy cajun névre hallgató sajttal és paprikával töltött dupla burger. Aki pedig nem szeret a kőbe vésett szabályok szerint játszani, saját ízlése szerinti burgerét is összeállíthatja a rendelkezésre álló alapanyagokból. Mi a klasszikus burgerre mentünk rá, ami a marhahúson, a zöldségeken és a ház saját szószán kívül baconnel, sajttal és hagymakarikával is dolgozott egy különleges mákos buciban. Összességében nagyszerű ízek keveredtek ki a dologból, és a mellé érkező sült krumplin kifejezetten érződött, hogy frissen készült. A kettő együtt egy ebédet nálunk el is intézett volna.
Az egyik tulaj indította el az Aztecát a Klauzál téren, így az évek során bőven volt ideje kitalálni, mitől lesz a burger több, mint egy bazi nagy darab hús zsömlében valami kirakatzöldséggel. Szerinte az a kulcs, hogy az összetevőknek egyenként is jónak kell lenniük, de még fontosabb, hogy a szósz, a hús fűszerezése és a buci egységes ízvilágon belül maradjon. Az idekerülő húsok minőségére az iszlám vallás követőitől ismert halal vágás a garancia, amit kizárólag jó minőségű marhahúson, kellő odafigyelés mellett végeznek el. Összesen négyféle buci közül választhatunk, amelyek egy szentendrei pékségből érkeznek, ahol szigorúan feketelistázták a különböző adalékanyagokat.
A jó burgernél nem áll meg a Burger’s Bar: mi a Po’boy szendvicsek közül egy rákos megoldást próbáltunk ki, és a friss zöldségekkel és dijoni mustárral feldobott végeredményben egyáltalán nem csalódtunk. Elég nehéz lenne megoldani, hogy a rák frissen érkezzen, de az itteni fagyasztott verzió is teljesen jól működött.
Az árakat tekintve egy jobb burgerező viszonyaira készüljünk, így a burgerek, szendvicsek és egytálételek is 900-1300 Ft között landolnak, azt viszont számoljuk bele, hogy ha menüt akarunk enni krumplival, házi szörppel, az plusz 450 Ft.
Nagyot néztünk, hogy a lassan sült kecskés szendvics milyen simán töri meg a karibi vonalat, aztán amint visszakormányoznánk a történetet a homokos part felé egy jambalayával, rögtön befigyel egy brassói, szóval annyira erősen megy itt a keveredés, hogy mindjárt nem tűnik olyan furának Poszeidón és Dózsa György eddig eltitkolt románca. Amíg úgy megfér egymás mellett a több stílus, mint a Burger’snél, támogatjuk ezt a fura fúziót.
Street food és burgerfronton is végeztünk már alapos kutatásokat, de akkor is tudunk segíteni, ha a legjobb húsokat vagy szendvicseket keresed.
Burger's Bar
Cím: 1036 Budapest, Csemete u. 10.
Nyitva tartás: hétfő-vasárnap 11-24
Facebook
